Címke: vélemény

Ne fogadjuk el az őrültséget, mert egy nap arra ébredünk, hogy nem maradt semmink, és sérült, korlátolt, ostoba emberek akarata szerint működik a világunk.

Az alaptörténet már többhetes: egy illegális migránsokat szállító hajó német kapitánynője az olasz állam tiltása ellenére kikötött Lampedusánál és partra tette a migránsokat. Engedély nélkül, ráadásul úgy kötött ki, hogy az olasz parti őrséget is eltiporta volna a hajójával, ha azok nem vigyáznak. Salvini olasz belügyminiszter – nagyon helyesen – azt mondta: a kapitánynőnek börtönben a helye, de ha a bíróság másképp dönt, mindenképpen kiutasítják. (Olaszországban ez a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik.)

Az élet már csak olyan, hogy egy-egy esemény több szempontból is értelmezhető. Mint Kuroszava híres filmjében, a nézőpontunk határozza meg a narrációnkat. Ha azt mondjuk, hogy egy Angela Merkel nevű embertársunk beteg, akkor természetesen sajnálkozunk. Ha azonban onnan nézzük a történetet, hogy a német kancellárról van szó, leginkább Isten humorérzékéről kell elmélkednünk.

Mi, fehérek, egyvalamit csináltunk csupán, amit más kultúra soha semmikor nem tett. Eltűrtük, hogy kétségbe vonják a kultúránkat, támogattuk, hogy gúnyolódjanak rajta, kiröhögjék, megkérdőjelezzék azt.

Nemzeti érdek akkor és most.

Az idén megint volt Pride, vagyis „a meleg büszkeség napja”, sőt egy egész Pride-hónap, ami a köztereinket minden eddiginél jobban elfoglalta, és naponta tolta arcunkba a homoszexuális propagandát és jelképeket. És miközben július 6-án a felvonulók szabadon parádéztak, az ezzel szemben ellenvéleményt kifejezni kívánókat kordonok közé zárták. Mi pedig csak nézünk ki a fejünkből, nem értjük: hogyan jutottunk idáig?

Az ellenzéki propagandamédiumok dolgozói szeretnek úgy tenni, mintha olyan igazi, olyan valódi újságírók lennének. Szívesen beszélnek erről, díjakat osztogatnak egymásnak, idézgetik egymás bölcsességeit és persze gyűlölik a nem ellenzéki embereket. Egyik legfőbb ismérvük, hogy úgy tesznek, mintha oknyomozást folytatnának. Ahogy a hollywoodi filmekben látták. Megannyi Bob Woodward.

A kommunista romantika a művelt Nyugaton egyáltalán nem új keletű jelenség. Az internacionalista-globalista eszmék továbbra is jelen vannak a világban, csak most épp liberális, vagy legújabban zöld köntösben.

A Pride a lázadás szimbóluma akar lenni, de már rég a főáram unalmas konformizmusának mementója csupán.