Címke: p12blog

Van egy különös bája annak, amikor pont Erdély román megszállásának 73. évfordulóján turnézik a Magyar Állami Operaház Székelyföldön. Ezt a bájt még az tudja jobban fokozni, ha a vendégszereplõ mûvészeket én is pont ekkor látogatom meg.

A politikai szélhámosok - akiknek semmi sem drága - gyakran megússzák azt, hogy szembesüljenek tetteik következményeivel, vagy hogy noch dazu saját maguknak kelljen lerántani a leplet az önmaguk által terjesztett igék hamisságáról. Vona Gáborral, a magyar politikai közélet kaméleonjával azonban mégis megtörtént ez.

A globalizáció és a kapitalizmus számlájára számtalan válságot írhatunk a '70-es évek óta, ám mégis akadnak olyanok, akik szerint továbbra is a nemzetállamok állnak a fejlõdés, a globális biztonság és az úgynevezett nyílt társadalom útjában. De vajon létezik-e alternatíva, és ha igen, mi az? Vissza lehet-e állítani a kapitalizmust a keresztény erkölcs talajára?

Hogyan lehetséges, hogy a liberális demokrácia a legerkölcsösebb és legjobb rezsim, ám mégis él a kényszer, az erõszak, sõt adott esetben a kínzás eszközeivel (lásd Guantanamo)?

Ezért nincs azzal baj, hogy Putyin elnök Magyarország vendége.

A Jobbik elvenné a szavazati jogot azoktól, akik nem végezték el az általános iskolát. Sokan sejtettük, hogy valamilyen formában reinkarnálódik majd a "szürkeállomány pártja", de hogy a Jobbikban testesül majd meg, azt talán kevesebben.

Drága liberálisok, nem szándékosan, de óhatatlanul értetek is harcolunk, amikor az európai értékeket védjük. Most ti következtek. Mit tesztek önmagatokért, másokért?

A szadi-árvák úgy éljenzik a "nyitott társadalom" eszméjét, mintha az megfogható volna.

Amióta az eszemet tudom, azt hallgatom, hogy szemben a provinciális, subába burkolózó, vidéki jobboldalival a liberális átlátja a pályát, mert sokat utazik, nyelveket beszél, intelligens és fogékony fajta.