Címke: piszkostizenkettõ

VÉLEMÉNY

Minden terrortámadás után el kell mondani, hogy a befogadás, a nyitottság és a korlátok nélküli irracionális tolerancia súlyos következményekkel jár. El kell mondani akkor is, ha nem hallgatnak ránk, ha szélsõségesnek neveznek minket, mert ez a kötelességünk.

Röviden? Senki.

Kiegyensúlyozottságból hiány van - panaszkodik az Index a Publicus Intézet felmérésére hivatkozva.

Uniópárti mivoltom indoka kezd "stratégiai jellegû" lenni. Aranyat ér a magyar jobboldalnak ez a csapat.

Miközben az egész EU recseg-ropog, a bevándorlókat segítõ fogtündér után itt van ez is.

A "szavakat tettek követik" szöveg biztos hatásos, vagy az volt valamikor a '90-es évek elején: a bûn mindig banálisan kezdõdik, a beszédet cselekedetek követik. De vagy követik õket, vagy nem.

Sokkoló adatra hívták fel néhány napja figyelmünket. Európa legerõsebb országainak vezetõi kivétel nélkül gyermektelen politikusok. A tények igazolni látszanak, hogy szelekciós elõnyt jelent a gyermektelenség a karrierépítésben, pedig a társadalom, ahol a sikeresség társadalmi mintája, sõt feltétele a gyerektelenség, alulmarad. A végsõ kérdés az, rábízhatjuk-e gyermektelen politikusokra kontinensünk, kultúránk, országunk és gyermekeink jövõjét?

Az, hogy Orbán Viktor, akit a legharcosabb antikommunista és szovjetellenes politikusként ismertek meg 1989-ben, Putyinnal közeli kapcsolatokat ápol, sokakban vet fel jogos kérdéseket. Ezeket legalább kétféleképpen lehet feltenni. Orbán ellenfelei azt kérdezik, hogyan lett egy antikommunistából olyan politikus, akit az oroszok európai szövetségesének tartanak? Ez a tendenciózus kérdésfeltevés azt sugallja, itt csak Orbán változott, õ lett valami titokzatos ok miatt oroszbarát. Közelebb kerülünk a valósághoz, ha azt kérdezzük, mi változott meg a világban, hogy a harcos oroszellenes Orbán úgy érzi, az oroszokkal kiegyensúlyozottabb viszonyt kell kialakítani?