Ez az evolúciós lépés ráadásul valószínűleg az eddig hittnél néhány százezer évvel korábban történt. Az elméletet Madelaine Böhme, a tübingeni Senckenberg Kutatóintézet munkatársa és kutatótársai mutatták be a PLOS One című tudományos lapban. A kutatók két korábban ismert fosszíliát vizsgáltak meg újra és elemezték a lelőhely akkori környezeti adottságait.

Az, hogy mikor és hol fejlődtek ki az első előemberek, egyelőre nem tisztázott. Ma a csimpánzok az ember legközelebbi rokonai. Sok kutató abból indul ki, hogy a csimpánzok elődeinek fejlődési vonala és az emberi fejlődési vonal 5-7 millió éve Afrikában vált el. Böhme és csapata két leletet vizsgált újra, melyek a Graecopithecus freybergi nevű emberféléhez (hominidához) köthetők – a kutatók az El Graeco becenevet adták az előembernek. A leletek egyike egy Görögországban, Athénban 1944-ben talált alsó állkapocs és egy Bulgáriából származó fog, melyet 2009-ben találtak.

A fosszíliák körüli üledék elemzése révén a szakértők az állkapocs korát 7,175 millió évre, a fogét 7,24 millió évre becsülték. A leletek így régebbiek, mint az eddig ismert legrégebbi, az afrikai Csádból ismert előember, a Sahelanthropus, melynek korát 6-7 millió évre teszik. A kutatók ebből arra következtetnek, hogy az előemberek és a csimpánzok fejlődési vonala korábban és nem Afrikában vált szét, hanem a Földközi-tenger térségének északi részén.

– mondta el Böhme az elmélet bemutatásakor Tübingenben. Kifejtette: elméletét további kutatásokkal fogja alátámasztani, elemezni fogja az El Graeco táplálkozását. Emellett Irakban, Iránban és lehetőség szerint Libanonban is újabb arra utaló nyomokat fog keresni, hogy az előember Afrikán kívül fejlődött ki.

A részletes vizsgálatok alapján a tudósok azt feltételezik, hogy a Graecopithecus egy eddig ismeretlen előemberféle. Foggyökerei nagy mértékben egybeolvadtak, ami az emberre és kihalt rokonaira jellemző. Az emberszabású majmoknál a foggyökerek többnyire különállóak.

– mondta Jochen Fuss, a kutatásban részt vevő egyik szakértő.

A tudósok szerint elképzelhető, hogy a körülmények drasztikus változása mozdította elő a fejlődési vonalak szétválását. A lelőhelyek üledékrétegében egyrészt vörös, finomszemcséjű iszapot találtak, amely a sivatagi porra jellemző, vélhetően Észak-Afrikából származik. Másrészt nagy mennyiségben találtak különböző sókat.

"Ezek az információk a Szaharára utalnak, mely 7,2 millió éve alakult ki, sivatagi viharai pedig vörös, nagy sótartalmú port fújtak az akkori Földközi-tenger északi partjára" – magyarázta Böhme.

Európában is a szavannavidék kiterjedéséhez vezethetett a klíma változása - tette hozzá a tudós. Az üledékben erre utaló jellegzetes növényeket és rendszeres tüzek nyomait találták.

Összességében szavannára utalnak a jelek. Ehhez illeszkedik, hogy a Graecopithecuséval együtt mai zsiráfok, gazellák, antilopok és orrszarvúk elődeinek fosszíliáit is megtalálták – mondta Nikolaj Szpaszov, a Bolgár Tudományos Akadémia munkatársa. Azt, hogy az előemberek hogyan néztek ki, hogy már felemelkedve jártak-e, nem tudni – mondta Böhme. Az állkapocs méretei alapján az El Graeco mintegy 40 kilogrammos lehetett és olyan nagy volt, mint egy mai csimpánznőstény.

A kutatók ugyanakkor kiemelték: a leletek semmilyen formában nem kérdőjelezik meg azt, hogy az emberi faj, a Homo sapiens először Afrikában jelent meg mintegy 200 ezer éve és később onnan vándorolt a világ más részeibe. Elődei azonban nagyon úgy néz ki, hogy Európából bandukoltak el Afrikába.

(Telegraph, MTI)