Mindegy, hogy Facebook-görgetés vagy tévé-kapcsolgatás: legalább egy villanás erejéig feltűnik Deák Dani. A politológus-elemző, aki azért választotta ezt a pályát, mert megelégelte, hogy posztkomcsi megmondóemberek a politikai igazodási pontok, aki harmincévesen egy évtizednyi tapasztalattal rendelkezik és a mai napig belső késztetése, hogy szembesítse a politikusokat hazugságaikkal. A baloldal kedvenc céltáblája és az egyetlen elemző, akit már két miniszterelnök-jelölt is vitára hívott, mert ők is tudják, hogy azok közé tartozik: Akikre figyelni kell – ez a 888 új sorozata, főszerepben: Deák Dániel.

FHZS: Hiába van rengeteg elemző, mégis bárhova kapcsolom a tévét, de a social medián is két görgetésen belül látom Deák Danit, szóval egy biztos: az emberek azt gondolják, hogy figyelni kell rád. Mit gondolsz, mit tudsz csinálsz te máshogyan, mint a kollégáid?

Deák Dániel: Sokáig probléma volt a jobboldal számára, hogy nem voltak olyan politikai kommentátorok, elemzők, akik el tudták érni még a balliberális politikai oldal ingerküszöbét is. 2010 előtt Kéri László, Török Gábor és ezek a régi posztkomcsi megmondóemberek voltak a nyilvánosságban azok, akik eligazodási pontnak számítottak sokak számára, én pedig szakítani szerettem volna ezzel. Amikor az egyetemre jelentkeztem politológus képzésre, főleg az olyan félremagyarázások kaptak teret, amikben próbálták félreértelmezni azt, amit Gyurcsány Ferenc az őszödi beszédben elmondott a saját hazudozásairól. Én azt mondtam, hogy ezzel szakítani kell és egyértelműen szükség van az olyan jobboldali véleményre, politikai állásfoglalásra, ami nemcsak a jobboldali politikai közösség ingerküszöbét éri el, hanem a baloldalét is. Az ellenzéki oldalról szinte minden nap foglalkoznak a Megafon-osokkal és így velem is, ez pedig azt mutatja, hogy valamit nagyon jól csinálunk és ez a helyes irány. Általában azt szokták támadni a balliberálisok, akiktől tartanak, úgyhogy igazán megtisztelő ez a figyelem a részükről. Ami versenyelőnyt tud adni – akár a baloldali elemző kollégákkal szemben is –, hogy mi nyíltan elmondjuk, hogy milyen értékrendet képviselünk, hogy milyen Magyarországot szeretnénk és melyik az a politikai közösség, amihez mi tartozunk, míg az ellenzéki oldalon sokszor csak szégyenkeznek és még, ha rá is világítunk, hogy hova is kötődnek valójában, azt igyekeznek letagadni.

FHZS: Talán te vagy az egyetlen elemző, akivel már két miniszterelnök-jelölt is ki akart állni vitázni, mi mást bizonyítana ez, mint hogy figyelni kell rád. Szerinted miért van ez? Az Orbán-Deák vita mikor lesz?

DD: Nekem az nagyon fontos szempont volt mindig is, hogy ha egy politikus hazudik, akkor én azzal szembesítem. Amikor Karácsony Gergely azt mondja, hogy neki van nyelvvizsgája, hogy Phd képzésen vett részt, hogy ő egy vidéki srác, akkor elemzőként, de választópolgárként is izzik bennem a gondolat, hogy ezt azonnal cáfolni kell, mert ez mind hazugság, egy mesterségesen felépített politikai imázs, a tények pedig egészen mások. Ugyanez a helyzet Márki-Zay Péter esetében is: olyan ámokfutást hajtott végre az elmúlt hónapokban, hogy már saját magát hazudtolja meg, a saját mondatait próbálja letagadni. Belülről jövő indíttatásom, hogy azonnal cáfoljam videóban, Facebook-posztban vagy bármilyen formában az ilyen hazugságokat, ellentmondásokat, ezeket pedig látják a jelöltek is. Úgy tűnik, nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy akár a közösségi médiában szembesítve vannak a tényekkel, ezért a politikai ellenfelek helyett egy elemzővel állnak le vitatkozni. Az sem zavarja őket, hogy ezzel lejjebb sodorják magukat a ranglétrán, ami akár a politikusi megsemmisülésüket is jelentheti. Karácsonynál ezt láttuk, a felmérések alapján pár héten belül Márki-Zay Péter esetében is ezt fogjuk megtapasztalni.

FHZS: Harminc körül vagy, de már egy évtizede vagy az elemzői pályán. Mit tanultál meg az elemzői szakmáról?

DD: Óriási a hangzavar, főleg egy kampányidőszakban, rengeteg a hír, de a háború esetében is ezt tapasztaljuk. Nagyon nehéz eligazodni a hírek-álhírek világában, nehéz értelmezni a magyar és a geopolitikai folyamatokat is. Nekem az volt mindig is a legfontosabb, hogy segítsem az eligazodást, mit jelentenek a körülöttünk zajló folyamatok, kiknek az érdekei találkoznak egymással és mi várható a világban a jelenlegi tudásunk alapján. Előfordul természetesen, hogy más történik, mint amit előzetesen gondoltunk, a háború vagy a koronavírus esete erre jó példa, hiszen virológus szakemberek sem tudták megmondani 2020 elején, hogy a járványnak milyen hatása lesz Európában, ugyanez a helyzet a háborúval kapcsolatban is. Azt biztosan látjuk, hogy bármilyen politikai esemény történik akár itthon, akár a világban, szükség van az eligazításra a rengeteg álhír és félreértelmezés között.

FHZS: Tíz év elég hosszú idő ahhoz, hogy meg lehessen kérdezni: Mi változott? Miben változott egy elemző és a szakma 2010-hez képest?

DD: Változott a világ, tíz évvel ezelőtt teljesen más volt a politológusok szerepe is, a közösségi médiában egyre rövidebb gondolatok, mondatok, értelmezések tudnak érvényesülni. Ez 2010-ben elképzelhetetlen volt, akkoriban a tíz oldalas elemzés volt a minimum, aki olyat nem írt, az nem számított elemzőnek. Most pedig már a könyvek közül is a minél rövidebbek terjednek, a zsebkönyvek a trendik. Ezzel együtt értelemszerűen én is átalakultam, én is máshogyan kommunikálok és máshogy használom a social mediát, mint öt-hat évvel ez előtt. Aki elmélázik, nem lényeglátó, az elvész ebben a világban. Ki kell tudni emelkedni annak, aki emlékezetes akar maradni – ez erre a szakmára is igaz. Rögtön kell reagálni, ott kell lenni a fontos eseményeknél, azonnal kell értelmezni és bemutatni, hogy mi is történik valójában. A jobboldalon kialakult egy olyan komoly elemzői gárda, amely egy nagyon komoly ellenpontot képez a baloldali kollégákkal szemben, akik úgy tűnik, mintha egy alternatív valóságban élnének és nem látnák a valós politikai folyamatokat. Márki-Zay Péter esetében is sokszor olyan hibákat követnek el és azt hiszik ez a kommunikáció jó és előre vezet, miközben a valóság azt mutatja, hogy teljes kudarc az egész.

FHZS: Kik azok, Akikre te figyelsz, ha úgy tetszik Példaképek? Akiktől szerinted érdemes tanulni?

DD: Szerencsém van, mert egy nagyon jó közegben dolgozhatok. Az, hogy Schmidt Mária lehet a főnököm, olyan nagy koponyák vesznek körül, mint Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója és G. Fodor Gábor, aki szintén a kollégám, ez óriási szerencse. Ha bármilyen nagy esemény történik a világban és velük beszélhetek, egy olyan keretrendszert, világnézetet kapok, aminek köszönhetően és is sokkal nyugodtabban és stabilabban tudok később kommunikálni. A politika ismétli önmagát, mint a történelem: mindig ugyanaz történik, csak más szereplőkkel, más időpontban, de a lényeg mindig ugyanaz. Ezért is jó és szerencsés, hogy vannak ilyen emberek körülöttem, akiknek olyan történelmi, filozófiai tudáshalmaz van a fejükben, ami elképesztő támaszt tud nyújtani. Nekem ők azok, akik irányadóak a hétköznapok során.

Fotó: XXI. Század Intézet

FHZS: Kívülről úgy tűnik, hogy 0–24-ben csak elemzel. Mit csinálsz, amikor mégsem?

DD: Tény, hogy a választási kampány húzós. (nevet) Valóban korán reggel már bent vagyok az irodában, este sokszor a tévébe is mennem kell, hétvégén a Megafonnal is vannak feladataink, sok lakossági fórumra járok és a Facebook-aktivitás is időigényes. Arra figyelek, hogy legalább hétvégén jusson idő a családra, kikapcsolódásra. Nagy fürdőrajongó vagyok, hétvégén valamelyik fürdőben legalább három órát töltök és kikapcsolódok, ilyenkor van időm relaxálni. Április három után kicsit minden könnyebb és nyugalmasabb lesz, politikai elemzés szempontjából ez az időszak a leghúzósabb.

FHZS: Nézzük meg mi van itt és most: Itt vagyunk március végén és nyilván a háború átrajzolja a helyzetet, hogy látod te a téteket? Mi a tét a világban, Európa számára és nekünk magyaroknak mi a tét?

DD: A háború alapjaiban átírta azt, amit az emberek gondoltak a választási kampányról, akár egy-két héttel ez előtt is. A választás tétje is az lesz, hogy a háború kérdésében melyik politikai oldal hogyan foglal állást. Ebből a szempontból a jobboldal komoly sikert aratott, hiszen a politikai vélekedésben a jobboldal tud a béke szimbólumaként megmutatkozni. Orbán Viktor azt mondta, hogy Magyarország biztonsága és békéje a legfontosabb, hogy ne Magyarországgal fizettessék meg a háború költségeit – ezek mind olyan üzenetek, amelyek találkoznak nemcsak a Fidesz szavazótáborának álláspontjával, hanem a baloldali szavazók álláspontjával is. Ezzel szemben mit látunk a baloldalon? Össze-vissza kommunikációt, felelőtlen nyilatkozatokat, olyan szólamokat, üzeneteket, amik belevinnék Magyarországot a háborús konfliktusba. Azért azt látjuk, hogy a magyarok többségét nem lehet ilyenekkel befolyásolni és átlátnak a szitán, látják, hogy ez egy erőszakos, agresszív kommunikáció a részükről egy háborús időszakban, amikor mindenki a békére vágyik.

FHZS: A te személyes életed szempontból mi a tétje a választásnak?

DD: Nekem mindig is fontos volt, hogy Magyarország jó irányba menjen: Előre – ez most a kampányszlogen is, de nem véletlenül, ez nagyon jól lefedi azt, hogy az emberek és én is hogyan gondolkozunk erről. Nagyon sok helyen jártam az utóbbi időben, Zalában, Somogyban, Borsodban, gyakorlatilag az ország minden részén: jó látni, mennyi minden fejlődött az egész országban, a legkisebb településekben is. Amellett, hogy tisztán látható a fejlődés, jó érzés tudni, hogy Magyarország tudja érvényesíteni az érdekeit Európai szintéren. Ez komoly hiányosság volt korábban, hogy nem volt megfogalmazva, mi a nemzeti érdek, mindig vagy kelethez vagy nyugathoz csapódtunk. A tét az, hogy mindez megmarad-e április 3. után.