Tereskova: Korán érkeztetek.

GFG: Izgulunk. Azért jöttünk korán.

Fűrész: Igazából nem is vagyunk újságírók, csak mindenféle szedett-vetett értelmiségi és azt találtuk ki egyfajta úri luxusként, hogy elkezdünk emberekkel hagyományos módon beszélgetni, előítéletek nélkül. Te sem tartozol a szemellenzősen nyilatkozók közzé. Egy hete például TGM-el beszélgettünk, aki bár nem egy csónakban evez velünk, de nagyon udvariasan elmondta, hogy mit gondol a marxizmus jövőjéről.

Tereskova: És van jövője a marxizmusnak?

Fűrész: Szerintem nincs.

GFG: Legfeljebb múltja van.

Tereskova: De hogy van neki jövője?

Fűrész: TGM még arra vár, hogy a világ elérkezzen egy olyan állapotba, amikor az emberek felismerik, hogy a kapitalizmus nem jó senkinek, és akkor valami majd csak történik.

Tereskova: Szerintem is az lesz.

Fűrész: Mármint micsoda?

Tereskova: Hát az, csak most szerintem Orbán Vikorék lesznek a marxisták.

Fűrész: Miért, mert megváltoztatják a világot? Ettől még nem lesznek marxisták. 

Tereskova: Azt csinálják, hogy elveszik azt, ami másé és újraosztják. Ez a szocializmus.

GFG: Ez Robin Hood, nem pedig Marx.

Tereskova: Nem, mert Robin a szegényeknek adja, Viktor meg nemcsak a szegényeknek adja, igaz, azoknak is ad. Tehát marxista. Vádolják is őt szerintem azzal, hogy teljesen úgy nyomja, mint a szocializmusban. Kádárt is olyan jó volt hallgatni, amikor kicsik voltunk. Minden, amit a Kádár ígért, az jó volt.

Fűrész: Te emlékszel erre?

Tereskova: Te hanyas vagy?

Fűrész: ’73-as.

Tereskova: Akkor emlékszem.

Fűrész: Tudod, hogy nekem mi maradt meg a szocializmusból? Az iskolaköpeny.

Tereskova: Az is jó volt szerintem.

Fűrész: Akkor az volt a lázadás, hogy nem tűrted be az ingedet a gatyádba.

Tereskova: Meg lazaság volt, ha kigombolhattad a köpenyedet. De azért a köpenyrendszer is tök jó volt.

GFG: Akkor te ilyen késő-kádárista művész vagy?

Tereskova: Lehet, hogy én is marxista vagyok, mint a TGM.

Fűrész: Ti rajzoltatok a köpenyre? Nálunk az is forradalmi tettnek számított.

Tereskova: Én elméletileg egy vidéki reálgimnáziumban kezdtem Szolnokon, és ott behívott az igazgató, amikor sárga nadrágban mentem, hogy nem mehetek abba. Na jó, most már biztos letelt az a tíz perc, ami még volt az interjú kezdetéig.

Fűrész: Öt perc van még.

Tereskova: Még mindig van öt perc ötig, akkor eszem még egy kicsit. Nem te vagy az újságíró?

Fűrész: Nem vagyunk újságírók.

Tereskova: De ki az, akivel eddig beszéltem?

Ketipisz: Én.

GFG: De ő se újságíró.

Ketipisz: Főmunkatárs vagyok.

GFG: Senki sem az, amit állít magáról.

Tereskova: Én se tudok énekelni.

Fűrész: Nem volt nektek most egy búcsúkoncertetek?

Tereskova: De volt, csak most új együttest akarok. Csak azt sem tudom mi zajlik ebben a világban.

Fűrész: Most a Wellhello, a Punnany Massif, a Halott Pénz a menők. Tudod kik ők?

Tereskova:  Hát persze. Éppen Fluor Tomiról festek portrét. Tudjátok mi van ráírva? „Tomi lyo költő”. Mert Tomi tényleg kurva jó költő. Igaz, hogy egyetlen barátom sincs, aki meg tudná hallgatni ezt a zenét, ezért nem szoktunk erről beszélgetni.

Fűrész: Tomi nem a Mizutól indult, hanem a Gecigránáttól.

Tereskova: Az mit jelent, hogy Gecigránát?

Fűrész: Ez egy emblematikus dal címe.

Tereskova: Nem mondod. Lassan kész vagyok egy riportadásra.

Fűrész: Majd szóljál.

Tereskova: Pisti Úr, kérek szépen még kólát, vagy inkább kérek még egy csomó hideg vizet.

Tereskova: Jó volt ez a reggeli. (délután öt van)

GFG: Mikor vacsorázol?

Tereskova: Azt kihagyom, hogy fogyókúrázzak.

Fűrész: És mikor festesz? Éjszaka?

Tereskova: Éjszaka is, meg nappal is. De reggel sohasem.

Fűrész: Mi inspirált arra, hogy festő legyél?

Tereskova: Amikor tizenkét éves voltam, akkor az anyám azt mondta, hogy „Krisztike, te hülye vagy, de nem baj, mert szeretünk, mert a mi kicsink vagy.” Tizenkét évesen senkinek fogalma sem volt arról, hogy például tehetséges is lehetek. Teljesen hülyének néztek az osztályban, az iskolában is. Kis fostanuló-középszer voltam. Senkit sem érdekel, hogy mit csinálsz rajzórán, mert azt mondják, hogy készségtárgy. Énekórán meg mindenkinek ötöst adtak, mert ott meg szöveget kellett tudni. Ez a két dolog, amiben én nagyon jó vagyok, és ez senkit sem érdekelt. Mondjuk a rajztanárom szeretett, de kit érdekel a rajztanár?

Fűrész: Mikor jött a fordulat?

Tereskova: Az apukám viszont elég rendes fej volt és próbálkozott, hátha valamihez értek. Elküldtek először atletizálni, amit rögtön tudtam, hogy nem fog nekem menni. Aztán teniszezni voltam, az szintén kuka. Aztán az apukám azt mondta, hogy van rajz-szakkör, mit szólnék, ha elmennék oda. Elmentem, és ott egy igazi ember tanított, aki nemcsak batikolni tanított, hanem rajzolni is, és ez egészen jól bejött. Aztán az anyukám csak akkor engedett el a képzőművészeti gimnáziumba, ha megesküdök, hogy nem tanulok semmit, ami művészet, mert az semmire nem jó, viszont legyen egy szakmám, és akkor válasszak onnan, hogy ötvös vagy keramikus. Akkor mondtam neki, jól van, akkor legyen kerámia. Beíratott egy fiúhoz korongozást tanulni a szomszéd telken, én rögtön le is feküdtem vele. Előtte még azt mondtam neki, hogy csókolom, utána meg szia. Hát ez ilyen.

Fűrész: Ez a hetvenes-nyolcvanas évek. Akkor azt mondták a gyereknek, hogy egy tisztességes szakmát kell tanulni.

Tereskova: Ugyanez.

GFG: Nekem is azt mondták, tanuljál fiam.

Tereskova: Én meg beiratkoztam ebbe a kerámiaosztályba, ahol szintén lefeküdtem a tanárommal. Legalább most már anyukám is megtudja. Mindenkivel, akitől tanultam valamit, azzal mindig lefeküdtem. Ez a mester-tanítvány dolog, ez egy vonzó valami a lányoknak, meg a fiúknak is. Aztán persze a fiúk ne csodálkozzanak, ha őket dobják, miután megtanultuk tőlük, amit tudnak és már jobban csináljuk, mint ők. Ezt üzenem mindenkinek, aki diáklányokkal kúr. Én mindenkit dobtam, akitől megtanultam, amit tudott. Egyszerűen abba vagyok szerelmes, akinek az agya megőrjít. Teli van tudással, vagy rendelkezik valami eszelős tehetséggel. Mostanában sajnos nincsen senki, akitől tanulhatnék. Szóval szívás. Tehát keresek valakit, akitől tanulhatnék.

Fűrész: Vannak még marxisták.

GFG: TGM sokat beszélt a szerelmi csalódásokról.

Tereskova: Felrajzoltam már egyszer az alhasamra TGM-t, mert olyan jót mondott a feminizmusról. „Feministák vagyunk, mert szégyelljük magunk”. Õ gyönyörűen leírta azt a dolgot, hogy baszódott el ez a két társadalmi kör, a nőnek levés és a férfinak levés. Több ezer éve azt vettük észre, hogy ti erősebben veritek a mammutot, mint mi, és mi vagyunk hátországotok, mi szolgálunk titeket. Aztán voltak királynők például, de azoknak meg nem volt férjük. Ez egy régi konfliktus tehát, hogy az a nő, aki át akarja venni az irányítást, ahhoz nem csatlakozik hozzá csávó olyan könnyen. Szakmailag még csak-csak, de szerelemre elég nehezen vevődnek rá a férfiak. Én erős nő vagyok, mert szeretek irányítani meg dominálni, és a csávók nem állnak be ebbe a felosztásba.

GFG: Képzelet photoshoppal nem lehetetlen bízni – ezt a címet adtad az egyik képednek.

Tereskova: Én most tartok ott, hogy lassan feladom a reményt. Azt gondolom, hogy nem tud szerelmet találni egy olyan ember, mint én vagyok. Ez harminckét éves korom óta van így, akkor átmentem egy vonalon: Már nem az a fiatal lány voltam, aki tanulni akar a csávóktól, vagy répalevest főzni nekik, ha hazaérnek, meg egyértelmű, hogy mosogatni, hanem sikeres nő lettem. Onnantól megvettem magamnak egy bérletet arra, hogy nem tudok csatolódni a férfiakhoz, úgy mint szerelem szerelemhez.  

Fűrész: Van ilyen.

Tereskova: Egyébként meg a mai húszéveseknél az a trend, hogy egyet chatelnek, aztán meg kúrnak, utána meg elgondolják, hogy járnak-e vagy sem. Én ezt egyszerűen elképzelhetetlennek tartom. Nekem varázslat nélkül nem megy a baszás, és nincs is rá szükségem. Ma viszont az a helyzet a fiatal lányokkal, hogy szexuális tárgyként fotóztatják magukat. Mondjuk én is világéletemben így fotóztattam magam, meg azt játszottam, hogy szexuális tárgy vagyok, de mindezt idézőjelbe tettem. Azért voltam az, mert azt mondtam, „faszfej, ezt akarod?”, akkor én meg azt akarom, hogy nézzél, meg fizesd ki a jegyet, vedd meg a lemezemet és akkor úgy csinálok, ahogy te akarod.  Tehát óriási dráma van.

GFG: Nem lehet, hogy félnek tőled?

Tereskova: De, de félnek. De mitől félnek, bazdmeg? Ne féljenek. Egy nő szerinted nem fél Árpa Attilától vagy Geszti Pétertől, ezektől a nagyon menő szívtiprótól? Hát mindenki fél. A hülyék persze nem félnek, azok, akiknek nincs agyuk. Aztán nemsokára lapáton is vannak, még ha el is vették őket feleségül, aztán hordhatja az óvodába egyedül a gyereket.  A szerelem az mindenkiben félelmet kelt. Ha eljön az, hogy szerelmes vagy, akkor először is beszarsz, mert elveszíted az irányítást magad fölött, mert tudod, hogy már nem te döntesz, hanem a szerelem dönt. Nem az agyaddal, hanem a szíveddel mész, és van egy másik ember, aki azt mondja, hogy ne ebbe a moziba menjünk, hanem a másikba, és te abba mész. Szóval most kellene megmutatni a tökös csávóknak, hogy mi van akkor, ha találkoznak egy félelmetes nővel. Csináljanak úgy, mint a nők a félelmetes férfiakkal, legyenek bátrak. Én a szerelem nélkül nem lennék az a művész, aki vagyok.

GFG: Nem lehet, hogy túl sokat gondolkozol ilyeneken?

Tereskova: De.

Az interjú a következő oldalon folytatódik.

Ezt olvastad már?

TGM: Jeremiási átkaimat szórom a jelenkorra

Magashegyi Underground Bíborka: Mindenkinek kell a jó szó, a simogatás, a mosoly

GFG: És mi a helyzet a közéleti érdeklődéssel?

Tereskova: Én minden rendszerben az ellenponton vagyok. Most is sikerült egy olyan pozíciót elfoglalnom, hogy saját barátaim ellenpontja lettem.

Fűrész: Miért?

Tereskova: Hát az Orbán-képek miatt, meg amiatt, ha most elmondom neked, hogy szerintem zsír a Liget-projekt. Na ezek után még többen fogják úgy gondolni a barátaim közül is, hogy az ellenpontja vagyok annak, amit ő képvisel. 

Fűrész: Az nem lenne művészet, ha figyelembe vennéd, hogy a baloldaliak mit várnak el, meg a jobboldaliak mit várnak el.

Tereskova: Én mindent figyelembe veszek és annak ellenére megcsinálom. Pontosan tudom, hogy megint belelépek egy csapdába, megint belenyúlok egy darázsfészekbe, de muszáj megcsinálnom, mert ez egy ilyen kényszer. A Liget például egy elképesztő nagy trágyadomb. És elképesztő, hogy ott az emberek leülnek a fűbe. Tele van rettenetes mennyiségű fekáliával, pisával, meg ilyenekkel. Ráadásul ott nincs is fű, ott kezdődik. Akik ott leülnek, azok önveszélyesek, ha még a gyerekeiket is leültetik, akkor azokra is veszélyesek...

GFG: Csoda, hogy szabadlábon vannak...

Tereskova: És amikor azt mondják, hogy ember léptékű épületeket akarunk, akkor egyszerűen eldobom az agyamat. Miért, a piramisok emberléptékűek? A római templomok vagy a középkori katedrális az emberléptékű? Az Eiffel-torony vagy a Parlament emberléptékű? Nem. És kit érdekel egyébként az embernek a léptéke, hiszen isteni léptékben gondolkodunk.

GFG: Beszéltél korábban arról, hogy amikor te szexuális tárgynak ábrázolod magad, akkor ezt idézőjelesen kell érteni. Az idézőjel akkor is működik, amikor a politikáról mondasz valamit?

Tereskova: Mindenhol működik.

Fűrész: De még mindig lázadás az, ha meztelenséggel lázadsz? Ez még mindig működik?

Tereskova: Dehogy lázadás. Arról szól, hogy vegyél észre.

GFG: De ennyi meztelenség között hogy lehet még megint egyet észrevenni?

Fűrész: igen, én is erre gondolok.

Tereskova: Ezt veszik észre. Jól kell csinálni. Mostanában például úgy kell csinálni, hogy egy kicsit nyitva legyen a szád és látszódjon a fogad és így kell mosolyogni, és azt kell mondani, hogy „szopós maca vagyok” és ezt így csinálják a művészettörténészek is, a kurátorok is. Nem gondolom, hogy a szex valaha is unalmas lesz az embereknek. 

GFG:  Mintha két fontos témád lenne: a szex és a politika.

Tereskova: Inkább a szex és a pénz, a politika csak rácsatlakozott, de két évvel ezelőttig még nem volt ott.

Ketipisz: És 2006?

Tereskova: Ja, a szarás.

GFG: Az valóban megtörtént?

Tereskova: Tök mindegy, hogy megtörtént-e vagy sem. Ha azt mondom, csak photoshop, akkor vagy olyan hülye, hogy azt gondold, akkor ez nem is érdekes. Ha meg azt mondom, hogy tényleg odaszartam, akkor meg lehet, hogy holnap feljelentenek érte.

GFG: Amikor voltak ezek az Orbán-porték, akkor azt mondtad, hogy neked Orbán a politika megszemélyesítését jelenti,  és azzal a kérdéssel néztél szembe, hogy szerinted a politika mindenütt ott van, behatolt a magánszférába. Most is így látod?

Tereskova: Egyre rosszabb a helyzet, egyre nyomasztóbb.

GFG: A politika félelmetes?

Tereskova: Nem a politika félelmetes. Hanem az a beteg helyzet, ami kialakult az országban. Hogyha megkérdezned téged valamiről, mondjuk a bevándorlókról, vagy hogy kilépjünk-e az EU-ból, akkor nem igazán mered megmondani, hogy mit gondolsz. Azért, mert vagy nem komilfo, vagy jobbos vagyok, vagy balos vagyok, vagy fiszfasz, bármit mondok, utálás lesz belőle.

Ketipisz: Minek tartod magad?

Tereskova: Azt mondanám, hogy liberális vagyok, de minekutána a liberálisok tök hülyék, ezért biztos, hogy nem vagyok liberális. Azok, akik ma magukat liberálisnak nevezik, azoknak elgurult a gyógyszerük. Sajnos, ezt kell hogy mondjam. Egész egyszerűen lejáratják a forradalmat, a sztrájkot, a tüntetéseket. Bohózat az egész. Sajnos, ellenük van kedvem tüntetni. Mert már annyi tüncsi van, hogy már nem tudom összeegyeztetni a tüncsiket. Rém uncsi, hogy ennyi tüncsi van. Kellene, hogy azért legyen valami súlya.

GFG: De most tüntetnek a Ligetben.

Tereskova: Azok, akik azt mondják, hogy azért ne legyen Liget-projekt, mert így jobb a levegő a Ligetben, én azt mondom nekik, hogy tegyétek le a két autótokat, mert kettő van nekik, s innentől fogva járjanak bkv-val vagy biciklivel, és sokkal többet fognak tudni tenni a földért, mint az a nem tudom hány platánfa. Aztán ne vegyenek karácsonyfát többé, ne folyassák annyira a vizet, ne használjanak hónaljsprayt és még egy csomó dolog van. De például nem tartozik ide a szelektív hulladékgyűjtés, mert én nem tudom elképzelni, hogy annak hosszú távon lesz értelme. És akkor megyek a vesztembe tovább, és még több ellenséget szerzek, én baromi boldog vagyok, hogy a stadionok után rögtön a művészetek állnak a második helyen. Én imádni fogom a múzeumnegyedet, szerintem jó lesz, mert nem lesz benne kutyaszar. Egyébként az sem értem, hogy miért lett ez a város egy nyilvános vécé. Nekem ezek a problémáim. Én ezért költöztem ki a városból.

Fűrész: A város belső része tényleg élhetetlen.

Ketipisz: Ma is megírnád a Tömegközlekedés számot akkor?

Tereskova: Nem szálltam fel tíz éve tömegközlekedési eszközre. Nem tudom ezt megcsinálni könnyen. Beteg vagyok.

Fűrész: Hogy értve?

Tereskova: OCD-s vagyok. Úgy fordíthatjuk, hogy kényszerbetegség. És ezek a finnyogások, amiket finnyogásnak látsz, azok igaziak.

Fűrész: Fóbiára gondolsz?

Tereskova: Igen, igen.

Fűrész: Az egy nehéz dolog.

Tereskova: Szerintem ebből is egyre több lesz. Én azért egy kicsit jobban vagyok már, mert amikor a Hajóssal táncoltam, akkor tényleg nem tudtam senkihez sem hozzáérni 5 vagy 6 évig, de sehogy se.

Fűrész: De azért mert azt gondoltad, hogy fertőzést kapsz tőlük?

Tereskova: Igen. Láttam rá esélyt. Egymillió az egyhez az esély, de azt nem tudtam elhinni, hogy nem feltétlenül én nem vagyok az az egymilliomodik.

Ketipisz: Hogy győzted ezt le?

Tereskova: Nincs ez legyőzve. Csak a gyógyszer segít. Totál gyógyszerpárti vagyok.

Fűrész: És ez halálfélelemmel jár? Ha akkor valaki megfogta a válladat, akkor...

Tereskova: ...akkor nekem halálfélelmem volt. Csak a gyógyszer segített. Most kaptam még egyet, most már hármat szedek. Kaptam egy nagyon jó amfetamin-származékot.

Fűrész: És az mire való?

Tereskova: Az arra van, hogy ha úgy érzed, hogy nem tudod megcsinálni, nem fog menni, mert szorongsz, és akkor beveszed ezt a gyógyszert, aztán megkérdezed magadtól húsz perc múlva, hogy minek is ülök ezen a széken négy napja? Tehát abszolút drogpárti vagyok. Mindenféleképpen kellenek a drogok. Teljesen mindegy, hogy ezt minek nevezzük, gyógyszernek vagy legális drognak. Egyszerűen kell. Vagy van a másik megoldás az illegális kábítószerfüggő vagy az alkoholista. Nekem azért ebből a választékból mégiscsak a legális drog tetszik.

Fűrész: Nem próbáltad a sportot például?

Tereskova: De, de csinálom. Ez nem elhatározás kérdése. Ez nem egy szenteltvízzel meggyógyítható cucc. Én öt évig egyáltalán nem értem senkihez. Gondolhatod, hogy a puncimhoz hányan értek hozzá fütyivel.  Szóval, egyszerre lettem kényszerbeteg, sikeres művész és facér. Nem tudom, van-e összefüggés.

GFG: Lehet, hogy meg kell bukni, mint művész

Tereskova: Jaj, azt ne.

GFG: Polgári élet. Család. Vidéki ház. Kiskutyák.

Tereskova: A vidéki ház az jó. Nagyon sokszor kérdezem egyébként magamtól, hogy nem lehet-e, hogy ez egy üzlet. És beszélnék Istennel, hogy én most szerelmet akarok és ezt valahogy el lehet intézni, ha odaadnám mondjuk a művészetemet, akkor lehetne szerelem is.

GFG: Egy nagyon bölcs ember nekem azt mondta, hogy Isten nem arra van, hogy kérjünk tőle.

Tereskova: De, arra van. Azt mondta Jézus a szájával a történészek szerint, hogy azért kell imádkozni az Istenhez, mert az Isten olyan bizonytalan abban, hogy ő Isten – ezt nem tette hozzá, de ez a lényege – hogy imádja, hogy az emberek hozzá imádkoznak, mert akkor érzi azt, hogy hiszel benne. Isten csak simán egy Isten. Azt képzeld el, ha Istennek kell, hogy higgyenek benne, mint Isten, miközben tudja, hogy ő Isten, akkor mit mondjak én, aki folyamatosan azt szeretném, hogy higgyenek nekem, hogy elhiggyék, hogy vagyok, aki vagyok és amit csinálok, az az, ami.

Ezt olvastad már?

TGM: Jeremiási átkaimat szórom a jelenkorra

Magashegyi Underground Bíborka: Mindenkinek kell a jó szó, a simogatás, a mosoly