Címke: piszkostizenkettõ

GFG a három nyolcason.

Mi nem utáljuk Finnországot, de az állandó védekezés helyett pár apróságra felhívjuk a skandináv kirakatállam rajongóinak figyelmét.

Száz évvel ezelőtt bomlott elméjű politikusok és katonai vezetők próbálták megideologizálni a perverz és a társadalmi együttéléssel összeegyeztethetetlen gondolataikat. Manapság ezt a szerepet éppen a multicégek töltik be.

Berki Krisztiánt mint főpolgármester-jelöltet kétségtelenül nehéz komolyan venni. De ha végignézünk csak a szocialistákon – Karácsony hozzájuk tartozik, a Párbeszéd nevű MSZP-leágazást nyilván nehéz önálló valaminek tartani –, mégis hány alkalmatlan embert találunk náluk?

Mándy Ivánt olvasom. Elmerült ő is az idő örvényében, alig beszélünk róla, nem idézzük, valószínűleg nem is olvassuk. Pedig Mándy az egyik legkülönb prózaírónk, abszolút egyéni ízzel, nyelvvel, különb alkotó nem egy dédelgetett sztárnál, kinevezett kortárs óriásnál.

A saját szellemi felsőbbrendűségében sütkérező haladó éttermiség aztán a hisztéria közepette akkora marhaságokat mond és ír, amire tényleg csak kivételesen képzett emberek képesek.

Az alaphír tulajdonképpen senkit sem lepett meg – már akihez eljutott –, hiszen nehéz lenne azt állítani, hogy címlapon számoltak be róla a francia újságok.

A kultúrrendőr – Pozsonyi (b)irodalma 20.

Minden kétséget kizáróan feleséket illeti a rangos díj.

A 24.hu nevezetű „nem propagandaportálon” az agysebész és politológus Saul Williams – „az egyik legegyedibb hangvételű amerikai rapper, költő, aktivista” –, a sokszínűséget és a bevándorlást méltatja, mondván, hogy úgy lesz nagy egy ország, ha színes.