23-szor mászta meg a Mount Everestet egy serpa
2019.05.15. 11:50
Kami Rita serpa a Mount Everest lábánál lévő Thame falu lakosa. A csúcsot más mászókkal együtt érte el szerda hajnalban, mindannyian biztonságban feljutottak – jelentette a hatóságok képviseletében Gyanendra Shrestha a hegy alaptáborából. A Kami Rita teljesítményét leginkább megközelítő két mászó mindegyike 21 alkalommal jutott fel a 8850 méter magas hegyre, de már mindketten visszavonultak.
Ez a szakmám, de ugyanakkor új világrekordot is szerzek Nepálnak
– mondta Rita, mielőtt elindult a hegyre.
A 49 éves hegymászó először 1994-ben érte el a Csomolungma csúcsát, azóta szinte minden évben megtette egyszer az utat. Egyike azoknak a serpa hegyi vezetőknek, akiknek gyakorlata és képességei létfontosságúak a több száz mászó számára, akik évente fel akarnak jutni a világ tetejére. Rita amellett, hogy csaknem kéttucatnyi alkalommal meghódította az Everest csúcsát, a világ legmagasabb hegyei közül többre is feljutott, köztük a szintén a Himalájában lévő K-2, Cso-Oju, Manaszlu és Lhoce csúcsokra.
Rita ott volt az Everest alaptáborában 2015-ben, amikor egy hógörgeteg megölt 19 embert. A tragédiát követően családja nyomatékosan felszólította, hogy hagyja abba a hegymászást, ő azonban a folytatás mellett döntött.
Ismerem jól az Everestet, megmásztam 22-szer, ugyanakkor tudom, onnan mindig bizonytalan a visszatérés. Olyan vagyok, mint a katona, aki hátrahagyja a feleségét, gyerekeit és családját, hogy csatába induljon az országa dicsőségéért
– nyilatkozta ez elmúlt hónapban.
Rita egyben a serpák szószólója is, mert mint mondja, nem kapják meg azt az elismerést, melyet érdemelnének. Kifejtette: ahhoz, hogy a mászók feljussanak a csúcsra és elkészíthessék a sikerüket bizonyító fotót, azt megelőzően a serpák hónapokig keményen dolgoznak. Ők állítják fel a táborokat, viszik a hátukon a terheket, ételt főznek és szállítják az oxigénpalackokat. De ami a legfontosabb, minden évben ők helyezik ki a köteleket és hágcsókat a szakadékok fölött.
A Himalájában élő serpa népcsoport tagjai többnyire jakpásztorok és kereskedők voltak, amíg Nepál az 1950-es években meg nem nyitotta határait. Kitartásuk, a hegyekben szerzett ismereteik, tapasztalataik és az oxigénhiányt génjeik miatt jobban elviselő adottságaik miatt hamarosan keresett vezetőkké és teherhordókká váltak. Nevüket így gyakran a hegyi vezetőkkel azonosítják.