Címke: vélemény

Mindig irigyeltem azokat, akik az egyetemükre szeretettel mint alma materükre tudtak gondolni. Jó lenne, ha büszkén vehetném fel a szürke kapucnis ELTE-pulcsimat. De inkább odaadtam a hajléktalanoknak. Most végzek a Károli mesterszakán. Azt gondoltam, hogy egy református egyetem némileg konzervatív lesz, és nem genderpropagandát kell tanulnom családszociológia álnéven. Hát tévedtem.

A Proud Boys azért lett céltáblája az Antifa-militánsoknak, mert tagjai roppant hatékonyak voltak. Ahogy mottójuk is mondja: "mi nem kezdünk verekedéseket - befejezzük azokat". Ez annyit jelent, hogy megvédik magukat.

Nem lehet mindenkit szeretni, de minek is, mert miféle szeretet az, amit az utolsó gyújtogató és az édesanyám egyformán megkap?

A Jóisten nemcsak ételt-italt és tetõt ad a fejünk fölé, hanem gondoskodik a színvonalas szórakoztatásunkról is: ezért találta ki nekünk a magyar ellenzéki figurákat.

Yassine Belattar marokkói származású humorista most éppen az elsõ világháború francia hõsein gúnyolódott. Az elnök hallgat.

Liberálisnak lenni a világ más tájain is rém kellemetlen, de az kétségkívül hazai sajátosság, hogy egy Petõ Iván, Heller Ágnes vagy Tamás Gáspár Miklós bármiféle hatást gyakorolhat a politikai közösség döntéseire.

A libsik voltaképp gyerekek.

Macron és Merkel "az örök világbéke" jegyében úgy emlékezett meg az elsõ világháborúról, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia, valamint Kelet- és Közép-Európa gyakorlatilag megemlítésre sem került. Az, hogy megemlítsék a trianoni békediktátumot és annak következményeit, természetesen egy pillanatra sem merült fel a globális világrendért aggódó, és ezért a nacionalizmus és a nemzetállamok ellen küzdõ Merkel-Macron dream teamben.

Tusk kiváló példa arra, mit jelenít meg ma Brüsszel: olyan politikusokat, akik a brüsszeli/berlini elitnek tett hûséges szolgálataikért pozíciót kaptak, és akiket árulónak tartanak saját hazájukban.

Volt egy nekem egy barátom, aki mérhetetlenül sokat ivott. Egyszer megmondtam neki, hogy ne igyon annyit, mert nem lesz ennek jó vége, teljesen leépül, elveszíti a maradék kapcsolatait, a munkáját, végül az életét is. Igazad van - sóhajtott az én barátom, és mintha egyet is értett volna velem. Aztán másnap ugyanott folytatta, ahol abbahagyta.