Egyetlen farkaspopulációra vezethetőek vissza a mai kutyafajták – állapították meg amerikai kutatók, akik szerint az érintett farkasok 40 ezer évvel ezelőtt léptek interakcióba az emberrel. A legújabb elmélet szerint nem az ember háziasította a farkasokat, hanem azok egy csoportjában természetes szelekcióval alakult ki az emberek ételmaradékaira legjobb eséllyel pályázó populáció.

A New York-i Stony Brook Egyetem tanulmányának készítői DNS-vizsgálatok segítségével azt mutatták ki, hogy az ősi kutyák nagyjából 40 ezer évvel ezelőtt váltak el a farkasoktól, feltehetőleg az emberi jelenlét miatt, azt azonban nem tudják a kutatók, hogy mindez a világ melyik pontján zajlott le.

A szakemberek szerint maga a háziasítás "passzív" folyamat volt, ami azt jelenti, hogy nem az emberek kezdték el megszelídíteni a farkasokat, hanem azoknak egy populációja közelítette meg a vadászó-gyűjtögető népek táborhelyeit, hogy megszerezzék az ételmaradékokat.

– magyarázták a kutatók, hozzátéve, hogy ezek az állatok nagyobb valószínűséggel barátkoztak össze az emberekkel.

Ezek a kutyák leginkább a mai kóbor ebekhez hasonlítottak: szabadon mászkáltak, nem volt "otthonuk", és ahol tudtak, élelmet csentek.

A legújabb elmélet szerint mintegy 20 ezer évvel ezelőtt az ősi kutyák földrajzilag kettéváltak.

Egyik alcsoportjuk Kelet-Ázsiában, a másik Európában, Közép- és Dél-Ázsiában, valamint Afrikában kezdett terjedni.

– mondta Krishna Veeramah, a tanulmány társszerzője, hozzátéve, hogy a korszak európai kutyájától származik a ma élő modern kutyafajták többsége.

A kutatók németországi kutyafosszíliák elemzésére alapozták eredményeiket.

A 7000 és 4700 éves leletekből nyert DNS-mintákat összevetették a modern kutyáktól vett mintákkal. A megkövesedett maradványok a neolit korból származnak, amikor a prehisztorikus ember először próbálkozott meg a földműveléssel és a tartós letelepedéssel.