Amerika eltitkolt, sötét történelme: a fehér rabszolgaság?
Vincze Viktor Attila
2017.08.24. 13:28
Az USA attól hangos, hogy a konföderációs vagy az úgymond rabszolgatartó múlthoz kötõdõ szobrokat fekete emberi jogi aktivisták le kívánják dönteni a fehér felsõbbrendûséget hirdetõ, rasszista múlttal való szakítás jegyében. Azonban a fekete rabszolgák sérelmeire való hivatkozás mellett arról viszont egyáltalán nem esik szó, hogy a sokáig brit gyarmatként mûködõ államokban több évszázadon át létezett a fehér rabszolgaság intézménye is.
Messze nemcsak feketéket adtak el vagy kényszerítettek a mai Amerikai Egyesült Államok területén rabszolgasorba, hanem fehér embereket is. Legfőképpen a civilizált világtól való távolsága miatt az új amerikai kontinensen már a felfedezés első pillanatától megjelent az emberek és népcsoportok kizsákmányolása. Már az Újvilág megteremtésének kezdetétől elindult az őslakos indiánok mellett a kiszolgáltatott helyzetben levő fehér telepesek munkaerejének a kizsákmányolása is.
Elszórtan már a XVII. század előtt is voltak fehér rabszolgák az amerikai ültetvényes nagybirtokokon, de az ír rabszolga-kereskedelem igazából akkor kezdődött, amikor I. Jakab angol király eladott 30.000 ír foglyot rabszolgának az Újvilágba. Jakab király 1603-ban és 1625-ben kiadott rendeleteivel az angol elnyomás ellen való szembeszállást vállaló írországi politikai foglyokat külföldre küldte, Amerikába, illetve a Nyugat-Indiába az ottani nagybirtokosok számára értékesítve a foglyul ejtetteket.
Az Újvilágban az ember többféle módon is rabszolga lehetett: vagy már korábban azzá tetté,k vagy ott is azzá válhatott. Hadifoglyokból, rabszolgavadászok és emberkereskedők erőszakkal jogfosztottá tett áldozataiból állt a rabszolgák egyik csoportja. A másik rabszolgacsoport pedig olyan szabad telepesekből vagy az Újvilágban letelepedni szándékozó, de nincstelen emberekből alakult, akiket olyan rafinált és teljesíthetetlen hitelszerződésekkel szállítottak Amerikába, amelyeknek a nem teljesítéséért az emberkereskedők rabszolgaságba taszíthatták a szerződéseket aláírókat.
Az 1600-as évek közepére már az írek lettek Antigua és Montserrat vidékén a legnagyobb számban értékesített rabszolgák. Abban az időben Montserrat teljes lakosságának 70%-a ír rabszolga volt a korabeli feljegyzések szerint.
Az íreket sújtó rabszolgaexport sikere miatt hamarosan Írország vált az állatokként kezelt emberek, a rabszolgák legnagyobb forrásává a brit emberkereskedők számára. Ennek pedig az lett a következménye, hogy az Újvilág korai rabszolgáinak a többsége valójában fehér volt.
Mivel több volt belőlük, ezért az ír rabszolgákat akkoriban sokkal durvább módon kezelték, mint afrikai társaikat, akik egyébként drágábbak is voltak.
A britek és az írek közötti hosszú ellenséges viszony során mielőtt még az íreket a legyőzőik rabszolgává tették volna korábban inkább egyszerűen megölték őket.
De aztán az írek "másként" való hasznosításának csúcsidejében, 1641-től 1652-ig már legalább 300 ezer ír foglyot adtak el rabszolgának . Ezeket a rabszolgákat olyan helyekre adták el, mint az észak-amerikai Virginia és New England nagybirtokai. Ebben az időszakban a britek 500 ezer írt öltek meg a harcokban. Írország népessége pedig egy évtized alatt körülbelül 1,5 millióról 600 000-re csökkent.
Az 1650-es években több mint 100 ezerre teszik azoknak az ír gyermekeknek a számát, akiket szüleiktől elszakítva rabszolgaként értékesítettek főként Barbados és Virginia nagybirtoktelepeire. 1656-ban Cromwell 2000 ír gyermek Jamaicába történő szállítását rendelte el, hogy ott az angol telepesek rabszolgájaként értékesítsék őket.
Az ír nők – akiket rabszolgának adtak el – rendszeres nemi erőszaknak voltak alávetve, már 12 éves koruktól fogva, ennek pedig egy meglehetősen bizarr oka volt: a rabszolgatartók "tenyésztési" szándékkal fekete és fehér keverék rabszolgákat kívántak létrehozni.
Az angol rabszolgatartók a fekete és fehér rabszolgák keresztezésével létrehozott mulatt gyermekek révén nyereséget reméltek elérni. A mulatt rabszolgákat abban az időben a fehéreknél magasabb áron lehetett értékesíteni.
Ez a bizarr embertenyésztő gyakorlat több évtizeden át folytatódott, és olyan széles körben elterjedt, hogy végül 1681-ben jogszabályban kellett korlátozni, amely megtiltotta a rabszolgatartók számára az ír rabszolga nők afrikai rabszolgákhoz való hozzárendelését. A korlátozásnak egyébként nem emberiességi okai voltak, hanem az, hogy az egyik, feketék importjával foglalkozó nagy rabszolgaszállító társaság profitját sértette a mulatt rabszolgautódok léte.
Az írek rabszolgaként való tartásának tilalmáról végül csak 1834-ben született törvény az Egyesült Államokban, meglehetősen paradox módon a brit kormány tiltakozása miatt.
Az írekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés sokak szerint még a 20. század folyamán is fennmaradt, annak ellenére, hogy számos ír bevándorló az életét áldozva harcolt 1775-1783 között a britekkel szemben Amerika szabadságharcában.
Egy másik érdekesség az ír rabszolgák amerikai értékesítésének fénykorából, hogy az egyik első jogszerűen és nagy számban rabszolgákat tartó telepes egy angolai származású fekete volt. Anthony Johnson eredetileg maga is rabszolga volt, majd önmagát kiváltva rabszolgatartóvá vált.
Érdekes módon a hivatalos, akadémiai amerikai történetírás az utóbbi évtizedekben rendkívül erőteljesen igyekszik tagadni a fehér és ír rabszolgaság történetének tudományos igazoltságát.
A "fekete rabszolgaság volt csak" álláspontot képviselő történetírás elismeri, hogy a fehér embereket, és főként íreket valóban kényszerítettek rabszolgasorba, illetve azt is, hogy szerződéses kizsákmányolás révén is kerülhettek fehérek nagy számban a rabszolgasággal egyenlő jogfosztott viszonyba.
Azonban szerintük a fehér rabszolgák száma összességében véve elenyésző volt a feketékhez képest.
Hogy pontosan mi az igazság a fehér rabszolgák történetében, azt biztosan nem a magyar újságírásnak vagy a történetírásnak a feladata megítélni. A hitelesség kérdéséhez annyit talán hozzá lehet tenni, hogy a britek nem bántak kesztyűs kézzel az ír ellenállókkal, és a fehér emberek rabszolgává tétele a vonatkozó időszakban is meglehetősen gyakori dolog volt. A Földközi-tenger medencéjében, a Török Birodalomban és annak vonzáskörzetében, illetve a tengeri kalózok aktivitásának kitett óceáni térségekben egyaránt könnyen fennállt annak a veszélye, hogy bárki rabszolgává válhatott. A kor nem túl szép emlékű, egyik magyar vonatkozású történése pedig az volt, hogy a katolikus Habsburg elnyomás eladta gályarabnak a hitük mellett kitartó magyar református egyházi embereket.
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
