888.hu: A Momentum tagjai miért mentek be egy alkotmányos demokráciában megengedhetetlen módon, önkényesen egy újság szerkesztőségébe, és miért léptek fel fenyegetőleg a munkájukat végző újságírókkal szemben?

Szánthó Miklós: Alapvetően egy születőfélben lévő, új politikai mozgalomnál általános "szokás", hogy extravagáns, feltűnést keltő performanszokkal igyekeznek magukra felhívni a figyelmet. A Momentum akciója azonban szánalmas figyelemfelhívó próbálkozás, de egyben valahol vicces, vagy talán inkább groteszk és abszurd. Ugyanis éppen az a szervezet, mely az eddigiekben azt hirdette magáról, hogy a szétszakadt magyarországi közéletben a béke, a kiegyezés, a kibékülés szándékával lép fel, és állításuk szerint véget vetnének a pártos megosztottságnak, szóval éppen ők kezdenek balhépolitizálásba. Éppen az a progresszív, emberi jogi fundamentalista csoport, amely az eddigiekben a jogállamiság, a demokrácia és a szólás szabadsága ellen állítólagosan intézett kormányzati "támadásokat" kritizálta, az most a köznapi értelemben vett önkényes önbíráskodás határát súrolva zavarja meg egy szerkesztőség és egy újságíró munkáját.

888.hu: Ezt a támogatottságért küzdő csoportot az ismeretlenség homályából való kitörés szándéka mellett mi más motiválhatta még a példátlanul erőszakos fellépésre?

Szánthó Miklós: Valójában persze nem önmagában az akció érdekes politikailag, hanem annak motivációja, amely mögött egyértelműen a magyar nyilvánosság balliberális oldal számára hátrányosan megváltozott szerkezete áll. A '90-es években, de még a 2000-es évek nagy részében is a baloldali magyarországi politikusok, illetve a nyílt társadalom eszmerendszerét valló "értelmiségiek" és "civilek" hozzászoktak ahhoz, hogy a közvélemény formálásához szükséges felületek és eszközök az ő politikai agendájukat osztják, illetve a balliberális megmondóemberek véleménye számított a fősodornak, attól számítódott valami jobb- vagy baloldalinak. Mostanra azonban ez a helyzet radikálisan átalakult, egyre több jobboldali, nemzeti-konzervatív sajtófelület működik, a közvélemény formálása tekintetében a balliberális oldal már nem rendelkezik kvázi monopóliummal. És ez a helyzet láthatóan frusztrálja a korhű SZDSZ-es arroganciával fellépő, szellemi gyökereiket persze tagadó momósokat. Míg ők a korábbiakban bármit írhattak és mondhattak másokról a "szólásszabadság" nevében, mára ez az eszköz "ellenük is fordítható". Ezért is vezették be az utóbbi időben az "álhír" fogalmát: amit a balliberális oldal nyilvánossága közöl, legyen az bármilyen extrém is, az a "különböző véleményeket bemutató tudósításnak" minősül, amit a jobboldal tesz hasonló tekintetben, az viszont "álhír".

888.hu: Az ahogy a Momentum tagjai, köztük a párt elnöke behatoltak egy szerkesztőségbe az milyen alapjogokat sértett közvetlenül, illetve közvetetten?

Szánthó Miklós: Alapvetően természetesen felmerül a véleménynyilvánítás szabadságából levezetett sajtószabadság sérelme, melybe értelemszerűen beletartozik a szerkesztőségi munka zavartalan végzése is. Ezen kívül az Alaptörvény rögzíti a szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jogot, illetve a magánélet védelmét, melybe ilyen értelemben a munkahelyi élet is beletartozik. Az momentumosok akciója ezekből kifolyólag felvethet egyes emberi méltóság, emberi szabadság ellen, vagy a köznyugalom ellen elkövetett cselekmények gyanúját büntetőjogi vagy szabálysértési szinten, például felmerülhet magánlaksértés, zaklatás, de talán akár garázdaság is. A büntetőjogi vonatkozások mellett polgári, személyiségi jogi jogsérelem is szóba jöhet, így például esetlegesen a személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás megsértése, de akár a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése is.

888.hu: A sajtó és az újságírók megfélemlítése, hogyan minősíthető a sajtóval kapcsolatos ügyeknek a demokráciák írott és íratlan szabályai szerint szokásos intézési módjai alapján?

Szánthó Miklós: Jogállamban vélt vagy valós sérelmek számonkérése bármilyen sajtóorgánumnál nem személyes, fenyegető fellépéssel történik. Abban az esetben, ha egy cikkben vagy bármilyen más híradásban szereplő személy úgy értékeli, hogy ránézve valótlan tényt állítottak vagy sértő kifejezést használtak jogában áll bírósághoz fordulni: kérelem alapján indíthat sajtóhelyreigazítási pert, benyújthat személyiségi jogi keresetet, illetve perelhet rágalmazásért, becsületsértésért, önbíráskodni viszont nincs joga. De fentieken túl az eset önmagán túlmutató jelentősége érdemel valójában figyelmet: az, hogy a magukat nyitottnak, befogadónak hirdetők számára a sajtó szabadsága csak addig a pontig fontos, ameddig a liberális kánont osztó sajtóról van szó.

888.hu: Kinek és milyen jogi lehetőségei vannak az eset kapcsán jogorvoslathoz jutni? Hivatalból kell-e valakinek intézkednie?

Szánthó Miklós: A büntető- vagy szabálysértési jogi relevanciával bíró események kapcsán természetesen bárki tehet bejelentést a hatóságok fele, de ha azok értesülnek róla, hivatalból is el kell járniuk, kivéve természetesen a kizárólag magánindítványra üldözendő cselekményeket, mint például a magánlaksértés vagy a zaklatás. A polgári jogi igények kapcsán nyilvánvalóan keresetet kell benyújtania az érintettnek a bíróságra.

888.hu: Érdekes módon most sem az az úgymond ellenzéki sajtó, sem pedig az ellenzéki pártok nem tiltakoznak hangosan az Origo révén a sajtószabadságot ért támadás miatt. Csak nem a tőlük megszokott kettős mércéről van szó ebben az esetben is?

Szánthó Miklós: A momentumos akcióra adott, igencsak visszafogott baloldali reakciók kapcsán még érdemes talán arra felhívni a figyelmet, hogy mennyire relatív az újságírói munka védelmének fontossága és ez ismét csak rávilágít a kettős mércére. Míg a 444.hu újságírójával kapcsolatban vélelmezetten történtek rég nem látott indulatokat váltottak ki a baloldal egyes képviselőiből, most az MSZP például azt reagálta, hogy "mindenki saját vérmérséklete szerint küzd a sajtószabadságért". De ez végül is rímel arra, amit korábban éppen Fekete-Győr mondott egy inzultált M1-es újságíró esete kapcsán: "mindenki azt kapja, amit megérdemel".