Címke: gyurcsány

Gyurcsány rokonszenvessé akarja tenni a választók előtt saját szövetségeseit. Jakabot, Szabó Timit, Karácsonyt, Tóth Bercit, FeGyőrt. Nagy kérdés persze, sikerül-e neki. Az mindenesetre érdekes, hogy bejegyzésében ő maga sem tudott semmi jót mondani róluk, pedig biztos akart volna. De hát… Annyiban marad velük, hogy sokfélék.

Gyurcsány Ferenc mai blogbejegyzésében ismét könnyek fakasztására tett kísérletet. Látszólag emberi dimenziók húrjait pengette, valójában azonban csak fölhasználta családi hátterét újabb fenyegetőzéséhez, ami – mint tudjuk – a földönfutózás óta különösen kedvelt elfoglaltsága.

Gyurcsánynak a Heti TV-hez, Európa egyetlen zsidó televíziójához fűződő viszonya a megszólalásig hasonlít ahhoz a történethez, mint amikor a paraszt bácsit elviszik műrepülni. Aki, ugye, előtte gondolt arra, hogy be fog vizelni, arra is, hogy összecsinálja magát, de arra nem, hogy amikor a feje tetején repül a gép, akkor az egész a nyakában köt ki.

Szorul a hurok a Gyurcsány-párt nyaka körül, Ferencék szemlátomást bepánikoltak.

Gyurcsány továbbra is szédít bennünket az oltakozással.

Gyurcsány Ferenc egyszerűen képtelen egyértelműen állást foglalni. Még egyetlen témán belül is megkeresi a módját a kettős beszédnek, hogy elbizonytalanítsa az embereket. Olyan mindennél előrébb való kérdésben is, mint az oltakozás, azaz az élet vagy az elmúlás.

Gyurcsány Ferenc, a Gyurcsány-párt elnöke ma a parlamentben megerősítette, hogy nem az élet oldalán áll. Kijelentette, csak olyan vakcinával támogatja az emberek koronavírus elleni oltását, amelyet az Európai Gyógyszerügynökség jóváhagyott.

Még mindig itt dobol a fejemben Gyurcsány Ferenc évértékelő beszédének néhány mondata. Bár a pártelnök kerülte a szélsőséges megfogalmazásokat, azért le kell szögezni, hogy a szépen, emberi stílusban elmondott disznóságok azért még disznóságok maradnak.

Drámainak és szokatlannak harangozta be a Demokratikus Koalíció Facebook oldala Gyurcsány Ferenc XVII. évértékelő beszédét. Aki látta és képes a mintegy háromnegyedórás előadást tárgyilagosan mérlegre tenni, az megállapíthatja, se drámai nem volt, se szokatlan.

„Zuschlag! Itt az a pont, amikor a biciklit el kell tolni! Nem, talán ez így nem érthető. Másképp fogalmazok: ha most végre nem takarodsz el, akkor beleb…szunk a földbe. A miniszterelnök szemhéja enyhén rángatózni kezdett. Az arca égővörös volt, a szája egyetlen vékony csíkká változott. Kegyetlen volt, rideg, közönséges…”. – olvasható Zuschlag János: Pártházból a börtönbe című könyvében.