Címke: vélemény
Száz évvel ezelőtt bomlott elméjű politikusok és katonai vezetők próbálták megideologizálni a perverz és a társadalmi együttéléssel összeegyeztethetetlen gondolataikat. Manapság ezt a szerepet éppen a multicégek töltik be.
Most, hogy júniusban túlestünk az első egy hónapos Pride-on, szükséges néhány következtetést levonni, mielőtt jövőre még tovább terjeszkedne ez a jelenség, mely életünkbe egyre gyakrabban beleavatkozik.
Rájöttem, hogy nekem komoly mozgalmi életem van!
Mándy Ivánt olvasom. Elmerült ő is az idő örvényében, alig beszélünk róla, nem idézzük, valószínűleg nem is olvassuk. Pedig Mándy az egyik legkülönb prózaírónk, abszolút egyéni ízzel, nyelvvel, különb alkotó nem egy dédelgetett sztárnál, kinevezett kortárs óriásnál.
A saját szellemi felsőbbrendűségében sütkérező haladó éttermiség aztán a hisztéria közepette akkora marhaságokat mond és ír, amire tényleg csak kivételesen képzett emberek képesek.
Az alaphír tulajdonképpen senkit sem lepett meg – már akihez eljutott –, hiszen nehéz lenne azt állítani, hogy címlapon számoltak be róla a francia újságok.
Minden kétséget kizáróan feleséket illeti a rangos díj.
A 24.hu nevezetű „nem propagandaportálon” az agysebész és politológus Saul Williams – „az egyik legegyedibb hangvételű amerikai rapper, költő, aktivista” –, a sokszínűséget és a bevándorlást méltatja, mondván, hogy úgy lesz nagy egy ország, ha színes.
A gabonalobbi „univerzális erkölcse“ egy magát végleges igazságnak hazudó egyszerű önkényes akarat, politikai mozgalom, semmi több.