Horváth K. József: Itt van édesapja születésének nyolcvan éves évfordulójára szervezett emlékkiállítás. Mit üzen ez a mának?

Albert Flórián: Szerintem fontos üzenete van. Örülök annak, hogy ez a kiállítás a volt Albert-stadion helyén épült vadonatúj Groupama Arénában van. Tehát ahol még édesapám is játszott és én is játszottam. Ez a tárlat egy olyan kisgyereknek az életpályájáról szól – majdnem egy életmű ez a kiállítás – aki egy olyan kis településről, mint Hercegszántó képes volt eljutni a világ tetejéig. Bemutatja azokat az állomásokat, amelyek a legfontosabbak voltak édesapám életében. Az ő idézetei vannak a falakon, tehát amiket ő abban az életszakaszban, pillanatban mondott, hogy az adott tárgyakhoz, eseményekhez milyen élmények párosulnak. Remélem, hogy több olyan utánpótláscsapat is eljön a kiállításra, akár vidékről is, amelyek tagjai esetleg egy kis ihletet is kaphatnak abból, hogy honnan hová lehet eljutni alázattal, hittel, odaadással.

HKJ: Ezt is édesapja mondta, „Mint Kosztolányi fái, úgy tartoztam az Üllői úthoz. Ez volt a bázis, a futballanyaföld, ahová, mint a fel-feldobott kő, mindig visszahulltam.” Mit jelent apjának ez a szoros Üllői úti kötődése ifj. Albert Flórián számára?

AF: Ez az én számomra nem újdonság. Én ebbe beleszülettem. Itt születtem, a Nagyvárad téren, az Istvánban, s ahogy kijöttem a kórházból engem azonnal bevittek a régi Albert-stadion kezdőkörébe. Akkor négy vagy öt napos lehettem. Ismertem apám összes játékostársát, a régi öregeket, Sárosi Gyurka bácsit, Toldi Géza bácsit. Én ezt a hagyományt, a klubtörténet egy jelentős darabját végigkövettem. Tudta, hogy hol leszek igazolt játékos – 1974-ben igazolt le a Fradi –, hol szeretném a profi pályafutásomat eltölteni. Engem fölkészített édesapám erre az életre. Szerencsés ember vagyok.

HKJ: Mit jelent az Albert nevet viselni? Gondolom, amikor idegen embereknek bemutatkozik, akkor felkapják a fejüket?

AF: Kettősséget. Óriási teher, amit főleg a felnőtt pályafutásomban viseltem. Legalábbis az első három évben, amíg 1991-ben nem nyertünk bajnokságot. Eddig borzasztó nehéz volt. Utána már más lett. Ifjabb Albert Flórián lettem, de mindig méltósággal viseltem a nevet. Tisztában voltam vele, hogy soha nem lehetek olyan, mint édesapám volt, de engem is úgy hívnak.

HKJ: Édesapja többször is szerepelt a világválogatottban (1968, 1973) és az Európa-válogatottban (1972). Bár ön is volt többször válogatott, világválogatott azonban nem. Nem sajnálta, hogy nem tudta túlszárnyalni a papát? A gyerekek gyakran túl akarják szárnyalni a szüleiket?

AF: Azt hiszem, egyetlenegy példa van erre. Az olasz Cesare Maldinit a fia, Paulo Maldini tudta túlszárnyalni. Ha valaki ekkora dolgot letesz az asztalra, mint apám, azt nehéz túlszárnyalni. Nemcsak hogy magyar bajnok és sokszoros válogatott, hanem aranylabdás, mellette világválogatott. Nem tudom, hogy a Maldini-családon kívül akad-e még egy másik család, ahol a fiú túl tudta szárnyalni az apját a pályán. Persze, hogy megpróbálja az ember, de a lehetetlen teljesítésre vállalkozni nagyon-nagyon nehéz. Apám teljesítménye viszont komoly célt állított elém. Magyar szinten én is letettem az asztalra több válogatottságot, háromszor bajnoki címet, négy Magyar Kupa, három Szuper Kupa győzelmet. Tehát magyar szinten elértem mindent.

HKJ: Van mire büszkének lenni.

AF: Igen, igen, igen.

HKJ: Mit szólna az édesapja ahhoz, hogy ezt a mostani Fradi ilyen sokszínű társaság alkotja?

AF: Ez a mostani futball. Sajnos nem tudunk ez ellen mit tenni, ez a trend. Mindig van egy trend, amit követni kell. Régen tízévente változott, most azt mondom ötévente, de lehet, hogy már háromévente változik. Szerintem mindenki egy idő után megbékél vele, mert nem tud ellene mit tenni. Gondolom az elnök úr is szeretné, ha több magyar játszana, de jelenleg nincsenek olyan magyar játékosok, akik jobbak lennének a jelenlegi csapattagoknál.

HKJ: El tudná képzelni az édesapját a mai Fradiban 9-es mezben?

AF: El. Azt hiszem, mindenki el tudná képzelni magát a Fradi kezdőcsapatában 9-es mezben.

HKJ: Kubatov Gábor köszöntő beszédében szó volt Albert Flórián hűségéről, szó volt a családról is. Milyen apa volt?

AF: Szigorú, következetes és nagyon jól fölkészített engem a kudarcokra. Akármikor, amikor jól játszottam vagy jobban ment a játék, mindig figyelmeztetett, figyelj oda, ha majd egyszer az árnyas oldalon leszel, nem a napos oldalon, hány barátod lesz, ki fog odajönni. Tőle ezt nagyon megtanultam, a kudarcok kezelését nagyon belém égette.

HKJ: Ez segítséget jelentett?

AF: Azt mondom, hogy megerősített. Tudta azt, hogy nekem borzasztó nehéz lesz itt bármit csinálnom a Ferencvárosban. Ebben a klubban, felnőtt szinten nekem. Ezért külön köszönet.

HKJ: Mit érez akkor, amikor jön a Fradiba és befordul az Albert Flórián útra? A stadion előtt pedig meglátja édesapja 3,5 méteres szobrát?

AF: Persze, mindenkinek dicsőség. Ha nem az én édesapám lenne, akkor is azt mondom, aki ezt letette az asztalra, az megérdemli, hogy ilyen méltón őrizzék az emlékét. Ha én nem lennék a fia, hanem egy volt Fradi-játékos, biztos azt mondanám, hogy ő megérdemelte, hogy utcát nevezzenek el róla, hogy szobra legyen a volt stadionjánál.

HKJ: Albert Flórián a Nemzet Sportolója is volt? Mit jelentett számára Magyarország, a magyar nemzet?

AF: Nem hagyta el az országot, noha volt kérője nem is egy, nem is kettő. Végig Magyarországon volt, ezért lehet azt mondani, hogy a hazáját szolgálta.

***

A kiállítást a Groupama Arénában lehet megtekinteni a Fradi Múzeumba váltott jeggyel, nyitvatartási időben, azaz keddtől-vasárnapig (kivéve meccsnapokon): 10.00-18.00-ig.