A szerkesztőségben sokan rajongunk a macskákért. Önálló, független, flegma és öntörvényű állatok, mégis közel állnak a szívünkhöz. Hiszen váratlan pillanatokban lepik meg a gazdájukat, nem várt és szokatlan gesztusokkal nyilvánítanak köszönetet a gondoskodásért, lehetetlen helyekre bújnak be és másznak fel, lehetetlen pózokban képesek elaludni, és meglehetősen furcsa szokásaik vannak.

Sokan úgy tartják, hogy a macska az egyik legezoterikusabb állat, és ahol macska van, azt a helyet elkerülik a rossz/gonosz erők, energiák. Vannak, akik pont a fordítottjában hisznek, hogy a macskák oda vackolják be magukat, ahol negatív erők munkálkodnak. Személy szerint nem igazán hiszek az ezoterikus dolgokban, annyit viszont tudok, hogy a macskadorombolás és a macska simogatása jó hatással van az emberi szervezetre, ezt élettani kutatások is bizonyítják. Önállóságuk lenyűgöző, flegma és embert lekicsinylő magatartásuk pedig szórakoztató. Bár nem akarok versenyt csinálni a dologból, de egész nyugodtan kijelenthetjük, hogy a macskák izgalmasabb háziállatok, mint a kutyák. Nemhiába van jóval több kontent a közösségi médiában a macskákról, és meghatározóbb popkulturális jelenlétük bármely más állaténál.

De komolyra fordítva a szót, az idei világnap nem a házi macskákról szól. Idén a vadon élő macskáké a főszerep. Hiszen bár az európai vadmacska állománya az elmúlt időszakban némileg növekedett, a becslések szerinti 7-10 ezer egyeddel még mindig a veszélyeztetett fajok közé tartoznak, száz évvel ezelőtt szinte teljesen kihaltak. Hiúzból például egész Németországban mindössze 77 kifejlett példány él. A hiúz Európa legnagyobb macskaféléje.

Fontos felhívni a figyelmet ezen fajok megóvására, hiszen a hiúzok és a vadmacskák a farkasokhoz hasonlóan a biológiai sokszínűség növelésében játszanak szerepet, amelyet az intenzív mezőgazdaság, a városok terjeszkedése és az egyre nagyobb forgalom erősen fenyeget.