888.hu: Gondolta volna 10 évvel ezelőtt, hogy a mostani helyzetbe fog jutni a Jobbik? Identitásválság, anyagi csőd, alapszervezet megszüntetések, fegyelmi eljárások, kizárások, pártszakadás?

Gaudi-Nagy Tamás: Nem gondoltam volna arra, hogy ez lesz majd a vége. Hazafias érzelmű magyarok tömegeivel együtt végtelen csalódással és keserűséggel szemlélem a Jobbik végjátékát: mára a párt és a pártosodás lényegében felfalta és elárulta a nemzeti ellenállási mozgalmat. Nem erre volt predesztinálva ez a hazafias mozgalom, amely 2002 utáni szocialista-szadeszes nemzetdúlás ellenében erősödött meg, a 2006-os őszi ellenállással jutott egy magasabb szintre, először az Európai Parlamentbe, majd az Országgyűlésbe, végül az önkormányzatokba.

Nem erre volt hivatott a csatlakozó, hiteles személyiségek felhajtóereje, a Magyar Gárda, a tabudöntő nyílt, kompromisszummentes kiállás a mindennapi bűnözés által szorongatott emberek és a nemzeti önrendelkezés mellett, a rablóprivatizáció, hazafikat üldöző pártrendőrség, az EU szervilizmusa, illetve a multicégek elleni fellépés, meg az elszámoltatás és a határon túli magyarok melletti határozott kiállás miatt sem. Én is ezen nemzeti önrendelkezési célkitűzések miatt fogadtam el Vona Gábor felkérését, hogy párttagság nélkül legyek a Jobbik országgyűlési képviselője 2010-ben, majd kőkeményen végigdolgoztam négy évet a magyarságért a frakció legaktívabb tagjaként a Parlamentben és az Európa Tanácsban. A 2015-ös néppárti és G-napos fordulat óta a csatlakozásra már semmi okom nem lett volna, vállalhatatlanná vált a Jobbik. Akkor az lett meghirdetve az embereknek – ami vonzó is volt az emberek számára –, hogy a Jobbiknak csak a nemzet számít. Mostanra az induláshoz képest lényegében kiürült a párt értéktartalma. Ugyan formailag ugyanaz a neve, de tartalmában már valójában egy inkább balliberális, jellegtelen balközép és EU-s orientációjú politikát követő opportunista és destruktív párt lett, amelyet megélhetési politikusok vezetnek. Az elmúlt két évben ugyanakkor az a bosszúszomjas, Simicskához való közeledés volt a legdurvább momentum, amivel gyakorlatilag egy oligarcha érdekrendszere alá rendelték, kampányeszközzé tették a Jobbikot, amivel a párt teljesen elveszítette az önrendelkezését és nemzetellenes – mára szerencsére már atomjaira hullott – szivárványkoalíciós balliberális népfront kiszolgálójává vált. Ezáltal hazafias lelkületű emberek számára teljesen hiteltelenné vált a párt.

888.hu: Mi folyik most a pártban? Még mindig Simicska irányítja azt?

Gaudi-Nagy Tamás: Közvetlenül nem látok rá a belső folyamatokra, de vannak elszomorító híreim. A sokszor bolsevik jellegű módszerekkel egyre növekvő számban elüldözött, kizárt és kiszorított elvhű nemzeti radikálisokról még volt elnökségi tagként Toroczkai László sem tudta, hogy milyen tanácsadói hálózatok épültek ki. Emlegetnek mindenféle multikonform tescós és más, átlathatatlan pedigréjű szakértőket, akik befolyása meghatározó volt a Vona-féle túltolt néppárti időszakban. Az új vezetés pedig deklaráltan vállalja a Vona-féle irány folytatását. Mára gyakorlatilag teljesen levált a Jobbik pártvezetése a korábbi jobbikos mozgalmi alapokról. Láthatóan nincs szükségük a hajdani mozgalmi törzsre, pedig a "borzalmas tagság" szíve, lelkesedése és magyarság iránti elkötelezettsége nélkül mit sem ér a pártfelépítmény, amely így csak egy parazita sejtburjánzás. Olyan, mint egy alattomos folyondár, amely egy idő után megfojtja az anyanövényt, amelyen felkapaszkodott.

888.hu: Mi történik most a Jobbikban Vona színpadias – vagy inkább angolos – távozása után?

Gaudi-Nagy Tamás: Azzal, hogy Vona Gábor lemondott, lényegében ugyanaz történt, mint amit a „rendszerváltás” idejében tapasztalhattunk: a kádári elit összecsomagolt és maradt. Vona Gábor lenyomata ott van a jelenlegi Jobbik-vezetés minden nyilatkozatában, szellemiségében. Semmilyen minőségi változást nem lehet látni. Sneider Tamást ugyan tisztességes embernek tartom, de az ő, valamint Gyöngyösi Márton megnyilatkozásai egyértelműen Vona Gábor vonalának a folytatása, mintha az ő "magyar hangjai" lennének. Vona lelépése közel sem annyira elegáns, mint azt mondják: morálisan, politikailag és pénzügyileg is gyakorlatilag lenullázta a pártot, felelőtlenül eltékozolta több százezer derék magyar ember sokéves nemzeti erőfeszítéseinek eredményét.

888.hu: Mi a gond ezzel a Vona Gábor-féle politikával?

Gaudi-Nagy Tamás: Az az egyik legnagyobb bűne a Jobbik vezetésének, hogy a balliberális erők felé nyitott a totális elutasítás és elszámoltatásuk követelése helyett. Ráadásul a mostani választáson 27 választókerületben a legesélyesebb ellenzéki jelöltként balliberális pártok embereire való szavazásra buzdították a jobbikos szavazókat, akik ennek jórészt eleget is tettek: ennek keretében hat helyen a nyíltan hazaáruló DK-s jelölt (pl. az EP-ben hazánk megbüntetését évek óta követelő Niedermüller Péter vagy a trianoni diktátumot megérdemeltnek tartó Bauer Tamás) támogatását kérték a támogatóiktól. Ez pedig Gyurcsányék esetében több egyéni helyet és a parlamenti bejutási küszöb megugrását is eredményezte.

A problémás ügyek között ott van a Márki-Zay Péterrel való együttműködés esete is. Hódmezővásárhelyen formálisan ugyan egy jobboldalinak látszó embert támogatott a balliberális pártokkal együtt a Jobbik, de mi is történt? Az egyre zavartabbnak tűnő győztes polgármester ezt úgy „hálálta meg”, hogy a parlamenti választáson a baloldalt támogatta, nem jobbikos, hanem szocialista alpolgármestert vett maga mellé, és első útja a szocialista Botka Lászlóhoz és a nem a sikeres ásotthalmi polgármesterhez, Toroczkai Lászlóhoz vezetett a polgármesterré választása után. Toroczkaitól biztosan nem a gyarmatosítás szimbólumát jelentő EU-s zászlót kapott volna, amelyet persze alélt örömmel ki is tűzött a vásárhelyi városházára. Vonáék tehát azt a Márki-Zayt támogatták, aki az új „rendszerváltást”, az EU iránti feltétlen lojalitás és a liberális demokrácia alapelvei mentén tervezi a bukott ellenzéket leváltani kívánó frusztrált balliberális emberek önjelölt vezetőjeként. A Jobbik pedig ettől az embertől a mai napig nem határolódott el, hanem rá, mint a sikeres Fidesz-ellenes ellenzéki összefogás követendő példájaként tekintenek.

888.hu: A Toroczkai László által meghirdetett, a párt eredeti értékeihez való visszatérés egy hiteles és valódi nemzeti radikális alternatívája a Vona Gábor és utódja, Sneider Tamás által képviselt jobbikos politizálásnak?

Gaudi-Nagy Tamás: Toroczkai László most arra vállalkozott, hogy a támogatóival, az elvhű és nemzethű tagsággal együtt megpróbálja visszatéríteni a pártot az elmúlt időben elhagyott alapértékeihez. Egy olyan pártpozíció visszaállítása lehet reális cél, amelynek a természetes helye a régi bal-jobb felosztás mentén mindenképpen a nagy néppárttól, a Fidesztől jobbra van. Az eleve egy tévedés volt Vona Gábor részéről, hogy a Jobbiknak hirtelen mesterségesen "néppártszerűen" kellett viselkednie. A 2009-es EP-választás, majd egy évvel később az országgyűlési választás kampányában hatalmas ellenszélben, minimális erőforrásokkal, de a magukra hagyott embereket megszólítva, problémáikat feltárva, megértve és a programot igényeikre alapozva, velük karöltve értünk el komoly áttörést. Ennél néppártibban – háztól házig és embertől emberig, fórumtól fórumig tartóan – nem lehetett politizálni. Amikor még megvolt a mozgalmi jellege, akkor a pártok közül a legközvetlenebb kapcsolatot az emberekkel a Jobbik építette ki. Ezt kellett volna folytatni, de a mostani kampányban már lasszóval kellett fogni hallgatóságot az egykor még telt házzal zajlott fórumokra, ide vezetett a hitelvesztés. Mostanra viszont a pártvezetés ahol csak tudta, levágta ezt a mozgalmi jelleget, mint valami vadhajtást a pártról. Utána meg kitalálta, hogy néppártosodni kellene. De ennek égisze alatt valójában a párt, meg a párt elitje az időközben hatalmas léptekkel eltávolodott az emberektől és a "csak a nemzet" elvtől. Mindent felülírt a görcsös gyűlöletkampány, amely eltaszította a hazafias érzelmű szavazókat, balról meg annyian nem jöttek, amennyi elég lett volna az irreális vágyálomként lebegtetett kormányzó többség eléréséhez

888.hu: Miért nem nyert az elnökválasztáson a Toroczkai-Dúró páros?

Gaudi-Nagy Tamás: Egy paraszthajszálon múlott, hogy a Jobbik tisztújításán nem Toroczkai László és Dúró Dóra nyert. Ennek többek között az is lehetett az oka, hogy Toroczkai egyáltalán nem volt elég kritikus az elmúlt két évben elkövetett bűnökkel, hibákkal szemben. Ennek jó példája a nemrég nekem írt nyílt levele, ami leginkább a Fidesztől való elhatárolódás volt és az elmúlt két év tévútjának a totálisan téves felvállalása. Laci ebben a levélben megalapozatlan érvekkel, ráadásul a választás után teljesen feleslegesen  kezdett el a Fidesszel vitatkozni. Neki inkább arról kellett volna beszélnie, hogy ő az elmúlt két évben ő a belső ellenzék volt a pártban és szeretné elérni a radikális irányváltást. Sőt, amikor a Jobbik vezetése a választási bukta után eljutott abba a mélységbe, hogy jogilag és morálisan is megalapozatlanul megpróbálta „bosszúból” visszahívni a messze legnagyobb hatású magyar EP-képviselőt, a párttal való megállapodás szerint nemzeti érdekeinket független státusban védő Morvai Krisztinát az EP-ből, akkor ez ellen tudomásom szerint Toroczkai László nem lépett fel, sőt gyakorlatilag kiállt a pártvezetés ezen gyalázatos döntése mellett. Toroczkaiék alulmaradása ezen is múlhatott. Neki írt, alapos helyzetelemzést tartalmazó nyílt válaszlevelemben rámutattam az elmúlt zsákutcás időszak bűneire, hibáira, és leírtam, hogy a Jobbiknak minden finomkodás nélkül vissza kéne térnie az eredeti nemzeti radikális politikai irányhoz, mert egyébként nincs jövője.

888.hu: Ha a Toroczkai-féle „Mi magunk” platform júliusban ténylegesen is megalakul, akkor az akár pártszakadáshoz is vezethet?

Gaudi-Nagy Tamás: Hogyha ez a platform egy tömbbe tömörül – és mint ahogy a jelek erre mutatnak –, a jobbikos pártemberek már azonnal árulást, meg kizárást emlegetnek, akkor szinte szükségszerű az eredeti eszmék mellett maradó réteg kiszakadása a Jobbikból. Semmi értelme nincs egy olyan tartalmatlanná vált opportunista irányt tovább szolgálni, amely számára sokkal kívánatosabb a balliberális oldallal való együttműködés, mint az egyébként természetes szövetségesként szóba jövő Fidesszel való kritikus, de mégis alapvetően nemzetépítő jellegű együttműködés.

A Fidesz és egy megtisztult Jobbik közötti nemzeti felelősségű pragmatikus együttműködés lehetett volna, illetve még akár lehetne is Magyarország felemelkedésének reális eszköze, pláne a mostani, nyugatról az EU és Sorosék, itthon a zsoldosaik, délről pedig az illegális bevándorlók által szorongatott helyzetben. De most úgy tűnik, hogy a Jobbikon belüli tisztújítás után Toroczkait nemhogy nem marasztalják, hanem bolsevik tempóval árulásra hivatkozva azonnal kizárással fenyegetik, etikai eljárás alá vonják, ami azt jelenti, hogy ebből pártszakadás lesz. A pártszakadás után pedig majd kiderül, hogy milyen arányban is hagyják el a pártot a tagok. Örömmel láttam, hogy az új platformban részt vesz Ferenczi Gábor volt képviselőtársam is, aki jelenleg Devecser város polgármestere, akiben egy nemzethű, elkötelezett hazafit ismertem meg. Várhatóan csak azok maradnak majd, akik közvetlenül a pártból élnek.

888.hu: Pártszakadás esetén van akinek a csatlakozására a frakcióból is számíthatnak a kilépők?

Gaudi-Nagy Tamás: Szerintem több olyan politikus is van, akik egy pártszakadás esetén a pártból kiválókhoz csatlakozna dacára annak, hogy kvázi „hűségesküre” kötelezték őket a platform bejelentése után. Ismerve az érintettek többségét, biztos vagyok abban, hogy van köztük olyan, akik nem fognak a legvégsőkig asszisztálni a Vona-féle zsákutcás irányt továbbvivő pártvonal folytatásához. Június 23-a lesz ebben a döntő pillanat, amikor a Mi magunk platform támogatói Toroczkai Laci hívására megjelennek majd Ásotthalmon.

888.hu: A Fidesz választási győzelme a Jobbikból kiábrándult nemzeti radikális szavazóknak is köszönhető?

Gaudi-Nagy Tamás: A kétharmados eredmény mindenképpen, de a győzelemben is nagy része volt ennek a hatalmas, nemzethű választói közösségnek. A mostani kétharmadban éppen ezért döntő szerepe volt annak a nemzeti radikális közösségnek, amelynek tagjai az elveik és a nemzet mellett maradtak, s most a Fidesz-kormányzás folytatására szavaztak. Teljesen egyértelmű, hogy szükség van a nemzeti radikális politikára. A Fidesz kormányzása ugyan valóban sok ilyen elemet valósított meg és képvisel, de a kormányzati pozícióból és jellegéből fakadóan nem pótolhatja teljesen egy nemzeti radikális eszmeiség mentén működő szerveződés szerepét. Ugyanis van egy eszmei közösségen alapuló, egy a nemzeti radikális szubkultúrában megerősödött, a gyurcsányi önkény időszak könnygázfelhőiben edződött és egymásra talált több százezres, nemzeti elkötelezettségű hazafias közösség, akik bizonyos szempontól még fenntartásokkal viseltetnek a Fidesz irányában. Õk a „csak a nemzet” elv mentén gondolkodnak és cselekszenek, a kormány politikáját szimpátiával figyelik, de ha kell jobbról kritizálják, a balliberális oldalt ütik, az EU-t és a Soros-birodalmat elutasítják és készek a magyar szabadságért akár harcolni is. A mostani választáson a Fidesz-KDNP-t támogatta ez a több százezres hazafias közösség, miután a Jobbikban csalódtak, és elárultnak érezték magukat és felismerték, hogy a Fidesz az elmúlt években számos olyan fontos nemzeti ügyet, mint a nemzeti önrendelkezés védelme, bevándorlásellenesség, nemzetpolitika, a családpolitika vagy a keleti nyitás jól ragadott meg. Ennek a nemzeti radikális közösségnek a léte nem feltétlenül kiállt egy párt iránt, de egyfajta mozgalomért viszont mindenképpen. Erről a kampány idején többen megszólaltuk, beleértve Morvai Krisztinát, Lenhardt Balázst, Borbély Zsoltot, Gonda Lászlót és Budaházy Györgyöt. Azt mondtuk, hogy ha választanunk kell, akkor szerintünk a Fidesz kormányzásának folytatása mellett kell dönteni a hiteltelen és teljesen kiszámíthatatlan ellenzéki „szivárványkoalíció” helyett, azzal a kitétellel, hogy a kormányzásból mindent, ami jó, azt meg kell tartani, sőt még radikálisabb nemzeti érdekű megoldásokra van szükség, de ugyanakkor mindent fel kell számolni, ami rossz, illetve a vállalhatatlan embereket el kell távolítani. Az új kormány összetétele és  évtizedekre szóló nemzetépítési és nemzetegyesítési, sőt a közép-európai államokkal közös, EU-n kívüli jövőkép mentén a magyarság létszámbeli, kulturális, gazdasági és katonai erőbeli növekedését célzó program ígéretes minden nemzeti radikális számára.

888.hu: Az EU-s zászlót az Országgyűlés ablakából kidobó Gaudi-Nagy Tamás mit gondolt a Jobbik és az ellenzék közös tüntetéséről?

Gaudi-Nagy Tamás: Morvai Krisztinával egyetértve gyomorforgatónak tartom, hogy a gyarmatosítás jelképét jelentő EU-s zászlót a szabadság jelképeként lobogtató balliberális ultrákkal képes volt a Jobbik vezetése közös nevezőre kerülni. Miközben azt sugallták, hogy nagyobb bűn Gyurcsány futni hagyása 2006 ősze miatt, mint maga a hibbant Néró által vezényelt rendőrterror, addig politikailag egy platformra kerültek a korábbi ősellenséggel és közösen járnak a szemkilövetőkkel destruktív ellenzéki tüntetésekre.

A szemkilövető Gyurcsány és néppárti, cuki Vona egy olyan tüntetésen vonult együtt békés egyetértésben, amelyet ráadásul a hatalmas legitimációjú, szabad és kétharmados kormánypárti győzelmet hozó választás végeredménye ellen szerveztek. Ez volt a mélypontok egyik legsötétebb pillanata.

Büszke vagyok egyébként arra, hogy mióta 2014-ben a képviselőségünk utolsó parlamenti ülésnapján Lenhardt Balázzsal az ülésteremből kivittük és kidobtuk az ablakon az EU-zászlókat, azok máig nem kerültek vissza, sőt az Országház homlokzatán jobbikos kezdeményezésre évek óta a székely testvéreink önrendelkezési törekvése melletti szolidaritás jeleként a székely zászlót lobogtatja a szél.

Sajnos mára a Jobbik támogatóinak legalább a fele már volt baloldali és liberális szavazókból áll. A balliberális, bevándorláspárti nemzetellenes koalíciónak aktív részévé vált a 2018-as választásra a Jobbik és sajnos most is ezt a mélyrepülést folytatják.

888.hu:  Ismerve a szereplőket, mi lehetett a Jobbik pálfordulásának valódi oka?

Gaudi-Nagy Tamás: Mára világossá vált, hogy a Jobbik vezetői inkább karrierlehetőséget láttak és látnak a politizálásban – ahogy ezt a saját „őszödi beszédükben” ki is jelentették („nem az volt az igaz amit 2010 előtt mondtunk”) –, és ennek következtében kialakult bennük egyfajta machiavellista szemlélet, illetve el is szálltak maguktól. 2014-ben elég öntelten azt mondták, hogy az akkori választást el kell engedni, mert az még túl korai, de aztán majd 2018-ra már biztosan kormányra kerülnek. Mindenképpen, bármilyen eszközzel hatalomra akartak kerülni és minél előbb és egyedül, mert ha nem, akkor az egy csőd. Ez egyértelműen egy hibás alapfelfogás volt. Sikerrel követhették volna az Osztrák Szabadságpárt példáját némi átfazonírozással. A Szabadságpárt (FPÖ) kemény, következetes, EU- és bevándorlásellenes nemzeti radikális politikát képviselt, aminek hatására az addig igen mérsékelt jobbközép Osztrák Néppárt (ÖVP) is egyre inkább jobbra tolódott. Ennek nyomán végül pedig létrejöhetett köztük a kormánykoalíció is, amelyben Szabadságpárt hat minisztériumot kapott, köztük a kulcsfontosságú belügyet, külügyet és hadügyet. Ezen modell helyett azonban a Vona vezette Jobbik machiavellista erőlködésében inkább Simicska kicsinyes személyes bosszújának az eszköze lett, elment Canossát járni a liberális viperafészek Spinoza-házba, hogy aztán – tagság beleegyezése nélkül – a bevándorláspárti LMP-vel és az olimpiagyilkos, ultraliberális Momentummal való közös kormányzást is kilátásba helyezze. Ennek a folyamatnak a végén, a baloldalról átjött neojobbikosok számára a határon túli magyarok melletti kiállás már a „szlovákok”, „románok”, „szerbek” és az „ukránok” felesleges pénzügyi segélyezésének minősül.

888.hu: Gaudi-Nagy Tamás lett a Jobbik Schiffer Andrása? Végleg szakított a pártpolitikával?

Gaudi-Nagy Tamás: Én soha nem voltam a párt tagja, bár kétségkívül a Jobbik  legaktívabb parlamenti képviselője és egyik meghatározó arca voltam, de parlamenti mandátumom lejárta napján, 2014. május 6-án kiadott, hátba szúrós, tőlem elhatárolódó jobbikos közlemény óta nem vagyok semmilyen hivatalos kapcsolatban a Jobbikkal. Tovább folytatom ügyvédi praxisomat, idén már immár huszadik éve, emellett a már 14 éve működő, hazafias jogvédő szervezet, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetőjeként a magyarság jogvédelmét szervezem határon innen és túl, illetve európai szinten. Rendkívül büszke vagyok arra, hogy Morvai Krisztina nagy hatású európai parlamenti képviselői munkáját támogathatom jogi és politikai tanácsadójaként, ebből fakadóan közelről látom az EU egyre gátlástalanabb, a Soros-birodalom érdekeit kiszolgáló, európai nemzetek szétzúzni kívánó törekvéseit. 2014-től szívesen folytattam volna európai parlamenti képviselőként, mivel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében és már az akkor az EP-ben jelentős tapasztalatokat szereztem, amelyet jól tudtam volna kamatoztatni a magyarság érdekében, különösen az elszakított területeinken jogfosztottságban élő honfitársaink javára. A Jobbik akkori vezetése azonban nem engedte, hogy a lista negyedik helyén induljak – pedig reális esélyem lett volna –, mert szerintük én nem a pártot építettem volna, nekik helyettem egy pártemberre volt szükségük, nemzeti jogvédőből már Krisztina is túl „sok” volt nekik. Ez valójában azt jelentette, hogy nem tetszett nekik az, hogy azt vallottam, miszerint minden ügyben csak a nemzet az első. Pártpolitikát nem kívánok folytatni, nemzetpolitikát viszont igen, a nemzeti ügyek mentén. Ilyen ügy például a Kárpát-medencei magyar jogvédelem ügyének a szolgálata, illetve nemzeti érdekeink védelme és képviselete az Európai Unióban, akár Európai Parlamenti képviselőként is, ha erre lehetőség adódik. De ha testet ölt egy nemzeti radikális mozgalom, akkor szakértőként számíthat rám. Az ilyen feladatok elől nem ugranék el.

888.hu: Mennyire  fontos a következő európai parlamenti választás?

Gaudi-Nagy Tamás: Történelmi jelentőségű választás lesz a 2019-es. Az EU-t és az Európai Parlamentet jelenleg a néppárt, a szocialisták és a liberálisok meglehetősen perverz nagykoalíciója kormányozza alapvetően ultraliberális szellemben, amelynek egyik fő célja a migráció felpörgetésével a hagyományos európai nemzetek felszámolása és a nemzeti önrendelkezést védeni kívánó tagállamok – különösen hazánk és a lengyelek – ellenállásának megtörése. De ez az ellenállás egyre erősödik. Földcsuszamlásszerű változások várhatóak a következő EP-választáson a 2014-es eredményekhez képest. Az élen harcoló hazánk és a lengyelek mellé egyre több tagállam zárkózik fel már a nemzeti önvédelem frontján, úgy mint Ausztria, Csehország, Dánia, Horvátország, Olaszország, Szlovákia, a balti államok. Franciaországban már az előző EP-választáson is a Nemzeti Front nyert, de nagyon komolyan erősödik Németországban az AfD, és az öngyilkos liberális ámokfutók gerjesztette káosz felé tartó Svédországban is előretörnek várhatóan idén ősszel a hazafias erők. Nagyon úgy tűnik, hogy az európai bevándorlásellenes, patrióta politikai erők megerősödését hozhatja el a 2019-es EP-választás. Ez pedig megállíthatja ezt a mostani katasztrofális irányba tartó, európai népek jövőjét komolyan veszélyeztető folyamatot, sőt nem kizárt, hogy a patrióta erők többségbe kerülhetnek és akkor út nyílhat az egyre inkább szovjet típusú szupranacionális irány helyett a nemzetek Európájának, amelyben élet-, család-, lokalitás- és szuverenitáspárti elvek alapján működnek együtt közös érdekek mentén az egyenjogú európai államok gátat szabva a globális háttérhatalmak romboló törekvéseinek és az egyre fenyegetőbb bevándoroltatásnak. De persze az EU-t most uraló sorosista erők bármire képesek, de épp ezért nekünk fel kell készülnünk minden lehetőségre. A rövidesen a törvényhozásunk által elfogadandó, Stop, Soros törvénycsomag és a bevándoroltatást kizáró Alaptörvény ezért is kulcsfontosságú és támogatandó.