A szülőknek aligha nevezhető házaspár szerint gyermekük négyéves kora óta kezdett lányruhákba beöltözni, ami nekik már egyértelmű jelzés volt, hogy a fiúgyermekük valójában nemi átalakításra szorul. Magvas gondolatukat gyerekük csak megerősítette, amikor 11 évesen közölte:

Innentől fogva az egész család úgy gondolta, el kellene kezdeni a visszafordíthatatlan következményekkel járó gyógyszeres kezelést annak érdekében, hogy a kamaszkorba lépő gyermekük számára meggátolják, hogy kialakuljanak a pubertáskori férfijegyei. Ennek része pedig a havonta alkalmazott hormoninjekció lenne, 

Ehhez pedig a brit egészségügy segítségét kérik, ami egy jelentés szerint körülbelül 800 kiskorú gyermeknek segít hasonló nemi átalakításhoz szükséges kezelésekhez hozzájutni. Sajtóértesülések szerint minden ilyen jellegű beavatkozás előtt pszichológiai teszten esnek át a gyerekek, hogy megállapítsák, jogos-e a beadott kérelmük. Azonban arról szinte semmilyen tudományos beszámoló nem született még, miszerint

Az immár női ruhákban iskolába járó fiú helyzetét a gendersemleges iskolai mellékhelyiségek és öltözők csak még inkább fokozták, teljesen normálisnak beállítva azt, hogy ilyen fiatalkorban transzszexuálissá lehet válni. Kritikusok nemcsak morális szempontok alapján kérdőjelezték meg a szülők döntését, hanem egészségügyi szempontok szerint is. Érvelésükben arra mutatnak rá, hogy a kiskorúaknak adott, pubertáskort blokkoló hormonkészítmények kapcsán az orvostudomány még nem rendelkezik elég információval, azok akár súlyos mellékhatásokat is okozhatnak.