Szijjártó Péter: "Azt szeretném, ha ez az ország keresztény és magyar ország maradna"
2018.04.08. 05:55
Õszinteség és kitartás – ez a kettő kell”
GFG: Tudom rólad, hogy négyperces kilométereket futsz. Így van ez még mindig?
Szijjártó: 4.20.
GFG: Tehát rosszabb.
Szjjártó: Sose volt négy. 4.14 volt a legjobb.
GFG: Hát akkor így keletkeznek a mítoszok. Van időd egyáltalán edzeni?
Szijjártó: Külföldön van, itthon nem nagyon. Ha itthon van az ember, akkor felteszi magának a kérdést, hogy a munka után még gyorsan eddzen-e egyet vagy inkább hazamenjen, megnézze, a két gyereke megvan-e még. Ha így tesszük fel a kérdést, akkor az nem is kérdés, mert gondolkodás nélkül az utóbbit választjuk. De a külföldi utak során nincs velem a család, nincsenek ott a gyerekek, így mindegy, hogy milyen korán kezdődik a nap, vagy milyen későn végződik, sportolni mindig van lehetőség.
GFG: Vagyis nagy iramot diktálsz. Kell is ahhoz, hogy helytállj a nagy rinocéroszok és joviális öregurak között. Ahol a minden hájjal megkent régi diplomatákkal kell küzdeni, ott milyen extra képességekre van szükség?
Szijjártó: Egyszerűen őszintének kell lenni, és ebben a körben úgy látom, hogy az őszinteség olyan érték, amellyel nagyon kevesen rendelkeznek, merthogy nagyon kevesen is rendelkezhetnek. Megmagyarázom, hogy mire is gondolok. Nagyon kevés olyan kormány van ma Európában, amelynek hozzánk hasonló politikai felhatalmazás van a háta mögött. Magyarul nincs meg az a luxusuk, hogy őszintén beszéljenek. Nyíltan, egyenesen, világosan azt mondják, amit gondolnak. Vagy épp kisebbségben vannak, vagy minimális a többségük, vagy nagyon összetett a koalíció, amiben működnek. És így olyan patikamérlegen kell kimérniük, amit mondanak, hogy elvész a valódi mondanivaló. Emellett nyilvánvalóan tűrni kell a konfliktust is, mert van, hogy huszonnéhányan jönnek az emberrel szemben, és a végén akár egyedül is maradhat, miközben ki kell tartani az eredeti álláspontja mellett. Õszinteség és kitartás – ez a kettő kell.
GFG: Tehát mennél többször nyerünk, annál egyenesebben beszélhetünk.
Szijjártó: Így van. Hogyha világos döntést hoznak az emberek, és ismételten a Fidesz és a KDNP alakíthat kormányt, akkor továbbra is a mi oldalunkon lesz az őszinteségnek az erénye és a luxusa. Magyarul a felmerülő konfliktusokat továbbra is erővel és eséllyel tudjuk megvívni.
Megértem, hogy ez dühítő tud lenni”
GFG: Ha most vasárnap harmadszor is győz a Fidesz, az biztos, hogy Európa legerősebb pártja lesz. Ez jelent-e erőt, súlyt azzal kapcsolatban, ha meg kell vívnunk a magunk küzdelmeit?
Szijjártó: Az Európai Néppárt jelenleg legmagasabb pozícióban lévő pártja vagyunk. A saját országában az EPP-s pártok közül mi vagyunk a legerősebbek.
GFG: De méltányolják ezt?
Szijjártó: Abszolút. Persze vannak belső vitáink, mert miért is ne lennének. Mivel nagy a pártcsalád, a konzervatív, kereszténydemokrata, jobbközép irányvonal nyilván más-más országokban más-más jegyekkel rendelkezik. Ez teljesen természetes. Más ország vagyunk, más nemzet, más történelem, más megközelítés, más megértése a világnak. Ezért nyilván más típusú jegyei vannak egy azonos pártcsaládba tartozó pártnak Magyarországon, mint Németországban, Spanyolországban vagy Máltán. És ez jól is van így. Úgyhogy vitáink vannak, lesznek is, ez egészen biztos, de ez semmit nem von le annak a ténynek a jelentőségéből, hogy jelenleg az EPP legerősebb pártja mi vagyunk.
GFG: Foglalkoztat a kérdés, amit felvetettél, az igazság problémájára gondolok. Arra a luxusra, hogy őszintén beszélhetsz. Az igazság az olyan, hogy azt nehezen lehet elviselni.
Szijjártó: Ez így van. (nevet)
GFG: Az igazságnak az a természete, hogy kényelmetlen. Amikor odamész mondjuk Brüsszelbe és azt mondod, hogy „kerítés”, „meg lehet állítani a bevándorlást”, „Magyarország nem lesz bevándorlóország”, és ha hited szerint az igazat mondod, akkor hogyan néznek rád a hazugok? (nevetés)
Szijjártó: Nézd, ezekben a vitákban a többieket két csoportra lehet osztani.
GFG: Akik többet és akik kevesebbet hazudnak? (nevetés)
Szijjártó: Vannak, akik ugyanolyan vagy hasonló álláspontot képviselnének, mint mi, azonban az előbb említett politikai okok valamelyikénél fogva ezt nyilvánosan nem merik elmondani. Õk azok, akik az ülés alatt sms-t küldenek, hogy „jól csinálod, mondjad még”, majd utána, amikor az ember megkérdezi, hogy „jó, de miért nem szólaltál fel te is?”, akkor elmondja azon politikai okok közül az egyiket, amelyeket az előbb elsoroltam nektek. És vannak, aki egyszerűen csak mérgesek. Mérgesek, egész egyszerűen azért, mert nem szoktak hozzá ahhoz, hogy az övéknél minden bizonnyal kisebb ország külügyminisztere olyan álláspontot mer képviselni, amely nyilvánvalóan ellentétes az ő véleményükkel. Na ettől idegesek lesznek. Attól pedig még dühösebbek lesznek, hogy hiába az ellenkezésük, a másik mégis újra és újra kimondja az igazságot, hiába az ellenkezésük, mégsem adjuk fel. Megértem, hogy ez dühítő tud lenni.
GFG: Hogy „jön egy magyar és kekeckedik. Ahelyett, hogy beállna a sorba.”
Szijjártó: Igen. „Idejön, és mondja és mondja. Most miért kell ez az egész? Miért nem lehet befogadni azt a pár ezer bevándorlót? Miért kell magyarkodni? Miért kell kereszténykedni?”
GFG: Mit jelent „magyarkodni” szerinted?
Szijjártó: Felidézek egy párbeszédet magyarázatképp. Ez a párbeszéd egy nagy európai ország külügyi vezetője és egy magyar miniszter között zajlott le, Európában valahol. Egy műsor zajlik a színpadon, fölmegy a színpadra egy uniós ország állampolgára, a moderátor, érezhetően nem helyi, mire a magyar miniszter megkérdezi a mellette ülő másik uniós ország külügyi vezetőjét, hogy „ő hová való?”, mire a válasz: „Nem mindegy? Európai.” Na itt érhető tetten a kétfajta felfogás különbsége. Õk azt mondják, hogy legyen egy Európai Egyesült Államok, ami valami posztnemzeti, posztkeresztény szerveződés. Azt mondják, hogy a nemzeti identitást olvasszuk fel, mert az csak akadály. Azt mondják, hogy Európa akkor tud erős lenni, ha a nemzetek gyengék. Ezzel szemben mi meg azt mondjuk, és ezt is gondoljuk, hogy csak akkor, ha a nemzetek erősek. Mi azt mondjuk, hogy magyarok vagyunk és azok is maradunk. Világos, hogy ez a két koncepció nem fér meg egymás mellett.
Ha feladjuk, akkor átszakad a gát”
GFG: De mégis egy tárgyalóasztalhoz kell ülni. A diplomáciának vannak fegyelmező szabályai. Ugyan kitekerném a nyakát, meg nem értek vele egyet, de mégis mosolygunk egymásra.
Szijjártó: Vitatkozunk velük, de nem a vita kedvéért. A saját jól felfogott érdekünk miatt vitatkozunk. A magyar érdeket képviseljük olyan álláspontokkal szemben, amelyek ellentétesek a magyar érdekkel. Valamint azt is gondoljuk, hogy Európa felerősítéséhez más irányba kell menni, mint ahogy ők gondolják. Azért is vitatkozunk, mert mi nem fogadjuk el azt, hogy erről ne lehessen vitatkozni. Nekünk is jogunk van elmondani a véleményünket.
GFG: Már a The Guardian is elmondta rólunk, hogy orbánista lap vagyunk. Orbánista módon megfordítanám a nézőpontot: ők azt mondják, meddig kekeckednek még a magyarok? Megfordítva ez úgy néz ki: meddig hagyjuk még, hogy kekeckedjen velünk az ENSZ, Brüsszel meg Soros? Ne ők mondják már meg, hogy mi kekeckedünk velük!
Szijjártó: Óriási viták zajlanak, és ahogy mondod, ők ezt pontosan úgy élik meg, hogy mi kekeckedünk velük. A helyzet az, hogy ez a vita mindaddig fent is fog állni, amíg Magyarországon olyan kormány lesz, amely nem hajlandó a nemzetközi szervezetek ilyen vagy olyan képmutató érdekeinek alárendelni a magyar nemzeti érdeket. Van egy magyar nemzeti érdek és van egy nemzetközi internacionalista érdek. És a kérdés az, hogy a magyar érdek képviseletére kötelezett magyar kormány kitart-e a magyar érdek védelme mellett vagy sem. Olyan kormányunk van, amelyik kitart és ki is fog tartani, ha most vasárnap Orbán Viktor kap felhatalmazást a folytatásra.
GFG: Jó irányba evezünk. Azt akartam éppen megkérdezni, hogy külügyminiszterként hogy lehet megfogalmazni a vasárnap tétjét. Oké, cselekvőképes magyar állampolgár vagy, tehát szavazol és választható is vagy, de mégiscsak az a helyzet, hogy külügyminiszterként járod a világot. Ezzel a szemüveggel hogy látod, miről szól a vasárnap?
Szijjártó: Három helyszíne van a világnak, ahol a magyarság jövője szempontjából alapvetően meghatározó viták zajlanak: New York, Genf, Brüsszel. Ezen a három helyen vita zajlik, ezen a három helyen a magyar kormány harcol a magyar emberek érdekeiért. Április 8-a után két forgatókönyv van: vagy folytatjuk ezt a harcot, mert mi maradunk kormányon, vagy jön a bevándorláspárti ellenzék, és feladja a harcot. Ha az ellenzék feladja a harcot, akkor az ENSZ New York-i központjában áttolják a globális migrációs csomagot, benne azzal a kitétellel, hogy az illegális bevándorlóknak ugyanaz a szolgáltatás jár, mint az évtizedek óta itt adót fizető magyar embereknek. Brüsszelben pedig áttolják a kötelező betelepítési kvótát, amelynek nyomán majd évente 10 ezernél is több illegális bevándorlót kell befogadnunk. Genfben meg keresztülnyomják, hogy nemcsak a migráció, hanem a határsértés is emberi jog legyen. Szóval, ha feladjuk, akkor átszakad a gát. A gát még a helyén áll, de csak azért, mert New Yorkban, Brüsszelben és Genfben, mindenfajta túlzás nélkül mondom, a magyar ellenkezés miatt nem tudták keresztülnyomni a katasztrófát előidéző terveiket.
GFG: És meddig tudunk ellenkezni? Milyen sikerei vannak az ellenkezésnek?
Szijjártó: Az siker, hogy mindez még nem történt meg. Ha nem ellenkeznénk, ezek a javaslatok már mind átmentek volna. Amíg ellenkezünk, ezek nem fognak átmenni. És ellenkezni fogunk, mert erre kaptunk a magyar választóktól felhatalmazást.
GFG: Tudjuk az ellenfélről, hogy fifikás, számtalan eszköz áll a rendelkezésére: korbács, mézesmadzag, deresre húzás.
Szijjártó: Ezek nekünk semmifajta fenyegetést nem jelentenek. Lehet, hogy ők azt hiszik, hogy ez minket megijeszt, de az elmúlt évek alapján most már igazán beláthatnák, hogy minket ezzel nem lehet eltántorítani.
GFG: A vasárnap tétje tehát tényleg az, hogy Magyarország bevándorlóország lesz-e vagy sem. Kimaradunk-e ebből a folyamatból vagy sem.
Szijjártó: Pontosan. Az ENSZ tele van a bevándorlókat kibocsátó és azokat magán átengedő országgal. Ezek az országok úgy tekintenek a bevándorlásra, mint letudandó problémára, amit magukról le kell rázni. Az érdekük az, hogy a migránsok végre elinduljanak, aztán jó messzire menjenek tőlük. Ez az érdekük és ezt tolják is gőzerővel az ENSZ bürokratáinak segítségével. Ha nem húzunk egy vonalat, ha nem építünk egy kerítést átvitt értelemben itt is, akkor ez, mint kés a vajban, át fog menni. Az Európai Bizottság már most felhatalmazást akart kérni az Európai Tanácstól, hogy egy egyelőre még nem tudott szöveget máris aláírhasson decemberi határidővel Globális Migrációs Csomag címén. Tehát az át fog menni. Ha mi nem ellenkezünk, júliusig át fogják nyomni a kötelező betelepítési kvótát Brüsszelben, és akkor ott leszünk, ahol a part szakad. Vagy tartjuk a pozíciónkat, és ha mi maradunk, akkor tartjuk, vagy jön majd egy másik kormány és akkor vége van.
A vasárnap arról szól, hogy győzzünk”
GFG: Nagyon sokat utazol. A tárcádban ott van a képe a gyermekeidnek vagy a feleségednek?
Szijjártó: A telefonomban ott van.
GFG: Hát persze, a huszonegyedik század (nevetés).
Szijjártó: Nézegetem is őket.
GFG: Megkérdezhetem, hogy hány évesek a gyerekek?
Szijjártó: Négy és hét.
GFG: Vagyis még csak jobboldali kormány alatt éltek?
Szijjártó: Igen, így van.
GFG: Az én kislányom is hétéves, és gyakran eszembe jut, hogy ő egy jobboldali világba született bele és egy jobboldali világban él, lehet, hogy ezért is annyira jókedvű. Neked jelent-e valamit ez a történet, hogy a te gyerekeid is egy olyan világban nőnek fel, amikor a mi szívünk, a mi szavaink, a mi értékrendünk nyer teret?
Szijjártó: Hogyne jelentene. A gyerekeimet keresztény és magyar módon nevelem, és azt szeretném, ha ez az ország keresztény és magyar ország maradna.
GFG: De ez nem hullik az ölünkbe.
Szijjártó: Pontosan. Ahhoz, hogy Magyarország keresztény ország maradjon, kőkemény vitákat kell vállalnunk a következő időszakban.
GFG: Konfliktusos embernek tartod magad?
Szijjártó: Olyan embernek tartom magam, aki, ha fel kell vállalni a konfliktust, akkor felvállalja. Feleslegesen és önmagáért soha.
GFG: Azért kérdezem, mert sok olyan hangot is hallani, hogy miért nem hagyjuk már abba ezt a sok kekeckedést, konfliktust, jobb lenne a béke, a nyugalom. Miért nem nyugszunk már le. De hát konfliktusok nélkül nem fog menni. Viták nélkül nem lesz béke és nem lesz nyugalom. Mit tudunk üzenni azoknak a választóinknak, akik békére vágynak?
Szijjártó: Ha békét szeretnének, ahhoz biztonság kell. Ahhoz, hogy biztonság legyen, ahhoz meg kell vívni a küzdelmünket azért, hogy biztonságban élhessünk. Ha nem harcolnánk most, akkor a mi biztonsághoz fűződő jogaink fölé helyeznénk a migránsok ügyét. És akkor ezt az egészet el is vesztettük. A vasárnap arról szól, hogy felmérjük a súlyát. A vasárnap arról szól, hogy győzzünk.