Letöltendõre ítélték a brutális állatkínzókat
2017.11.29. 12:31
A bíróság végzése szerint az egymással élettársi kapcsolatban élő, négy gyermeket nevelő vádlottak leghamarabb büntetésük kétharmad részének letöltése után bocsáthatók feltételes szabadlábra.
Az ítéletet a vádlottak távollétében hozta meg a bíróság, mert a legutóbbi, szeptemberi tárgyaláson atrocitások érték őket a bíróság épületén kívül, és ezért engedélyezték távollétüket.
A tényállás szerint a család a keverék kutyát kölyökkora, 2015 áprilisa óta tartotta házuk udvarában. Az állatnak nem volt egyedi azonosítója és oltási igazolványa, állatorvosi ellátást nem kapott és a ház udvarán elhelyezett, aljzat nélküli, oldalára fektetett fém hordóban lakott.
A kötél miatt a kutya feje a többszörösére dagadt, az állapotáról egy ismeretlen bejelentő értesítette a mezőőrt, majd az önkormányzatot. Április 11-én, a rendőri intézkedés időpontjában a kutya nyakán már csak egy körülbelül fél centi vastag szövet takarta az állat nyelőcsövét, légcsövét és az artériáit, lényegében ez a bőrdarab tartotta a fejét. Az igazságügyi állatorvos-szakértő szerint a nyakon lévő szoros zsinór miatt a vénás pangás az egész fejre kiterjedő ödémát okozott.
A családtól a kutyát az Állatbarát Alapítvány és az állatvédők mentették ki, de a gondos állatorvosi ápolás ellenére néhány héttel később elpusztult.
A szerdai ítélethozatalon állatvédő szervezetek több aktivistája is részt vett. Az indoklásban a bíróság kifejtette, a kutya rossz állapota egyértelmű volt bárki számára, aki látta az állatot. A lesoványodott, bűzös, fájdalmai miatt folyamatosan szenvedő állatot először letagadta az elsőrendű vádlott, majd mégis elismerte, hogy van egy kutyája, de azt mondta, hogy már nem érdemes beoltatni, mert úgyis el fog pusztulni.
A vádlottak tudtak arról, hogy milyen állapotban van a kutya, de nem tettek semmit, gyakorlatilag hagyták volna elpusztulni – hangsúlyozta az indoklásban az elsőfokú bíróság.
A tárgyaláson az Állatbarát Alapítvány polgárjogi igényt is bejelentett.
Az ítélet nem jogerős, mivel az ügyész és a védő egyaránt három nap gondolkodási időt kért.
(MTI)