Címke: piszkostizenkettõ

Kétségtelenül kijelenthetõ, hogy az elmúlt napokban a liberálisok körüli cirkusz meglehetõsen felkavarta azt az állóvizet, amely nem is volt annyira álló, viszont kvázi 3 nap leforgása alatt viharból tornádó, majd nyugodni látszó szellõ kerekedett. A kérdés, meddig marad ez így?

Vélemény!

A jobboldali state of mind, azaz a nem baloldali tudatállapot vagy lelkiállapot látszólag sokat változott az elmúlt évtizedekben. Vannak azonban stabil pontok, amelyek kortalannak bizonyulnak. Mindeközben Houellebecq szerint a hatvannyolcasok a haladáspártiság döglõdõ múmiái, akik szociológiai értelemben már kivéreztek, de behúzódtak a média fellegvárába, és onnan szórják átkaikat a korszak bajaira.

Nem a gyõztes kormány az igazi ellenségük. Nem is a tehetetlen ellenzéki politikusok.

A Bétahírnél kitört a morális pánik.

Örömteli volt látni, hogy a rendõreink mennyire türelmesen, mennyire szakszerûen végzik a dolgukat, miközben a tüntetõk egy része vadul diktatúrázik. Sokkal türelmesebben, mint bármelyik másik demokratikus országban.

Marx magasról szart a morálra meg az olyan eszményre, mint az "igazságosság", hiszen ezek a felépítmény részei voltak. A szegények és kitaszítottak sem érdekelték, velük nem érintkezett, és amikor fölajánlották neki, hogy hús-vér munkásokkal is találkozhat, elutasította, mert kit érdekelnek a melósok, amikor ott van a komfortos szoba, ahol írhatom az okosságaimat.

Én arra a hírre, hogy Schilling Árpád elhagy bennünket, Franciaországba költözik, majdnem sírógörcsöt kaptam. De ez csak a problémáim egyik fele.

Sok puszi a LIBE-bizottságnak. Lehet ugyan, hogy nélkülük is ott tartanánk, ahol most tartunk, de mindenképpen sokat segítenek.