Címke: piszkostizenkettõ

Ha kivonod magad a természetből, ha nem látod minden egyes nap az eget, ha nem érzed a földet, és metropoliszokban zsúfolódsz össze másokkal, ha nincs magánterületed sem fizikai, sem lelki értelemben, akkor torzulsz.

A Der Tagesspiegel berlini lap hosszú írást szentelt a zöldpolitika terjedésének, és többek között arra jutott, hogy alapvetően a nagyvárosiak és nem pedig a káros környezeti hatások, vagy éppen a klímaváltozás által fokozottabban érintett vidékiek, gazdálkodók körében népszerűek. A metropoliszok lelkiismereti kompenzálásáról vagy koncentrált politikai manipulácneióról van szó?

A kultúrrendőr – Pozsonyi (b)irodalma 17.

Maradjunk a tényeknél: a Fidesz május 26-án, az uniós választáson óriási győzelmet aratott, az előző európai parlamenti ciklushoz képest is növelni tudta képviselőinek a számát. 12-ről 13-ra. Ha most lennének a magyar parlamenti választások, a Fidesz nem kétharmadot, hanem négyötödöt szerezne. Igen, négyötödöt.

A biztonságban élés elkényelmesíti az embert. És amellett, hogy elkényelmesíti, elzárja a valóságtól, a realitástól is.

A bíróság – egyelőre nem jogerősen – elítélte Tóta W. Árpád publicistát emberi méltóságot sértő kijelentéseiért. De van-e okunk örülni?

A közhelyekkel az a gond, hogy sokszor tökéletesen fedik az igazságot, nehéz keresni ezeknél jobb, pontosabb kifejezést. Ráadásul először nem is volt közhely. Aztán állandósult szókapcsolattá válik, helyettesíti a nyelvi és a tényleges gondolkodást, majd egy idő után már nem jelent semmit.

Brüsszel számos olyan jelet mutat ma, mint amelyek a végóráit élő Bizánci Birodalmat jellemezték. Az elvtelen politikai alkuk, a hedonista és korrupt elit, a túlburjánzó bürokrácia, a pazarló közpénzfelhasználás és a gátlástalan hatalomgyakorlás államának jelképeként rögzült az egyetemes történelmi emlékezetben az a Bizánc, amelynek a történelmi példája nem lenne szabad, hogy megismétlődjön a XXI. század Európai Uniójában.

Ahogyan az a Századvég tegnapi konferenciáján is felvetődött, az Európai Bizottság elnöki posztjára, vagyis Európai Unió központi javaslattevő-végrehajtó intézményének vezetőjévé történő megválasztás fél évtizedre vagy akár tovább is eldöntheti az integrációs közösség politikai sorsát.

Minden hanyatló civilizáció barbár, állati ösztönként látja a szapora gyermekáldást. Mi is így gondolunk a harmadik világra, idegenkedve figyeljük a szaporodó, sokasodó tömeget. Pedig nem az a baj, hogy ők sok gyereket csinálnak, hanem az, hogy mi nem tesszük ugyanezt.