888.hu: Miért pont Bartók?

Leslie Mandoki: Régi zenésztársaim egy közös turné során megkerestek, hogy hát Leslie, mégiscsak magyar srác vagy, mi a véleményed Bartókról? Leültünk vacsorázni, és megtudtam egy rocktörténeti titkot. Greg Lake (Emerson, Lake & Palmer) és Jon Lord (Deep Purple) annak idején, amikor én még kissrác voltam, nem az Egy kiállítás képeit akarta megcsinálni, hanem Bartóktól a Magyar képeket, csak nem kapták meg a jogokat. Mondták nekem, hogy Leslie, talán te megkaphatnád a jogokat, de én sem kaptam meg, úgyhogy ki kellett várni, hogy lejárjon az a 70 év. Mindketten elhunytak azóta rákban, de én megígértem, hogy a következő alkalommal felvesszük, és ez meg is történt 2019-ben. Édesapám egyébként hegedűs volt, és nekem anyukám nem meséket mesélt, hanem édesapám hegedült, mielőtt elaludtam, úgyhogy én a bartóki Mikrokozmosszal nőttem fel.

888.hu: És miért pont most?

L. M.: Bartók a ’30-as években úgy érezte, hogy a fasizmus fellobbanó lángját a zene erejével le lehet küzdeni. Érezte a zene összekötő erejét, ezért gyűjtötte össze ezeket a csodálatos népdalokat, és ezekből alakult ki a Magyar képek. Most mindannyian érezzük, hogy rengeteg törés és széthúzás van a világban, ráadásul a világjárvány miatt még egy globális kihívás is hozzáadódik mindehhez. Én úgy éreztem, hogy nekünk, művészeknek óriási a felelősségünk, minket a közönségünk az egész világon a tenyerén hordott évtizedeken keresztül, s most rajtunk a sor, vissza kellene adni valamit. A zenészélet két aspektusát nem lehet karanténba zárni: az egyik a kreativitás, a másik a felelősségvállalás. Ezekben a vészterhes, szörnyű időkben pont Bartók Béla gondolatvilága a megfelelő válasz.

888.hu: Van kedvenc népdalod?

L. M.: Erre van egy jó sztorim. Münchenben ünnepeltük a születésnapomat – ez már jó rég volt –, akkoriban még nem mehettem Magyarországra, mert korábban nem adtak ki nekem kommunista útlevelet, ezért illegálisan kellett disszidálnom, s ennek megfelelően nem is engedtek vissza. Münchenben éltem, és már jó ideje nem láttam a hazámat, úgyhogy elmentünk ünnepelni egy magyar étterembe, ahol volt egy nagyon jó kis cigányzenekar. Odajött hozzám a prímás, és megkérdezte, hogy mi a nótám. Mondtam, hogy énekeljük el a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt. El is énekeltük a cigányzenészekkel, de ott volt velem egy jó barátom, Freddie Mercury, aki rám nézett, és azt kérdezte: mi ez a csodálatos dal? Énekeld el még egyszer, még egyszer... Végül harmadszor is el kellett énekelni. Freddie-nek annyira tetszett, hogy felírtam neki a dal szövegét fonetikusan. Úgyhogy mondjuk azt: a Tavaszi szél vizet áraszt egy olyan csodálatos népdal, hogy én azt már mindenkinek megtanítottam, aki angol vagy amerikai (nevet).

888.hu: Mi a helyzet az egészségeddel, elkerült a vírus?

L. M.: Én egy tipikus rockzenész vagyok, aki heti 120 óra alázatos munkával áll a zene szolgálatában, és azok közé a privilegizált zenészek közé tartozom, akik ilyenkor megtehetik, hogy mindezt a saját stúdiójukban tegyék, úgyhogy védve vagyok, és nagyon odafigyelek. Csak hogy érezd a különbséget: amikor a világ normálisan működött, akkor volt olyan, hogy kora reggel Sanghajból érkeztem repülővel, de este már mentem is vissza. Én ilyen tempóban éltem egész életemben, és most is érzem, hogy milyen kivételes a helyzetem. Ezért nagyon hálás vagyok, és tisztelettel bánok a közönséggel és a zenével. Ezzel az online koncerttel is „megpróbálunk fényt gyújtani az alagút végén”. Nagy öröm lenne az online műfaj után élőben is koncertet adni Budapesten, talán ha sikerül augusztus 20-ára leküzdeni a járványt, akkor színpadra is léphetünk.