Címke: piszkostizenkettõ

Volt egy nekem egy barátom, aki mérhetetlenül sokat ivott. Egyszer megmondtam neki, hogy ne igyon annyit, mert nem lesz ennek jó vége, teljesen leépül, elveszíti a maradék kapcsolatait, a munkáját, végül az életét is. Igazad van - sóhajtott az én barátom, és mintha egyet is értett volna velem. Aztán másnap ugyanott folytatta, ahol abbahagyta.

Milyen meglepõ: Macron elnök egyhetes világháborús turnéja is gyalázatosra sikerült. Kudarcok és kudarcok.

A demokraták ugyan megszerezték a többséget a képviselõházban, ám a nagy áttörés nem sikerült. A szenátusban pedig a republikánusok hódítottak el helyeket a demokratáktól.

A túloldalon zsigerileg, feltétel nélkül gyûlölik a nemzeti gondolatot, gyûlölnek minket, és ne legyenek kétségeink, ha megtehetnék, ma is Recskre, Szibériába számûznének, habozás nélkül likvidálnának minket.

Igen, Angela Merkelnek vége. Néhány hétig még pártelnök, a következõ német választásokig ugyan még maradni akar, de nehezen hihetõ, hogy ez sikerülni fog neki. Kevés politikus kapaszkodott ilyen görcsösen a hatalmat jelképezõ székbe, mint õ, egy éve már le kellett volna mondania, de nem volt hajlandó. Túlélte saját magát. Majd az uniós választások megoldják, utána bajosan fogja tudni folytatni. De mindegy is, Angela Merkelnek vége. Macront viszont itt hagyja még nekünk.

A kultúrrendõr - Pozsonyi (b)irodalma 4.

A globalisták által dédelgetett nyitott határok, sokszínû társadalmak és a birodalmi kormányzás víziójában az emberek többsége ma már nem a "dicsõséges jövõt", hanem a fenyegetést látja.

Vége. Távozik a Bundeskanca, elõbb pártelnökként, majd kancellárként. Semmilyen politikai pozícióért nem indul újra, ki tudja, ki lesz helyette, és vele együtt távoznak azok a haladó remények is, hogy végre be lehet teljesíteni a Mitteleuropa-álmot.

A helyzet az, hogy zseninek nevezni valakit színtiszta magánjog. Ádám barátomnak Ady a zseni, nekem pedig, mondjuk, Arany János, Ottlik Géza, Kodolányi János.

Õk az ellenzék reménységei.