A New Scientist beszámolója szerint hamarosan elfelejthetjük a mostani elavult hajtóműveket, ha repülésről lesz szó, mivel egy tudományos kutatási áttörés következtében megnyílt az út a csak elektromosságot használva működő plazmahajtóművek előtt.

Berkant Göksel, a Berlini Műszaki Egyetem kutatójának bejelentése szerint az általa vezetett német kutatócsapat sikeresen befejezte a tesztelését azoknak a saját fejlesztésű, új plazmamotoroknak, amelyek a repülőgépeket a földfelszínről 30-50 kilométeres, vagy akár azon túli magasságig is képesek felemelni.

Göksel a New Scientist számára nyilatkozva elmondta, hogy az eddigi ilyen irányú kutatások, főként arra koncentráltak, hogy az űr vákuumában hogyan lehet mozgatni kisebb űreszközöket plazma sugárhajtóművek segítségével.

Azonban a berlini kutatásnak már a kezdetektől az átlagos földi légköri viszonyok között is alkalmazható plazma sugárhajtású motorok kifejlesztése volt a célja.

A földi légköri viszonyok között is használható plazmameghajtást a belső MPC gerjesztéshez igénybe vett átmeneti, légköri nanoszekundumos impulzus kisülések alkalmazása tette lehetővé.

— mondta el a kutatás vezetője, hozzátéve, hogy a kutatási projekt következő mérföldköve már a plazmahajtómű gyakorlati repülési tesztje lesz.

A kutatócsoport a tervek szerint hamarosan be kell, hogy fejezze annak a kis méretű, mobil energiafejlesztő generátornak a kifejlesztését, amely jelenleg még hiányzik ahhoz, hogy  a b-Ionic Airfish elnevezésű, saját tervezésű légi jármű már teljeskörűen képes legyen az önálló működésre a következő repülési tesztjén.

2005-ben a b-Ionic Airfish volt a világ első plazma motoros meghajtású léghajója.

A plazma létrehozásához és fenntartásához szükséges nagy mennyiségű villamosenergia biztosítása az utolsó jelentősebb akadály a projekt során. Ha ezt sikerül majd megoldani,  akkor történelmi jelentőségű lehetőség nyílik meg a plazmahajtóművek hétköznapi használatra történő alkalmazására a repülésben és űrhajózásban.

A plazmahajtóművek működéséhez jelenleg még komolynak számító, és a repülőkre szerelhetőség tekintetében túl sok helyet igénylő, villamosenergia fejlesztő kapacitásra van szükség – ismertette a problémát a Technion — Israel Institute of Technology kutatója, Dan Lev a New Scientistnek nyilatkozva.

A berlini kutatócsoport most abban bízik, hogy a napelemek használata, illetve az elektromos teljesítmény vezeték nélküli kapcsolatokon keresztül történő motorokhoz juttatása révén rövid időn belül megoldható lesz ez az energiaellátással összefüggő probléma is.

Ezek alapján — remélhetőleg a már egyáltalán nem távoli jövőben — mindennapos látvány lesz majd a Föld felszínére érkező és onnan induló plazmameghajtású űrhajók repülése.