Címke: piszkostizenkettõ

Nehéz a statiszták élete.

A levegő megfagyott, a jó kedélyű nevetgélés megdöbbenésbe csapott át. Mit keres itt? Erőt demonstrál? Gyurcsány Ferenc megérkezett.

Az ember nem szereti, ha hozzá nem értő hülye szól bele valami fontos dologba.

A balliberális sajtó évek óta azon dolgozik, hogy a – velük ellentétben – konzervatív, nemzeti értékrend szerint ténykedő jobboldali médiumokat egyszerű propagandaterméknek silányítsa. Pedig a tűpontos helyzet az, hogy mi legalább annyira vagyunk függetlenek és kiegyensúlyozottak, mint ők, a másik oldalon.

A szlogen igazi szocialista, ha úgy tetszik MSZP-s találmány. A baloldal kormányzását minden esetben ez az alapvetés irányította. Az 50 éves kommunizmus megágyazott a gondolatnak, az 1994-1998 közötti Horn-kormány elkezdte, a 2002 és 2010 közötti szocialista kurzus pedig bevégezte a magyar emberek önbecsülésének kiirtását.

Vannak olyan értelmiségi viták, amelyekről már előre lehet tudni, hogy álviták. Franciaország rendkívül gazdag az ilyen álvitákban.

Szerencse, hogy az új Puskás Stadion már majdnem kész, sőt három hét múlva rendezik a nyitómeccsét, amely a hatalmas érdeklődésre való tekintettel szinte biztos, hogy telt házas lesz. 68 ezer magyar ember fogja megtölteni a nemzet stadionját, azt az épületet, amit mindig is megérdemelt ez az ország, 2019-ig kellett várni rá.

Október 23-án minden évben kezembe veszek egy naplót, fekete borítójú, sárgás lapokkal teli, ceruzával írt aprócska zsebnaptár. Amennyire kicsi, annyira nagy a jelentősége a családom és az én életemben. A kézzel írt betűk a dédapám szavai. Romantikus alkat volt, papírra vetette élete legnehezebb hónapjait, amikor 1956-ban a kommunisták miatt el kellett hagynia a hazáját.