Vincze Viktor Attila: Márki-Zay Péter és a sokszorosan megbukott hajdani liberális politikus, Kész Zoltán Orbán Viktorral egy időben Amerikába utazott, hogy pontosan mind a mai napig nem nevezett személyekkel magyarországi politikai ügyekről tárgyaljanak. Az álcivil szervezetek mögé bújva politizáló ballib ellenzéki politikusok az utazásuk finanszírozásáról mélyen hallgatnak. Joga van-e megtudnia, illetve fontos-e megtudnia a magyar közvéleménynek, hogy ki vagy milyen szervezet pénzelte a ballib ellenzékiek amerikai kiruccanását?

Ifj. Lomnici Zoltán: Természetesen joga van tudni, hiszen a közhatalmi funkciót viselő, vagy ilyen pozícióért induló politikusoknak saját maguknak is biztosítaniuk kell a demokratikus társadalmi nyilvánosságot, illetve közösséget megillető tájékozódáshoz való jog érvényesülését. Az érintett balliberális ellenzéki politikusoknak azért is tisztázniuk kell, hogy milyen forrásokból finanszírozták a politikusi tevékenységükkel kapcsolatos kvázi kampányutat, mert közügyet próbáltak kreálni belőle – azt most ne taglaljuk, hogy milyen végeredménnyel.

Vincze Viktor Attila: A balliberális ellenzéki oldalon Márki-Zay és a hozzá hasonlóan úgymond „függetlennek” tálalt ellenzéki politikusok mögött hónapok óta szerveződik egy civil szervezeti hálózat, amely mögé az összes ellenzéki pártot be akarják kényszeríteni az önkormányzati választások idejére. Nem tudni, hogy ez a szerveződés közvetlenül és közvetetten, Magyarországról, valamint külföldről, illetve kiktől és milyen támogatásokat, anyagi forrásokat kap. Felmerülhet ezért az a gyanú, hogy ez a hálózat többek között a pártfinanszírozási tiltások megkerülését szolgálja, mivel a „civil” szervezetek olyan támogatásokat is megkaphatnak, amelyeket a magyar pártok egyébként tiltott pártfinanszírozásként nem fogadhatnának el?

Ifj. Lomnici Zoltán: Az ilyen donációk mögött valóban fölmerülhet a rejtett pártfinanszírozás gyanúja is, hiszen így egyes pártok megpróbálhatják elkerülni annak látszatát, hogy ők maguk tiltott támogatást fogadtak el, és ezáltal nem biztosított az átlátható gazdálkodásuk. Egy ilyen támogatás erősíti annak gyanúját is, hogy sérül a pártokon keresztül megvalósuló népakarat kinyilvánításának – Alaptörvényünkben meghatározott – elve, hiszen az ilyen finanszírozású álcivil szervezetek révén az érintett pártok nem saját választóik, hanem a rejtett támogatást számukra esetleg biztosító hálózatok érdekeit is képviselhetik. Ennek az alkotmányos princípiumnak a megsértése ellenzéki oldalon már önmagában fölvethet korrupciós veszélyeket. Megjegyzendő, hogy mivel a választási eljárásról szóló törvény egyértelműen különbséget tesz a jelölő szervezet által delegált és a „független jelölt” között; ezért ha valaki függetlenként indulva ténylegesen egy párt, vagy politikai erő kampányapparátusát veszi igénybe, azzal megsértheti a választási eljárás rendjét is.

Vincze Viktor Attila: A nyugati világ demokráciáiban – így például az Amerikai Egyesült Államokban – jogilag mennyire támogatott a civil szervezetek pártpolitikában és választásokon való részvétele?

Ifj. Lomnici Zoltán: Az Egyesült Államokban a politikai akcióbizottságok, úgynevezett PAC-ek keretében alakították ki a pártok, érdekcsoportok, valamint a közöttük folyó finanszírozás, vagyis a kampánytámogatások intézményi rendszerét. Miután ez a keret a nehezen átlátható hátterű NGO-hálózatok révén alkalmas lehet a tényleges demokratikus verseny gyengítésére, és inkább a mainstreamnek, az amúgy is kedvezőbb pozícióban lévő politikusoknak kedvez, ezért könnyen becsontosíthatja a politikai támogatások rendszerének eddig is meglevő balliberális dominanciáját. Trump elnök maga is megtapasztalhatta az ottani kampányok forrásszerzési lehetőségeit – a finanszírozás kérdéskörén túl most nem is beszélve a demokraták elsöprő médiatúlsúlyáról –, ezért az amerikai pártfinanszírozásban a civil látszatú érdekcsoportok befolyásának újszerű törvényi kontrollja is elképzelhető a jövőben.

Vincze Viktor Attila: A civil szervezeteknek és jelöltjeiknek a magyarországi választásokon való részvételét szabályozó jogszabályi előírások megfelelőek-e, vagy esetleg a törvényhozásnak érdemes lehet felülvizsgálnia ezeket, és ha igen, akkor milyen vonatkozásokban?

Ifj. Lomnici Zoltán: Az egészen bizonyosan megállapítható, hogy az ellenzék szembemegy a jogalkotói szándékkal, visszaél a civilség látszatával, és politikai haszonszerzésből számos magyar választót könnyen becsaphat, megtéveszthet ezzel. Például az őszi önkormányzati választásokra Szombathelyen az Éljen Szombathely! Egyesület színeiben indulnak a balliberálisok minden körzetben, a Jobbik külső támogatását élvező közös polgármesterjelölt pedig az MSZP-s Nemény András lett. Ami az EP-választást illeti, ott listát a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény szerint bejegyzett pártok állíthatnak. A kormányzat az elmúlt években kialakította a civil szektor, pontosabban a civilnek minősülő, magukat civilnek tartó szervezetek működésének átláthatóság szempontjából egységes szabályozását, amely egyébként a nemzetközi normáknak is tökéletesen megfelel. Az egy más kérdés, hogy ezt a Nyílt Társadalom Alapítvány ügynökszervezetei negligálják, ami nemzetbiztonsági értelemben is kockázatot jelent. Jogilag ugyanakkor ma már lényegesen jobban biztosítva van a magyar állampolgárok azon joga, hogy a Magyarországon szabadon szerveződő, itthoni vagy külföldi forrásokat kereső különböző szervezetek tevékenységét és pénzügyi hátterét megismerhesse. Bár például az önkormányzati választásokon a közös jelöltet, közös listát állító szervezeteknek külön-külön kell jelölő szervezetként nyilvántartásba vetetni magukat, a pártok választás előtti gyors „civilesítésének” példája kapcsán a tájékoztatáshoz fűződő jogot – beleértve az annak részét képező tájékoztató kampánytevékenységet – a jogalkotó alkotmányos módon újraszabályozhatja. Meg kell ugyanis akadályozni a kettős – civil és párt – támogatás rendszerét, amennyiben az a párttörvény kijátszására irányul.