Nőnap van, a kötelező nárciszokat már kiosztották, a feministák is szokásos tüntetésükre készülődnek, de vajon lehet még kötetlenül és persze a sztereotip véleményeket is vállalva beszélni nőiségről? A Hír TV Címlap című műsorának vendégei közös chatben beszélik meg, mit vár egy nő a férfitól, mi a genderideológia igazi próbája és mi az a film, amivel már végképp nem kínoznák párjukat. Jobbágyi Zsófia és Kroó Zita a 888-on!

Fodor-Horváth Zsófia: Közeledik a nőnap, itt az ideje a szokásos gendervitáknak, de mi beszélgessünk kicsit lazábban nőkről és férfiakról. Először is tisztázzunk valamit: ti mindketten nőnek tartjátok magatokat?

Kroó Zita: Igen én részemről igen, a szó szoros értelmében. Ebben szerencsére mások is megerősítenek.

Jobbágyi Zsófia: Igen, ezzel kapcsolatban sosem bizonytalanodtam el szerencsére.

FHZS: Tudom, hogy nehéz kiemelni egy dolgot, de szerintetek mi a legjobb része a nőiségnek?

KZ: Vicces, hogy pont ez a kérdés jön, mert éppen készülődöm egy eseményre, ahova smink, frizura és valami szexi ruci kell. Én ezt a részét imádom a legjobban. De, ha ránézek egy anyára, aki épp a gyerekét tolja a babakocsival, rájövök, hogy mi teremtők is vagyunk. Ilyenkor nekem is megjön a kedvem az anyasághoz. Az biztos, hogy ezt a részét nem hagynám ki.

JZS: Erre nagyon nehéz válaszolni, mert szerintem elég komplex.

Ennek egyik legfőbb oka pedig, hogy a nők alapvetően érzelmi síkon közelítenek meg minden problémát és élethelyzetet: ez a legtöbbször jót, de azért furcsa szituációkat is szülhet. Az egyik legfontosabb életfeladat ezt a képességet a magunk javára fordítani.

FHZS: És mi benne a legnehezebb?

KZ: Az egyensúly kialakítása. Légy gondoskodó anya, szép, megértő feleség, de karakán munkatárs vagy főnök is… többféle szerep van és mind mást kíván.

FHZS: Talán nincs is igazi egyensúly, néha meg lehet találni egy-egy időre, de aztán minden borul újra.

KZ: Alapvetően a személyiségünket nem tudjuk és nem is kell megváltoztatni. Van, aki sosem lesz törtető munkatárs vagy épp engedékeny anyuka. Egyszerűen nem passzol a személyiségéhez.

JZS: Igen, talán azt az utat nehéz megtalálni, amiben egy nő maximálisan kiteljesedhet és bátran fel is vállalja.

KZ: Komplex dolog a mai világban nőnek lenni, de aki megugorja, nyert ügye van mindenhol.

Kroó Zita, Fodor-Horváth Zsófia, Jobbágyi Zsófia és M. Dobos Marianne a Hír TV Címlap műsorában

JZS: Például érdekes, de ma bátorság kell ahhoz, hogy az ember büszkén jelentse ki: az a munkám, hogy háztartást vezetek és gyermeket nevelek…

KZ: Sokan ezt nem tartják munkának pedig ez egy 24 órás műszak évekig!

JZS: … de talán ahhoz is, hogy valaki kijelentse: nem alapítok családot, hanem karriert építek.

FHZS: Férfiként könnyebb bármelyiket felvállalni?

KZ: Szerintem az a nő, aki szerelembe esik, akar majd gyereket. Lehet, hogy csak én gondolom így, de annál csodálatosabb nem hiszem, hogy van, hogy a szerelmeddel ilyen formában tudtok kiteljesedni.

Ebbe talán az is beletartozik, hogy a nőknél az anyai ösztön így vagy úgy előjön egy idő után.

FHZS: Ha férfiak lehetnétek, könnyebbnek éreznétek az életeteket?

KZ: Nem. Szerintem egy férfinak is megvan a maga „terhe”. Ne becsüljük le az apákat, akik egy ideig biztosan, de talán egy életre családfenntartók lesznek. Ez komoly felelősség. Nemcsak magukért mennek pénzt keresni, hanem a gyerekért, a feleségért is, és a védelmező szerepben is ők vannak. Ez mind-mind felelősség, ráadásul egy életre. Talán ezért nem mernek a férfiak a mai világban 30 előtt gyereket vállalni. Talán félnek ettől a felelősségtől ilyen korán.

JZS: Attól függ, milyen szempontból. Én semmi pénzért nem cserélnék.

KZ: Én cserélnék, de csak hogy megnézzem milyen. Hosszú távon azt gondolom, jobban passzolok a női szerepbe, de valószínű jól tudnék udvarolni is. :D

JZS: Viszont épp a karrier világában egy férfinak szerintem sokkal könnyebb érvényesülnie, mint egy nőnek, a világon mindenhol, tehát ez nem magyar specialitás.

KZ: Nem bizony. A férfi nem olyan „kockázatos”. Hiába jön a trónörökös, nem esik ki a munkából. Például él az a sztereotípia is, hogy jobban terhelhetőek, de ez nem mindenkinél igaz. Ez inkább olyan, hogy a nők rosszul vezetnek. Sosem veszem magamra.

FHZS: Mindig is voltak és lesznek is egyenlőtlenségek, egész egyszerűen a különbözőségből fakadóan.

KZ: Ez nem is baj. Én nem vagyok híve a vad feminizmusnak. Nekem vigye fel valaki a tévét a harmadikra.

FHZS: Zita, ha már említetted az udvarlást: mit vár egy nő a férfitól?

KZ: Hogy legyen férfi. Igenis maradjon szerepben.

FHZS: Na jó, de ez a mai világban mit jelent?

JZS: Érdekes, mert sok emberrel beszélgetek erről. És általában senki nem tud konkrétumot mondani. Legyen vicces, legyen határozott, legyen udvarias stb…

KZ: Én a klasszikus típus híve vagyok. Virágot például nem divat már vinni, pedig én élek-halok érte. Engem ezzel le lehetne venni a lábamról. Én meg tudom fogalmazni, hogy én mit várok el: tudjak rá felnézni mondjuk azért, mert okos vagy találékony, bízzak benne, mert erre okot ad, de hagyja, hogy nő maradjak mellette és néha kiverjem a hisztit. És ne hagyja, hogy én fizessek. :D

FHZS: Zita, a végén még megkapod, hogy sztereotip vagy :D

KZ: Vállalom.

Azok a férfiak, akiknek van gyerekük, alapból jobb helyzetből indulnak. Van egy ilyen szabály nálam: Ha normálisnak tűnik, de már elmúlt 35 és se gyereke, se felesége nincs, vagy nem volt, akkor ott valami nem oké.

FHZS: Zsófi, te pedig inkább azt mondod, ahányan vagyunk, annyiféle az igény és a szempont?

JZS: Nyilván vannak klasszikus férfi és női tulajdonságok. Én csak azt mondom, hogy szerintem ezek mindenkiben benne vannak, talán még abban is, akiből mondjuk én nem nézném ki. De lehet, hogy egy másik nő őt látja a világ legférfiasabb férfijának. Szóval szerintem nem lehet általánosítani. Udvarlás szempontjából pedig nagyon ciki lesz, amit mondok: a férjem udvarolt úgy, ami nekem tökéletes volt. De lehet, hogy arról, hogy csinálta, őt kéne megkérdezni. Az biztos, hogy levett a lábamról.

FHZS: Működött a kémia. Van, amit nem lehet megmagyarázni.

Az én férjem a romantikus filmekkel áll hadilábon. Nektek melyik az a romantikus film, amit végignéznétek a párotokkal, de még sosem mertétek megkérni rá?

JZS: Gyakorlatilag az összes. Éppen most hétvégén ülte végig velem a moziban a Kisasszonyok című filmet. Én végig bőgtem, ő egyszer sem vágott pofákat. Imádtam érte! A Moulin Rouge elé viszont sosem ültetném le, szerintem lassú halált halna.

KZ: Én magam sem kedvelem a romantikus filmeket, ezért én jobban rávehető vagyok, hogy inkább én hódoljak be egy thrillernek. De a Szex és New Yorkot minden lelkiismeret-furdalás nélkül megnézetném bármelyik fiúval. De a Brigitte Jones terhes filmet lehet, nem merném.

FHZS: Az már vörös zónás női film, valóban.

KZ: Bár a Bajos csajok is elég rizikósan menne át.

FHZS: Hát, akkor mégis igaz: genderharc ide vagy oda, igenis vannak nőies, férfias dolgok, még a filmek terén is. Aki még mindig vitatkozna ezzel, próbálja megnézetni otthon az említett filmeket a párjával vagy férfi családtagjaival.

KZ: Ezek a csajos programok részei. Én sem mennék sörözni egy kanbuliba. Bár biztos jól éreznem magam… De nem kellek én oda, és ezt tiszteletben kell tartani.