Címke: vélemény

Õcsény nem akar migránsokat. Ezen alaposan meglepõdött a magyar baloldal. A meglepetést az okozta, hogy nem élnek a mai európai valóságban. Európa fél a migránsoktól, és ehhez sehol nem szükséges, hogy legyen róluk személyes tapasztalatuk, bõven elég, amit hallanak róluk a világban. A kérdés inkább az: egy ilyen kiélezett helyzetben miért provokál valaki egy kisközösséget?

Elõrebocsátom, ezt az írást az MSZP politikusainak kellett volna megírni.

Az Egyesült Államokban sem mentek el szó nélkül a múlt vasárnapi német választások eredménye mellett. A konzervatív, republikánuspárti Fox News ügyvezetõ alelnöke szerint Németországot is elérte a Trump-hatás.

Õcsénynek hívják azt a gyalázatos települést, ahol az emberek egyszerûen nem akarnak egyetlen migránst sem látni, elzavarják az idegeneket nyaraltató csodaembert, újabban pedig a polgármester is lemondott.

A Jobbik és az Index bizarr házassága

Egyre többen csatlakoznak a lázadókhoz. Az olvasók pedig megtanultak a sorok között olvasni. Mint a Kádár-rendszerben. Mi újbeszélül írunk, hogy a Facebook robotjai ne tiltsanak le; az olvasók meg újbeszélül olvasnak. Cukorhegyi gondolatrendõrsége nem foglalkozik a lokális törvényekkel.

A német politika és közélet két éve harcol a valóság ellen és látszólag sikeresen teszi. Egy kellemes álomvilágot építettek fel a szavazóiknak és nem a valós problémákat, hanem az arról való beszédet kezdték ellenfélnek tekinteni. A választási eredmények jelzik, hogy az álom elkezdett foszladozni. A német politika ma sokkal nehezebb helyzetben van, mint elsõre látszik.

Bár igyekeznek minden egyes alkalommal hangsúlyozni, miért nem lesz a lázadás éve 2017, néhány kellemetlen apró adalék mégiscsak ahhoz járul hozzá. Különösen fájdalmas lehet számukra, hogy mindez Németországban, a haladó világ központjában, a fénylõ üstökösként világító morális imperializmus epicentrumában történhetett így.

Minél jobban eltelnek az évek, annál inkább azt hiszem, hogy a neveltetés, a szocializáció határozza meg az ember életét. Talán még a genetikai örökségnél, a hozott anyagnál is jobban. Tíz éves korunkra eldõl, milyenek leszünk, hogy mit szeretünk, és mit nem, milyen mintákat cipelünk magunkkal, és persze az is, képesek vagyunk-e együtt élni, együttmûködni más emberekkel, és hogy ennek az együttmûködésnek melyik módszertana a legkedvesebb számunkra.