Címke: vélemény

Brüsszel számos olyan jelet mutat ma, mint amelyek a végóráit élő Bizánci Birodalmat jellemezték. Az elvtelen politikai alkuk, a hedonista és korrupt elit, a túlburjánzó bürokrácia, a pazarló közpénzfelhasználás és a gátlástalan hatalomgyakorlás államának jelképeként rögzült az egyetemes történelmi emlékezetben az a Bizánc, amelynek a történelmi példája nem lenne szabad, hogy megismétlődjön a XXI. század Európai Uniójában.

Minden hanyatló civilizáció barbár, állati ösztönként látja a szapora gyermekáldást. Mi is így gondolunk a harmadik világra, idegenkedve figyeljük a szaporodó, sokasodó tömeget. Pedig nem az a baj, hogy ők sok gyereket csinálnak, hanem az, hogy mi nem tesszük ugyanezt.

Az európai parlamenti választás szerintem több szempontból is tanulságos volt, de számomra a legfontosabb konklúzió a következő: az önfeladás soha nem marad büntetlen.

Ha az ember megnézi a jelöltek vitáját, az az érzése támad, hogy egy sztereotipikus amerikai szépségkirálynő-választáson van – csak épp a versenyzők nem rendelkeznek az utóbbin résztvevők esztétikai előnyével.

Szinte végigsöpört a neten a Csernobil nevezetű új, ötrészes minisorozat, nem véletlenül. Testközelből mutatja meg az atomkatasztrófa valódi volumenét, teszi mindezt úgy, hogy az ember a látottak után egyszerűen nem tud nem beleborzongani, ha a Csernobilban történtekre gondol.

Illegális migránsok, semmi joguk Európában maradni, de követelik, hogy mégis maradhassanak. Van, amikor a leghíresebb párizsi színházba akarnak betörni, máskor meg elfoglalják a repülőteret.

A Marx csodálatától (is) megrészegült Juncker & Co. a baloldallal egyetemben új társadalomról és új proletariátusról ábrándozik.

Hétvégén hatalmas léptekkel haladt előre a reakció felszámolásának ügye.