Címke: vélemény

A Gothár-ügyről fogok írni, megint. De hadd kezdjem egy kicsit messzebbről.

Sokat látott és legalább ennyit szenvedett a bosnyák nemzet az utóbbi évtizedekben. A történelem megtépázta őket egy háborúval, azóta sem szűnő belső konfliktusokkal és már két éve a migrációs válsággal. Boszniában olyan helyzet alakult ki, ami nem jó a bosnyákoknak, de a bevándorlóknak sem.

A dackorszakot általában mindenki kinövi maximum négyéves koráig. Ezt követi a tinédzserkor, ami hasonlatos a dackorszakkal, csupán a lázadás természete más a kettőben. Ahogy a neve is mutatja, teenager, vagyis maximum húszéves korig tarthat. Ha valaki felnőttkorában is a dac- vagy a tinikorszakát éli, ott szakemberre van szükség.

Létezik a hazai közéletben egy baloldali-liberális embertípus, amely már hosszú évtizedek óta mást sem csinál, mint a zsigeri gyűlölettől vezérelve meggyaláz mindent, ami magyar és keresztény.

Másfél hónap telt el a helyhatósági választások óta. Egyre élesebb kontúrokkal mutatja meg magát az ellenzéki alternatíva. Látni, hogy mit akarnak, és azt is látni, amit tesznek. A kínai közmondások mintájára álljon itt nyolc tanulság.

Ürgebőrbe varrt csirkedarálás történt Budapesten. A nép ellenségei az éjszaka leple alatt szándékos szabotázst hajtottak végre a Nagy Egyes, Gréta testvér és a szabad világ ellen.

Ma már biztosan tudom, hogy a Himnuszunkban szereplő “balsors” nem a tatárra, a törökre, az osztrákra vagy éppen a szovjetekre vonatkozik. A magyar nemzet “balsorsát” a velünk élő örök nehezékek adják. A koloncok, akiknek semmit nem jelent a nemzet, a haza, a magyar. Összetartás helyett széthúzás.