Az ilyen galaxisoknak a nagy távolság miatt eddig felderítetlen volt a szerkezetük. A Hubble űrteleszkóp azonban már 10 éve lehetővé teszi a szakértőknek, hogy az univerzum mélyére lássanak, és 6-7 milliárd fényévnyi távolságra lévő csillagrendszereket figyeljenek meg. Ott olyan gigantikus galaxisok lehetnek, amelyek ezerszer nagyobbak, mint a Tejútrendszer.

Eddig nehézségekbe ütközött ezen galaxisok részleteinek megismerése, ezért a csillagászok főként szimulációkra támaszkodtak, mint ahogyan a Zürichi Egyetem szakértői is. Ezúttal azonban a Genfi Egyetem tudósaival és más külföldi kutatókkal közös munkájuk során megfigyelésekkel nyertek bizonyítékot elméleteikhez. Egyfajta kozmikus nagyítóhatást, az úgynevezett gravitációs lencsehatást használták a csillagászok: a nagy tömegű kozmikus objektumok gravitációs mezeje meghajlítja a fényt, például a mögöttük lévő galaxis fényét. A gravitációs mező úgy hat, mint egy lencse és megváltoztatja a mögötte lévő objektum kiterjedési irányát.

– írják a tudósok a Nature Astronomy című szaklapban.

"A lencse által felnagyított képek sokkal pontosabbak és világosabbak. Százszor kisebb részleteket tudunk felismerni és öt különböző felbontást összehasonlítani a gigantikus csillaghalmazok szerkezetének és méretének meghatározásához" – mondta Daniel Schaerer, a Genfi Egyetem munkatársa.

Az eredmények szerint a csillaghalmazok nem teljesen akkorák és akkora tömegűek, mint ahogyan a Hubble felvételeiből következtetni lehetne. A megfigyelt óriásgalaxis ráadásul nem egyetlen gigantikus csillaghalmazból áll, hanem több kisebből tevődik össze.

– idézi Valentina Tamburellót, a tanulmány vezetőjét a Zürichi Egyetem közleménye.

(MTI)