Nagy Gábor: Már több mint két évtizede részese a helyi és az országos politikának. Hogyan kezdődött a karrierje?

Dr. Répás József: Én családi indíttatásból 1994-ben kerültem kapcsolatba a politikával. Nagyapám ’45 környékén a Független Kisgazdapárt tagja volt itt, Kiskunlacházán, és az édesapám is az újjáalakuló Kisgazdapártnak volt helyi alapító tagja.

Engem ’94-ben kért fel arra a helyi kisgazda szervezet, hogy szerepeljek a listájukon. Így kerültem be a Pest Megyei Közgyűlésbe, s itt jött létre egy olyan jobboldali összefogás, amely az akkori balliberális erőkkel szemben egy markáns ellenzéki álláspontot képviselt. Ezt az időszakot nagyon kedveltem, mert fiatal, huszonhárom éves titánként belecsöppentem a mély vízbe. Nagyon sok olyan emberrel ismerkedtem meg a közgyűlési munka során, akik már úgymond (országos szinten is) meghatározó politikusok voltak, és sokat lehetett tőlük tanulni.

1998-ban kerültem be a kiskunlacházi politikába, ebben az évben lettem a község önkormányzati képviselője, illetve alpolgármestere. 2002-től szintén önkormányzati képviselőként dolgoztam a településért, s 2006-tól vagyok Kiskunlacháza polgármestere.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Nagy: Felmenői és Ön is a Kisgazdapárthoz kötődtek, kötődnek, ugyanakkor Ön egy jó ideje már a kormánypártok támogatását is élvezi.

Répás: 1994 óta vagyok tagja és egyik vezetője a Kisgazda Polgári Egyesületnek, és 2003 óta vagyok a Fidesz helyi szervezetének is a tagja, így ez a kettős tagság, ami egyébként nagyon jellemző ebben a jobboldali szövetségi rendszerben, nálam is fennáll. Azt gondolom, szinte mindegy, hogy valaki kisgazda vagy fideszes, a lényeg, hogy konzervatív jobboldali értékrendet valljon, ami mentén tud előrehaladni, politizálni, és tudja a szűkebb és a tágabb pátriáját képviselni.

Nagy: Nem csak a kiskunlacházi ügyekkel, fejlesztésekkel került a figyelem középpontjába.

Répás: Igen, korábban is voltak olyan országos események, melyeken megnyilvánultam. Például 2009-ben a Hősök terén a Civil Összefogás Fórum (CÖF) által szervezett rendezvényen mondtam egy beszédet, és 2015-ben a kiskunlacházi volt az első képviselő-testület, amely határozatot hozott arról, hogy támogatja a kormány döntését a déli határzár kiépítéséről. A 2016. októberi kvótanépszavazás kapcsán is megnyilvánultunk: megkértünk mindenkit, hogy vegye komolyan ezt a kérdést.

Persze, van ennek egy „negatív oldala is”, hiszen az ország polgárai nem igazán érzik annak a veszélyét, hogy sajnos mit is jelent ma a migráció, hogy ennek milyen negatív oldalai vannak, mert rend és béke van az országban. Ezért tudnak szerintem ma olyan hangok teret és erőt kapni, melyek támadják ezt a fajta politikát.

Én nem kívánom azt, hogy idehaza is bekövetkezzen az, ami Nyugat-Európában van, de jó lenne, ha az emberek józanul végiggondolnák, hogy ami kint, Nyugaton jelen van, azt nem biztos, hogy itt is ki kellene próbálni. Mert ha az egyszer bekövetkezik, lehet, visszafordíthatatlan károkat okoz az országnak.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Nagy: A nemzeti érdekek miatt álltak ki a déli határzár mellett?

Répás: Úgy gondoltuk, mi magunk is – igaz, szűk keretek között – szeretnénk ahhoz hozzájárulni, hogy a magyar nemzet és az ország biztonsága szempontjából hozott döntést támogassuk, hogy e mellé álljunk, hogy mindez azt üzenje: a határzár mögött igenis van társadalmi bázis.

Nagy: A korábbi balliberális vezetés gyakorlatilag csődbe vitte Kiskunlacházát. Maga mögött tudta hagyni a település ezt az örökséget? Ha igen, hogyan?

Répás: A kilencvenes évek elején egy rosszul előkészített és kivitelezett szennyvízberuházás révén komoly pénzügyi válságba került a település. A „fejlesztés” gyakorlatilag milliárdos tartozást „eredményezett” Lacházának.

Ebből a csapdából úgy tudtunk kimászni, hogy 1998-ban egy fordulat következett be a település életében, mivel a konzervatív oldal nyerte meg a parlamenti választásokat, és akkor sikerült egy olyan gazdasági programot kidolgozni, amely szigorú, következetes pénzügyi gazdálkodás mellett próbálta kihúzni a települést ebből a kátyúból.

Ez egy nagyon hosszú folyamat volt, hiszen 2006-ig kitartott: mikor elkezdtem a polgármesteri munkámat, mi voltunk azok, akik az utolsó részletet kifizettük a bank felé. Miközben más települések fejlődtek, gazdagodtak, beruháztak, építkeztek, addig Kiskunlacháza 8 éven keresztül az adósságát rendezte, és igazából 2006-tól tudott megindulni azon a pályán, amire mások már 10 évvel korábban ráléptek.

Tehát ez egy óriási lemaradás volt a község szempontjából, de sikerült úgy fölpörgetni a gazdaságot – kihasználva az uniós és hazai forrásokat, 2010-től különösképpen –, amely révén jelentős mértékben be tudtuk hozni a lemaradásunkat. Sőt, mondhatom azt, hogy most már nemcsak utolértük, hanem a környező településeket tekintve már előrébb is tartunk. Sokszor más községek vezetői, a kollégák szokták mondani, hogy „Lacháza tényleg fejlődik”, ami azért is megtisztelő, mert mi, polgármesterek nem szoktuk egymást dicsérgetni. De ez visszaigazolás arra nézve, hogy az a fajta fejlesztési politika, pénzügyi gazdálkodás, amit folytatunk, az sikeres, kifizetődő és eredményes, és tulajdonképpen 2006-tól kezdődően, tehát immár 13 éve nyolc és fél milliárd forintnyi fejlesztést, beruházást tudtunk megvalósítani a településen. Mindezt úgy, hogy ehhez több mint kétmilliárd forintot a község a saját bevételéből tett hozzá.

El kell mondanom azt is, hogy Kiskunlacháza nem azok közé a települések közé tartozik, ahol óriási az iparűzési adóból származó bevétel. A mi elsődleges bevételi forrásaink a községben működő kis- és középvállalkozások, családi vállalkozások, amelyek adnak egy nagy fokú stabilitást is a pénzügyi tervezés folyamán. Ezért történhetett például az, hogy a 2009-es gazdasági világválság annyira nem rázta meg a települést, mint más községeket, ahol kiestek a multinacionális vállalatok által befizetett adók, és alapjaiban rengették meg az önkormányzatokat.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Nagy: Miről szól a programja?

Répás: A mi programunk nem az ígérgetések programja. Nem fogunk felelőtlenül ígérgetni, mert azzal lenéznénk és becsapnánk a választókat. Igaz, van egy másik oldal, melynek programját olvasgatva röpködnek a tízmilliárdok azzal kapcsolatban, hogy mit akarnak öt év alatt megvalósítani – ez irreális.

A politika ma már egy szakma. Itt már nem lehet csak úgy beesni az utcáról, hogy „majd én megváltom a világot”. Ez itt már nem működik. Ha valaki sikeres akar lenni, annak egyrészt képzett politikusnak kell lennie: át kell látni nemcsak az önkormányzati rendszer, hanem az ország, a kormányzat működési mechanizmusának egészét, jó kapcsolatrendszerrel kell rendelkezni, tudni kell oly módon megjelenni a település előtt, hogy az ember hitelesen tudja az álláspontját képviselni. Tehát hőbörögve, ordítozva, kiabálva ma már nem megy.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fontos az, hogy az emberek lássák, felkészült szakemberek vannak a község élén, akik tudják, mit csinálnak, tudják, hogy mit akarnak, akik nehéz helyzetekben sem hátrálnak meg, hanem bátran mernek döntéseket hozni, akik innovatívak, akik fogékonyak az újra, akik haladnak a korral, tisztában vannak a lehetőségekkel, a realitásokkal, nem kergetnek vágyálmokat, hanem próbálják mindenből a maximumot kihozni. És ami a legfontosabb, hogy a vezető szereti, otthonának tekinti azt a települést, ahol él.

A mi programunk egy kiszámítható, a most elindult fejlődési pályát tovább vivő program, aminek az elemei megvalósíthatók. Megvan a szakmai, a pénzügyi háttere, tehát teljesíthető – ezzel szeretnénk a választópolgárok bizalmát ismételten megnyerni.

Nem mellesleg pedig sikerült egy olyan képviselőjelölti csapatot is összeállítani, akiket az azonos értékrend, gondolkodásmód, vezetés irányít, tehát egy polgári, konzervatív s lokálpatrióta kört foglal magában. Minket nem a szél fújt össze, nem kellett azért harcolni, hogy kijöjjön a létszám.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Nagy: És mi tartja össze az ellenzéket?

Répás: Sajnos azt érzem, hogy az irántam táplált ellenszenven kívül semmi. A másik oldalon nagyon sokféle ember van, ami önmagában nem baj, de szerintem nagyon nehéz lesz együttműködni úgy, hogy nagy ideológiabeli különbség van közöttük. A polgármester- és képviselőjelöltek között van kiugrott fideszes, DK-s, MSZP-s, identitását még kereső ember.

Nagy: Vagyis nekik nem Kiskunlacháza az első?

Répás: Azt én nem tudhatom, hogy őket mi mozgatja valójában, nem is az én tisztem erről beszélni. Úgy érzem, nincs kiforrott mondanivalójuk. Önkéntelenül ez jut az ember eszébe, ha lát egy kampányvideót, amin bemutatják az elmúlt tizenhárom év fejlesztésein keresztül, hogy milyen szép ez a település, de közben arról beszélnek, hogy vissza szeretnének menni a múltba, a régi Kiskunlacházát visszahozni, de rögtön hozzá is teszik, hogy nagy változásokat nem szeretnének. Számomra ez értelmezhetetlen. A videó szépen bemutatja, hogy mennyit fejlődött ez a település az utóbbi években, és ezt pont olyan emberek szemüvegén keresztül láthatjuk, akik öt, esetleg még több évig voltak képviselők, és nem csináltak semmit.

Nagy: Mit jelent az, hogy nem csináltak semmit?

Répás: Például most tettük közzé a képviselők jelenléti arányát a bizottsági, testületi üléseken, és érdekes számadatok jöttek ki. Az, aki nem jár be ezekre az ülésekre, és ennek ellenére felveszi a tiszteletdíját, számomra nem hiteles. Volt itt öt képviselő, akik keményen dolgoztak azért, hogy a település működőképes legyen, hogy tudjon fejlődni.

Abban bízom, hogy a választópolgárok látják azt, hogy kik hozták meg azokat a döntéseket, amiket meg kellett hozni, akik vastagon kivették a munkából a részüket. Mi erre az aktív magra építve akarunk úgy tovább haladni, hogy annak a pályának, amire ráléptünk, az legyen az eredménye, hogy Kiskunlacháza ismét város lesz. Egy olyan modern, szép kisvárost szeretnénk felépíteni, amely a térség meghatározó, regionális központja lesz.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Nagy: Mekkora erre az esély?

Répás: Én azt gondolom, hogy nagyon komoly esély van erre, az első lépéseket megtettük. Ha az oktatást, a gazdaságot, az infrastruktúrát nézzük, minden téren látható előrelépés.

Nagy: Melyek az elmúlt és az elkövetkezendő évek legfontosabb beruházásai?

Répás: Jövőre szeretnénk egy bölcsődét felépíteni, így egészen a szakközépiskoláig az oktatás széles spektruma lesz jelen Kiskunlacházán. Stabil, erős és prosperáló vállalkozások vannak a településen. Infrastruktúra tekintetében pedig azt gondolom, hogy nagyon sokat tudtunk előrelépni – igaz, itt van még bőven feladat. Szeretnénk folytatni, sőt prioritást élvez az utak, járdák építése, de a közintézmények rendbetétele, felújítása, korszerűsítése, illetve építése is zajlik vagy előkészületben van.

Épp most készült el a község új egészségháza, egy rendkívül modern, a XXI. századi követelményeknek megfelelő komplexum. Itt a védőnők, a háziorvosok, az egyik gyermekorvos és fogorvos, az ügyeleti szolgálat, a vérvételi labor és a fizikoterápia is jelen lesz, vagyis minden alapellátás elérhető lesz, szép környezetben, jól megközelíthető helyen, jó parkolási lehetőséggel. Azt gondolom, hogy ez azért is kiemelkedő fejlesztés a település életében, mert Kiskunlacháza ezzel a fejlesztéssel az egészségügyi szolgáltatások tekintetében is az élen fog járni.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Középtávú terveink között szerepel az is, hogy szeretnénk Kiskunlacházára egy nagy befektetőt idecsábítani, hiszen van egy repterünk is, amely kitűnő logisztikai, ipari célú fejlesztések alapját jelenti. Egy ilyen beruházás a település számára még inkább a pénzügyi megerősödést szolgálná. Most, hogy a közeljövőben megindul a Budapest-Belgrád vasútvonal építése, fejlesztése, bízunk benne, hogy a befektetők figyelme Lacházára is fog koncentrálódni. E tekintetben az előzetes tárgyalások már folyamatban vannak.

Nagy: Milyen Kiskunlacházát szeretne?

Répás: Kiskunlacháza ezen a választáson két alternatíva közül választhat. Ellenfeleink nyíltan vállalják, hogy a régi Kiskunlacházát szeretnék visszaállítani. Az elmúlt tizenhárom évben valóban nagy változáson ment keresztül a település. Lett egy szép tornacsarnokunk, több játszóterünk, modern piacunk, utak, járdák épültek, kiépült az egész településen a szennyvízhálózat, élénk és színvonalas kulturális és fesztiválélet folyik a településen, színházzal, mozival és még sorolhatnám. Mi ehhez ragaszkodunk, és nem szeretnénk, ha ezek veszendőbe mennének. A mi szlogenünk az, hogy „Kiskunlacháza egy hely a szívünkben”.