FHZS: Itt vagyunk a választások után pár nappal, hogy értékeli az eredményeket? A fővárosi és helyi változások érinthetik a világban való megítélésünket vagy ekkora hatása azért nincs ennek?

KZ: Az önkormányzati választások eredményéből egyértelműen látszik, hogy továbbra is a Fidesz-KDNP pártszövetség a legerősebb Magyarországon. A valamivel több, mint 3,5 millió érvényesen leadott szavazatból a kormánypártok 1,8 milliót szerezek meg, ami 51 százalék feletti támogatottságot jelent. 19 megyei közgyűlésből 19-ben, 23 megyei jogú városból pedig 13-ban Fidesz-KDNP többség van. Ugyanakkor kár lenne tagadni, hogy néhány településen számunkra kedvezőtlen eredmény született. Ezek kiértékelését megkezdtük, és ígérhetem, hogy le fogjuk vonni a megfelelő következtetéseket, számunkra ugyanis nem csak retorikai szinten első a magyar választópolgárok akarata és véleménye. Ahol bizalmat kaptunk, ott igyekszünk megszolgálni azt, és továbbra is mindenhol azon leszünk, hogy a helyi közösség és a lakosok érdekeit előmozdítsuk.

FHZS: Nem került le napirendről a bevándorlás kérdése, az olaszok beengedik őket, a Máltai egyezmény alapján szét akarják őket osztani. Nincs új a nap alatt?

KZ: Az a gondolkodásmód, hogy ki milyen irányból próbálja megoldani azt a helyzetet, ami előállt Európában, valójában ugyanott tart, ahol lassan négy éve.

A miniszterelnök már 2015 szeptemberétől kezdődően, több alkalommal is tett javaslatot a helyzet megoldására. Az olasz helyzet jól példázza, hogy Európában nem képességbeli, hanem akarat- és felfogásbeli problémákkal nézünk szembe. Olaszországban az Öt Csillag-Liga formáció tükrözte a választók akaratát, Salvini belügyminiszter pedig megtalálta azokat a lehetőségeket, amelyeken keresztül el tudta indítani az olasz határok megvédését szolgáló döntéseket. Abban a pillanatban viszont, ahogy jött egy baloldali kormány, ezeket a döntéseket azonnal felülírták. Amikor arról beszélünk, hogyan működik a bevándorláspárti baloldal, elég csak Olaszországra néznünk.

FHZS: Amikor itthon halljuk beszélni a magyar miniszterelnököt, egyértelműen és világosan lehet érteni, amit mond. Ön hogyan magyarázza el ennek a PC által elbűvölt világnak a magyar álláspontot?

KZ: Egyenesen. Az elmúlt évek tapasztalata az, hogy az egyenes beszédet egyenes beszéddel lehet elmélyíteni. Nem az a feladat, hogy polkorrekt nyelven próbáljunk elmagyarázni valamit, hanem bővítsünk, mélyítsünk a kontextuson, menjünk mélyebbre, de ugyanazzal az egyenes nyelvezettel, amelyben a szavaknak maszatolás nélkül is jelentése van. A miniszterelnök szavainak a hatása mára egyértelmű. Kilenc év szocializáció után az európai elit is megtanulta, hogy a miniszterelnök azt mondja, amit gondol és azt is gondolja, amit mond. Viszonylag egyszerű képlet ez. A mi politikánk nem úgy néz ki, mint például a svédeké, ahol a sajtó határozza meg, mit és hogyan lehet, illetve kell mondani, hanem nálunk a választók döntenek. Mandátumot adnak, ami tartalommal bír. Nemcsak a bizalom megelőlegezését, hanem a tartalom és az irány mellett való kiállást is jelenti ez.

FHZS: Ha már a média és a politika kapcsolatánál tartunk: változik a világ e téren is. Sokan gondolták azt, hogy egy olyan nagy médium, mint a CNN, maga az objektív valóság. De ma már felmerül az a gondolat is, hogy a CNN hazudik. Mikor rendült meg ez a világ?

KZ: Egy folyamatról beszélünk, nem egy adott időpontról. A nyugati, liberális média felépített egy olyan világot magának, amelyben a PC valójában egyfajta kontraszt nélküli nyelvként alkalmasnak tűnt a valóság folyamatos leírására. Csak aztán a valóság elkezdett megváltozni és az a nyelv, amit ők az ideológiai nyomásra létrehoztak, nem tudta ezt lekövetni. A PC egyre inkább bezárja magát egy olyan közegbe, amelyben nem tud a valóságról beszélni. Hiszen ez a valóság ezer szálon változik körülöttünk. A liberális önfelfogás és a hétköznapi valóság között folyamatosan ellentmondás van. Az önmagába zárkózó liberális média pedig találkozik a közvélemény újraébredésével. Utóbbi elkezdett rájönni arra, hogy egyre kevésbé alkalmas az a felület és mód, ahol és ahogy ők beszélnek a minket körülvevő valóságról.

FHZS: Általában azt látjuk a nemzetközi szintéren, hogy Orbán Viktor harcol a világ ellen. Vannak barátaink is?

KZ: A harc sokszor valamiért való küzdelem. Ez pedig a politikában nem természetellenes dolog, hanem a politika természetének a lényegét képezi. Az egy sajnálatos folyamat, hogy Nyugat-Európában a politikusok maguk is, de főleg a sajtó elkezdte leszoktatni a közvéleményt arról, hogy a politikában az ütközések természetesek és produktívak lehetnek. Azt próbálják sugalmazni, hogy aki markánsan más véleményt képvisel, az ellensége bizonyos értékeknek. Lehet így is csinálni, de ebből egy massza alakul ki, aminek az eredményeként egymástól szinte el sem különülő politikai felfogások és arra épülő pártok alakulnak ki, amik között nem lehet aztán különbséget tenni.

Ahogy a magyarok, úgy a többi európai nép is bizonyos dolgokról másképp gondolkozik, így tehát természetes, hogy van érdekütközés. Ilyenkor pedig harcolni kell. Az másik kérdés, hogy az ellenfél sokszor dogmatikus álláspontot képvisel, így produktív vitát sem lehet velük folytatni.

FHZS: Brüsszelben aztán lehet hallani példát a dogmatikus és illogikus érvelésre, legutóbb az illegális bevándorlás kapcsán hangzott el az a mondat, hogy a bevándorlók jogai sérülnek az illegális határátlépés során, ezért ezt meg kell állítani. Mármint a jogok sérülését.

KZ: Az önmagában hajmeresztő, hogy ebben a liberális világban mindenből jogot akarnak csinálni. Amikor például a homoszexuálisok jogaiért küzdenek, akkor valójában nem is jogokért küzdenek, mert egy liberális társadalomban az egyén jogai mindenki számára garantáltak. A házasság pedig nem jog, hanem intézmény. De ugyanez a helyzet az illegális migrációval: nem létezik olyan jog, hogy valaki engedély, iratok, és a szabályok betartása nélkül egyik országból a másikba menjen. Viszont az a jog garantált, hogy ha üldöznek valakit, az életét féltve el kell menekülnie, akkor az első biztonságos helyen menedéket kérjen. De amit Európában látunk, az nem erről szól.

Mivel pedig nincs ilyen jog, ezért bármi, ami ennek a folyamatnak a része, például a határ átlépése, vagy ugyanolyan egészségügyi ellátásért folyamodás: ilyen jogok nem léteznek, mert nem létező alapokra akarják építeni őket. Nem létező jogokra pedig nem lehet újabb jogokat építeni. Az illegális bevándorlás kapcsán hangoztatott dogmatikus és illogikus érvelés nem új jelenség: a legpenetránsabb hazugságáradat, demagógia, mocskolódás és a valóság teljes figyelmen kívül hagyása 2015-ben volt, a migrációs válság csúcsán. Az elmúlt három évben pedig ez csak minimálisan tompult.

FHZS: Hogyan lehet védekezni az ilyen beszűkült, demagóg gondolkodás ellen?

KZ: A politikában folyamatosan nyitottnak kell lenni a megszokottól eltérő tudásra. A tudományos élet bizonyos szegmenseiben is megfigyelhető, hogy a kényelmesebb utat választják, és megmaradnak egy olyan keretben, ahol az ingereket megpróbálják kizárni. A radikálisabb liberális felfogás eleve csak a saját univerzumában tud gondolkozni, de az elmúlt közel tíz évben szinte nincs olyan területe a politikának, ahol ne lett volna olyan impulzus, amire érdemes lett volna odafigyelni. Ezek egy része belülről fakad, egy része pedig abból ered, hogy az ember találkozik másokkal vagy olyan műveket olvas, amik nem a megszokottat képviselik. Érdemes minden irányba nyitott szemmel járni és meghallgatni azokat az újdonságokat, amikből ötleteket lehet meríteni.

FHZS: Sokat utazik, jut ideje a hobbijára, a vadászatra?

KZ: Jut, bár a hobbi az inkább a sportban merül ki, a vadászat bizonyos értelemben hivatás. Nagyon jó kontraszt a természetben lenni a hétköznapokban, ez valódi kikapcsolódást jelent. És persze új típusú tapasztalatokat is lehet szerezni a klímahisztériától hangos világban. Miközben megy ez a szélsőséges, érzelmeket célzó hangulatkeltés, egy felelősségteljes, de sokkal komplexebb gondolkodásra van szükség. Először mindenki a saját közegében, egyénileg tud tenni az ellen, ami történik. Innen lehet megragadni, hogy hogyan lehetne a klímaproblémát globálisan kezelni, nem pedig mozgalmista-globalista felfogással. A vadászatnak pedig megvan a helye ebben a felelősségteljes, fenntartáson alapuló magatartásban. Hiszen, ha van a földön olyan közösség, ami érdekelt abban, hogy fenntartható vadgazdálkodás folyjon, hogy az állatokról úgy gondoskodjunk, hogy az életterük rendben legyen, egyúttal szép trófeás vadak is legyenek köztük, az nem a kiirtásról szól, hanem a gondoskodásról. Meg lehet próbálni elhallgatni a vadgazdálkodás fontosságát és úgy tenni, mintha nem lenne rá szükség, de ez nem igaz. Az ember nélkül ma már a természet nem fenntartható.