Címke: bohár dani

Le style c’est l'homme même – vagyis a stílus maga az ember. A rettentően közhelyes mondás egy francia gróftól, bizonyos Georges-Louis Leclerc de Buffontól származik. Kiráz a hideg ezen unalmas frázisoktól, azonban van bennük igazság. A stílus maga az ember? Az 1788-ban elhunyt Leclerc de Buffon Gréczy Zsoltot ugyan nem ismerte, de klisévé vált mondatával már évszázadokkal ezelőtt kitűnően leírta milyen vezérelv szerint lehet tökéletesen megítélni a Gréczy-féléket.

Úriember biztosra nem fogad – éppen emiatt illetlen lett volna arra tenni, hogy a ballibsik undorító kútmérgezése felpörög az új Puskás Stadion megnyitója előtt. Sportnyelvben erre szokták mondani: fix egyes. A professzionális hergelők hozták a kötelezőt és már az átadó előtt elkezdték mocskolni a nemzet új labdarúgószentélyét.

A levegő megfagyott, a jó kedélyű nevetgélés megdöbbenésbe csapott át. Mit keres itt? Erőt demonstrál? Gyurcsány Ferenc megérkezett.

A balliberális sajtó évek óta azon dolgozik, hogy a – velük ellentétben – konzervatív, nemzeti értékrend szerint ténykedő jobboldali médiumokat egyszerű propagandaterméknek silányítsa. Pedig a tűpontos helyzet az, hogy mi legalább annyira vagyunk függetlenek és kiegyensúlyozottak, mint ők, a másik oldalon.

Október 23-án minden évben kezembe veszek egy naplót, fekete borítójú, sárgás lapokkal teli, ceruzával írt aprócska zsebnaptár. Amennyire kicsi, annyira nagy a jelentősége a családom és az én életemben. A kézzel írt betűk a dédapám szavai. Romantikus alkat volt, papírra vetette élete legnehezebb hónapjait, amikor 1956-ban a kommunisták miatt el kellett hagynia a hazáját.

Magyarország mégis demokrácia?

Ha esetleg eddig lett volna olyan szavazó, aki kicsit is hitt az ellenzéki összefogás valódiságában vagy hitelességében, annak Karácsony Gergely “őszödi beszéde” minden reményét szétverte. Ez persze nem meglepetés, hiszen az ellenzéki együttműködés abban a formában, amelyet próbálnak lefesteni róla, nem létezik.

Sokat gondolkoztam azon, hogy leírjam-e azokat, amiket most fogok. Olvastok, tehát meggyőztem magam. Talán az volt a döntő érv az igen mellett, hogy felhívjam a figyelmet arra, ami egyre gyakrabban történik a magyar politikában, ez pedig nemhogy nem normális, hanem rettentően káros.

Elhibázott modellek léteznek az autóiparban, készítenek silány minőségű termékeket a techcégek, ahogy az élelmiszeriparban is találni bőven selejtet. A hibás konstrukciók az élet minden területén fellelhetők. A politikában is.

Többek között azt nem kedvelem a balliberális médiában, hogy mindenből politikát csinál, még abból is, amiből nem kellene. Így történt ez a Tankcsapdával, Magyarország legkedveltebb rockzenekarával is.