Címke: p12blog

Ha a média hatalmi ág, akkor ellenõrzésre szorul, méghozzá a többi hatalmi ág által. Ezt az ellenõrzési kísérletet azonban toporzékolva, hisztériázva utasította el a "független" média, hiszen ha ellenõrzik, megszûnik a függetlensége.

Most éretten, 2018-as fejjel két dolog jut eszembe. Az egyik, hogy aznap sok sört fogyasztottam, ez persze nem mentség a menthetetlenre, de nem voltam önmagam, az biztos. A másik pedig, hogy akkor még nem voltak elterjedtek a beleegyezéses kérdõívek. Ma persze már hordunk magunknál ilyesmit, ha megismerkedek egy nõvel, együtt kitöltjük, mit szeretne, mit nem, két tanú letanúzza, és állami felügyelettel, valamint munkahelyi engedéllyel akár pettingelhetünk is.

Az interjúhoz mellékelt képen látható a négyes metró megálmodója, a fején valami török fez látható, s a fényképfelvétel tanúsága szerint mutogat és üvölt. Ahelyett, hogy hálás lenne érte, amiért nem kell a határ felé menekülnie. Mint egykor, azokban a bizonyos "régi szép idõkben", amikor még nem volt ízfokozó, meg rémisztõ okostelefon-nyomkodás.

Álljunk hozzá empatikusan. Kurva szar lehet ukrán nacionalistának lenni. A hozzánk közel esõ végeken kétségeid vannak, hogy nem vagy-e inkább lengyel, a nyelved pedig nem orosz-e. És ha mélyre ásol, nem enyhülnek a kétségek.

Bono nem politizáló zenész, hanem zenélõ politikus (persze a gagyi kategóriából). Vagy hogy a politikus kifejezést fajsúlyosabb figuráknak tartogassuk, mondjuk azt, hogy közönséges küldönc, aki történetesen nem papírból olvassa fel a Szabad Nép vezércikkét, hanem merõ véletlenségbõl egy basszusgitáros is álldogál mellette, a háta mögött pediglen egy dobos üldögél.

A rossz színész is színész. De õ még az sem. Statiszta. Karácsony Gergely a színpadon.

Nem kevesebb, hanem több politikai kereszténységre volna szükség.

Mi más jutna eszébe a tisztességes magyar embernek, mint a Tanú c. klasszikus örökbecsû mondata, amikor a hírhedt Sargentini-jelentésrõl szóló vita kerül szóba.