888: Önmagában mi a sikeres kalapozás üzenete a közvélemény számára?

Deák Dániel: A közvélemény nagy valószínűséggel megdöbben azon, hogy Hadházy Ákosnak ilyen gyorsan sikerült összekalapoznia 2 millió forintot, ugyanakkor érdemes tágabb összefüggésében megvizsgálni a helyzetet. Hadházy Ákos és a hozzá hasonló balliberális botránypolitikusok ugyanis rendelkeznek egy kicsi, azonban nagyon összetartó rajongói táborral, akik tűzön-vízen át rendkívül elszántan támogatják a balliberális botránypolitikusokat. Így volt ez Juhász Péter egykori Együtt-elnök esetében is, aki rendszeresen kunyerált a rajongóitól, egyszer még a televízióban is mutogatta egy papíron a számlaszámát. Juhásznak akkor be is jöttek a számításai, hiszen nagyon sok pénzt utaltak a számlájára. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ezek a politikusok magas támogatásnak örvendenének a társadalomban, hiszen a sok adomány ellenére például Juhász Péterék csúfos vereséget szenvedtek a 2018-as választáson, még az 1 százalékot sem érték el. Ennek hatására meg is szűnt a párt, Juhász pedig visszavonult a politikai élettől. Hasonló a helyzet Hadházy Ákossal is, aki botrányosabbnál botrányosabb esetekkel igyekszik felhívni magára a figyelmet, amely kielégíti a pár száz rajongóját, ugyanakkor össztársadalmi szinten megrökönyödést okoz. Ez azt is jelenti, hogy ezeknek a politikusoknak mindez már nem politikai, sokkal inkább üzleti kérdés, hiszen üzletszerűen igyekeznek pénzt kunyerálni. Hadházy saját bevallása szerint több pénzt kapott, mint amennyit a büntetésre ki kell fizetnie, a többi pénz jövőjét már senki sem tudja igazolni.

888: Ki lehet-e fogni ezzel a szelet a kormányzati szándék vitorlájából, amely semmi mást, csak rendet akar teremteni az ország házában?

Deák: A parlament többségének szándéka a házszabály módosításával az volt, hogy a botránypolitizálást megszüntessék az Országgyűlésben. Az ugyanakkor jelentősen csökkenti ezeknek a büntetéseknek a visszatartó erejét, hogy gyakorlatilag egy nap alatt összekalapozzák a kiszabott összeget. Ezért sokkal inkább a parlamenti ülésekről való kitiltás hosszát kéne megnövelni, mintsem a pénzösszeget változtatni. Ugyanakkor Hadházy Ákoshoz már nem csatlakozott a többi ellenzéki képviselő, hiszen rájöttek arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló akciók jelentősen rombolják a társadalmi megítélésüket. Jó példa erre a két évvel ezelőtti akciózásuk a parlamentben és az MTVA székházában, miután közröhej tárgya lett a komplett ellenzék. Azok a pártok, amelyek meg akarják őrizni komolyságukat, nem lépnek a botránypolitizálás útjára.

888: Az ellenzék már eddig is szájzártörvényként emlegette a szigorítást, holott semmiféle tiltás nem szerepel a jogszabályban a korábbi helyzethez képest. Mit akarnak ezzel a gúnyolódással elérni?

Deák: Fontos hangsúlyozni, hogy a magyar szigorítás egyáltalán nem egyedülálló Európában. Jó példa erre az Európai Parlament, ahol már azért elveszik a képviselőktől a szót, ha kiteszik nemzetük lobogóját az asztalukra. Ha valaki pedig olyan botrányos akciókat hajtana végre az Európai Parlamentben, mint amelyeket az ellenzéki politikusok a magyar Országgyűlésben, komoly pénzbüntetést és eltiltást kapnának szankcióként. Ezért is hamis az ellenzék azon állítása, miszerint „szájzártörvényről” lenne szó, hiszen a szabályrendszer semmiben sem érinti őket, ha a parlamentet arra használják, amire való. Ugyanúgy fel tudnak szólalni, mint eddig, senki sem akarja a felszólalási jogukat elvenni. Az Országgyűlés ugyanakkor nem a botránypolitizálás helyszíne, aki akadályozza a törvényhozás működését, azt mindenképpen meg kell büntetni.

888: Meddig lehet további rendbontással, majd az azt követő a kalapozással szembemenni a törvényes renddel, közel hárommillió ember akaratával, hogy a parlament méltósággal végezhesse a munkáját?

Deák: Rossz irányba mozdultak el a 2018-as év végén az ellenzéki képviselők, olyan eszközökhöz nyúltak, amelyek jelentősen rombolták az Országgyűlés tekintélyét. Lehet látni, hogy többségük már rádöbbent arra, hogy ezzel csak saját maguk alatt vágják a fát, így többségük a mostani parlamenti ciklusban már nem él ezekkel a botrányos eszközökkel. Ezért Hadházy Ákos egyedül akciózik, hiszen neki nincsen sok vesztenivalója: sem pártja, sem komolyan vehető szövetségesei nincsenek az ellenzéki oldalon. Ezért az elkövetkezendő időszakban arra kell felkészülni, hogy a Hadházyhoz hasonló magányos farkasok újabbnál újabb botrányos eszközhöz fognak majd nyúlni, hiszen csak így tudják felhívni magukra a figyelmet. A társadalom úgy tud védekezni, hogy elítéli ezeket a politikusokat, és Juhász Péterhez hasonlóan egy választás alkalmával elzavarják őket a közéletből.