Címke: p12blog

A 24.hu nevezetű „nem propagandaportálon” az agysebész és politológus Saul Williams – „az egyik legegyedibb hangvételű amerikai rapper, költő, aktivista” –, a sokszínűséget és a bevándorlást méltatja, mondván, hogy úgy lesz nagy egy ország, ha színes.

A gabonalobbi „univerzális erkölcse“ egy magát végleges igazságnak hazudó egyszerű önkényes akarat, politikai mozgalom, semmi több.

Ne fogadjuk el az őrültséget, mert egy nap arra ébredünk, hogy nem maradt semmink, és sérült, korlátolt, ostoba emberek akarata szerint működik a világunk.

Az élet már csak olyan, hogy egy-egy esemény több szempontból is értelmezhető. Mint Kuroszava híres filmjében, a nézőpontunk határozza meg a narrációnkat. Ha azt mondjuk, hogy egy Angela Merkel nevű embertársunk beteg, akkor természetesen sajnálkozunk. Ha azonban onnan nézzük a történetet, hogy a német kancellárról van szó, leginkább Isten humorérzékéről kell elmélkednünk.

Az idén megint volt Pride, vagyis „a meleg büszkeség napja”, sőt egy egész Pride-hónap, ami a köztereinket minden eddiginél jobban elfoglalta, és naponta tolta arcunkba a homoszexuális propagandát és jelképeket. És miközben július 6-án a felvonulók szabadon parádéztak, az ezzel szemben ellenvéleményt kifejezni kívánókat kordonok közé zárták. Mi pedig csak nézünk ki a fejünkből, nem értjük: hogyan jutottunk idáig?

A kommunista romantika a művelt Nyugaton egyáltalán nem új keletű jelenség. Az internacionalista-globalista eszmék továbbra is jelen vannak a világban, csak most épp liberális, vagy legújabban zöld köntösben.

A kultúrrendőr – Pozsonyi (b)irodalma 19.

A Pride a lázadás szimbóluma akar lenni, de már rég a főáram unalmas konformizmusának mementója csupán.

Különös városka San Gimignano.