GFG: Hogy éled meg az áttörést, hogy a kulturális elit mégiscsak befogadott? Az Operettszínház balettigazgatója lettél, zsűrizel A Dalban, mi jön még?

Apáti: Azt nem tudom, hogy mi jön még, mert szanaszéjjel vagyok szakadva, és olyan sok a munka, hogy magam sem tudom, hogy bírom 24 órába belesűríteni. De hogy befogadott-e a kulturális elit? Igazából ez egy fura helyzet, mert az igazi kultúrából sohasem voltam kitaszítva, táncművészként egész biztos, hogy nem. Hogy mondjak egy példát: kedvenc koreográfusom, Seregi László nem volt egy harcos jobboldali ember, mégis rám osztotta az összes főszerepet. Szóval ez azért nem igazán szokott így lenni, hogy egy balliberális ember valakit képessége okán használ, és politikai okok nem játszanak közre, ez azért nagyon-nagyon ritka. De nekem kijutott ebből. Némileg más volt a helyzet a tánc utáni életemmel, mert bár filmszerepet is kaptam, de a folytatás elmaradt, és itt élhetünk a gyanúperrel, hogy ebben lehet egy pici politikai mozgatórugó, közben ugyanis elkezdtem politikai publicisztikákat írni. Persze ezt bizonyítani nem lehet, de azt látod, hogy jönnek feladatok és lehetőségek, és ezek egyszer csak elnémulnak, ahogy a Polgárportálra vagy a 888-ra kezdesz el írni. Nagyon örülök viszont az Operettszínháznak, és nagyon örülök A Dal felkérésének is. Mert ha baloldali az ember, gondoljunk csak egy Hajós Andrásra vagy egy Havas Henrikre, akkor a politikai elkötelezettség nem szokott számítani, de ha jobbos az illető, akkor a szerkesztők hajlamosak őt elfelejteni, és nem hívják. Ezért is szuper dolog zsűrizni A Dalban, hogy immár két és fél éve írok-beszélek a politikai dolgokról, de ez nem volt akadálya annak, hogy megkeressenek. Örülök ennek. Jó dolog, ha az embert nem zárják karanténba, márpedig ezzel a jobboldali elkötelezettségű embereknek még mindig rendre szembe kell nézni.

GFG: Politikai megmondóember is vagy, ott ülsz a Keménymagban, hogy látod, milyen küzdelmeket kell megvívnia 2022-ig a jobboldalnak?

Apáti: Először is szerintem nem vagyok megmondóember, mert nem szoktam megmondani a dolgokat, inkább csak kritizálom az ellenzéket. Nálam vannak sokkal okosabb emberek is, akik megmondják, hogy mit kell csinálni. Én szerintem nem szoktam a jobboldalnak, meg a Fidesznek elmondani, hogy mi a helyes út. Vannak persze gondolataim erről, de én inkább csak kritizálni szoktam a drága balliberális „függetlenobjektív” sajtónkat és ellenzékünket.

GFG: Milyen – morális, politikai, társadalmi – állapotban van az ellenzék?

Apáti: Borzalmas állapotban és ezt nap mint nap bizonyítják, minden egyes nyilatkozatukkal. Minden napra tartogat valamit Bangóné, Korózs Lajos vagy Kunhalmi. Az meg elképesztő helyzet, hogy minderre meg nem hívják fel a figyelmet a magukat függetlennek, objektívnek tartó sajtómunkások. Ha Trump egy vesszőt rossz helyre tesz, akkor rögtön kapja az ívet, Karácsony Gergely elképesztő bakijait pedig teljes csendben asszisztálják alá.

GFG: Visszajöhet-e még Gyurcsány?

Apáti: Vissza. Matematikailag lehetséges olyan helyzet, hogy Gyurcsány Ferenc áll ott az összellenzék élén. Nekünk viszont az a dolgunk, hogy ne tegye meg. Nagyon fontos, hogy bemutassuk, ki ez az ember. Nagyon fontos, hogy emlékeztessük a fiatalokat arra, hogy 2006. október 23-án mi történt ebben az országban, hogy ez a nagyon kedves, aranyos ember, a nagy generáció Uhrin Benedekje, aki kicsit félrészegen, pirospozsgás arccal hülyeségeket beszél a fiatalok gyűrűjében, azt talán nem túlzás kijelenteni, egy véreskezű valaki, akinek a kezéhez rengeteg borzalmas dolog tapad. Aki hihetetlen agresszív és arrogáns módon vezényelt le egy embertelen rendőrterrort, amely után Gergényi Pétert kitüntették, a sajtójuk pedig letagadta a viperákat. Mi tudjuk, hogy mi történt akkor, mert sokan ott az életünkért futottunk. Fontos, hogy mindezt elmondjuk annak az új generációnak, amelynek nincsenek közvetlen emlékei erről az időszakról és erről az emberről.

GFG: Eltelt a 100 napos kegyelmi időszak, milyen Karácsony Budapestje?

Apáti: Amitől tartottunk, bekövetkezett. Jönnek vissza azok az emberek, akikről azt hittük korábban, hogy sohasem fognak visszatérni. Gondolok itt például Draskovics Tiborra. Vagy gondolok itt Kálmán Olgára, aki kulturális akármicsoda lett, nem tudjuk, mit fog csinálni, csak azt tudjuk, hogy nem ért hozzá és milliós gázsit kap érte. Látjuk, hogy miközben minket vádolnak kultúrharccal, addig a főpolgármester a megválasztása utáni első interjúját az Indexben azzal kezdte, hogy véleménye szerint Dörner György nem nyerhet egy pályázaton, Wass Albert náci és visszadobta egyúttal Bán Teodóra pályázatát is. Látjuk, hogy Eszenyi Enikő hogyan kapja az intő jeleket, hogy nagyon gyorsan be kellene állni a sorba, mert ha nem teszi, el fogja a veszteni a színházát. És felkészül Nemcsák Károly és még jó páran. Ez mind nagyon ijesztő. Közben viszont semmi lényeges nem történik, csak látványpolitizálás folyik. Kihirdetjük a klímavészhelyzetet és csak akkor pattanunk biciklire, ha fotósokat látunk. Érdemi döntések viszont nem születtek, mert azok népszerűségvesztést vontak volna maguk után. Gondoljunk csak az autók belvárosból való kitiltásának a tervére. Karácsony Gergely nem csinál tulajdonképpen semmit, csak beszél. Olyanokat mond, ami tetszik a belvárosi klímatudatos fiataloknak, de egyébként nem történik semmi.

GFG: Mikor lesz megint bajnok a Kispest?

Apáti: 2017-ben volt utoljára, azelőtt meg 23 éve. Most a hatodik helyen állunk, reméljük pillanatokon belül (nevetés). Én mindenesetre nagyon szurkolok nekik!