Címke: vélemény

Van úgy, hogy az ember kivár. Olyan is elõfordul, hogy eltemeti a múltat. Ha azonban Hont András újságíróval és Gábor György filozófussal kell hadakoznia, mert nevezettek belekóstolgatnak, akkor az okos ember csak legyint, továbblép, mert rövid az élet, hogy nevezettekkel bármirõl is hosszan diskuráljunk. Csakhogy. Az a fránya csakhogy.

Nemrég interjút adott a Welt am Sonntagnak a luxemburgi (haha) politikus. Ez megnyugtató, mivel ha - közismert, tartós betegsége miatt - járni és cipõt párosítani nem is mindig tud, beszélni még igen. Vagy írni. Vagy íratni.

Az ellenzék nyilván örülne, ha nem Sorosról vagy a migránsokról lenne szó. Franciaországban már megvalósult az álmuk.

Az új év elsõ napja a nagy fogadkozások, a nagy visszatekintések, olykor a nagy sóhajtozások idõszaka.

De nem ám. Mi több: ha kecske lennék a Jászságban, mekegve futnék árkon-bokron át, amikor jobbikos közeledik felém.

Vajon hogy reagálnak az ellenzéki médiumok, ha egyik vagy másik politikusuk megszégyenül?

Nagyon hallgat Tóta! Pedig Tóta W. Árpád egy szabadszájú legény. De most valamiért hallgat.

Az alábbiakban Dr. Prof. Papp Lajos, Széchenyi-díjas szívsebész, a Pécsi Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanára, valamint PTE-ÁOK Szívgyógyászati Klinika korábbi igazgatójának nyílt levele olvasható, melyet változtatás nélkül közlünk.

Pedig milyen jó ötletnek gondolták! Drámai állapotban a magyar ellenzék.