Címke: p12blog

Az Egy agglegény töprengéseiből ciklusból | A kultúrrendőr – Pozsonyi (b)irodalma 23.

Hirtelen meglepődtem, hogy Balavány „csak én vagyok igazi keresztény, meg akiről én azt mondom, és legkevésbé a fideszesek azok“ György, a hazai Disney-kereszténység egyik apostola majdnem józan dolgozatot írt. Vaktyúk is talál szemet, persze, de a vége mégis majdnem lett, mert ahogy az lenni szokott, a liberálisok a szigorú logikát követve végül mindig elcsúsznak egy banánhéjon.

Kevés dühítőbb dolog van, mint általános és mindenhol fellelhető emberi örök gyarlóságokra vagy szokásokra ráaggatni azt, hogy „magyar szokás”.

A szalon beltagjai most ízlelgetik az igazságot, amelyet végre nem mi mondunk.

Tegyük világossá, hogy a „buzitéma“ politikai témává emelése nem éppen kívánatos. Ez ugyanis az a manőver, amit a liberális demokrácia civil vallása diktál. És mint minden vallásba, áldozatok ebbe is kellenek.

A multik révén az utóbbi időben Magyarországra is egyre inkább begyűrűzik az a baloldali és liberális körökből elburjánzó identitáspolitika, mely sikerrel hullajtotta atomjaira a nyugati társadalmakat.

Új fogalmat ismertem meg: „karbonsemleges zenekar”.

Rájöttem, hogy nekem komoly mozgalmi életem van!

Mándy Ivánt olvasom. Elmerült ő is az idő örvényében, alig beszélünk róla, nem idézzük, valószínűleg nem is olvassuk. Pedig Mándy az egyik legkülönb prózaírónk, abszolút egyéni ízzel, nyelvvel, különb alkotó nem egy dédelgetett sztárnál, kinevezett kortárs óriásnál.

Az alaphír tulajdonképpen senkit sem lepett meg – már akihez eljutott –, hiszen nehéz lenne azt állítani, hogy címlapon számoltak be róla a francia újságok.