Címke: vélemény

Akkor ugyanis lenne alapja annak, hogy égetõ szükség van a gender szakra. Az agyonismételt mítosszal szemben az igazság az, hogy ugyanazért a munkáért ugyanannyi pénzt kap a nõ, mint a férfi, ellenkezõ esetben az aktus (nem olyan aktus!) törvénytelen.

Már négy napja várom, mikor robban fel az európai és német politikai közvélemény, de nem történik semmi, pedig Angel Merkelrõl kiderült, hogy nagyobb hazug, mint Gyurcsány.

A 2015-ben megindult népvándorlással az etnikai és kulturális homogenitás jelentése és értékelése jelentõsen módosult Európában. A nyugati alapvetõen multikulturális identitású országokon belül fellángolt egy vita, de az alapjaiban homogénnek tekinthetõ néhány ország került igazán a nyugati politikai célkeresztjébe. A kérdés jogos és szükségszerû megvitatása helyett azonban egy a felszín alatt zajló identitásháború bontakozott ki, amiben lehetetlennek látszik békét kötni.

Milo Yiannopoulost a hazai sajtó észre sem vette addig, amíg nem a feltételezett "bukásáról" szólt a történet, pedig addigra már háromszor a feje tetejére állította az amerikai nyilvánosságot.

Az elmúlt évtizedekben a tudományos elit rengeteg energiát áldozott arra, hogy bizonyítsa az etnikai sokszínûségnek milyen pénzben is mérhetõ elõnyei vannak. A bevándorlás tömegessé válásával azonban egyre erõteljesebben mutatkoznak meg a költségek. Ezek között a legnagyobb, Európa fejlõdési potenciálját veszélyeztetõ, a bizalom, a társadalmi tõke elvesztése lehet.

Lássuk, milyen következményekkel járna ennek ratifikálása!

A világszerte szaporodó fegyveres erõszak miatt, idõrõl idõre elõtérbe kerül a fegyverhasználathoz való jogkérdése. Korábban, ha valaki az önvédelem jogára próbált hivatkozni, nem volt könnyû helyzetben.

A mozgalom neve az volt, hogy NOlimpia, de kiderült valójában, hogy egy ügyet kerestek csak, amire politikai jövõjüket építhetik. Nem az olimpia ellehetetlenítése volt a cél, hanem a népszavazás, politikai brandjük építése.

A múlt héten forradalmat hirdettek az elmúlt év két legfontosabb változásával, a Brexittel és az amerikai balliberálisok választási vereségével szemben. Zuckerberg és Tony Blair volt brit miniszterelnök egymástól függetlenül, de azonos idõben szólították fel az embereket, hogy ne fogadják el a változásokat. Tony Blair érvei csak bugyuták, de Zuckerberg esetében ennél többrõl lehet szó.

Migránsbarát szemlélet, a magyar kormányzat bírálata, heves érzelmek és szakáll - túl sok hasonlóság gondolhatnánk.