GFG: Annyi minden történik most a világban. Te hogy látod? Mi zajlik körülöttünk? Milyen következményekkel fog járni mindez?

KTZ: Éppen ma írtam ki a Facebook-oldalamra, hogy egyrészt szomorúsággal tölt el, másrészt megrémiszt, hogy lapról-lapra kezd valóra válni a könyvem (Szíriai metélt – szerk.). Mert bár fikciós műről van szó, aki jártas a politikában, az azért látja, hogy semmi sincs véletlenül. Valakik egyszer csak varázsszóra megindulnak – kell, hogy legyen valamiféle törvényszerűség emögött. Egy felsőbb hatalom, egy világkormány. Én azt gondolom, hogy utolsó utáni pillanatban vagyunk, egy fordított népvándorlás korában élünk. Nagyjából az történik most, mint az 1000-1300 közötti években, amikor a kereszténység próbált meg teret foglalni magának Európában, annak a mozgásnak azonban volt valamiféle kulturális beágyazottsága, előzménytörténete. Ami most zajlik, annak nincs. Valakiknek irányítania kell ezt a mozgást.

GFG: Lehet, hogy nem értem jól, de arra gyanakszom, hogy azt feltételezed, valami nagyon fontos dolog történik a mi életünkben, ami korszakos, amire hosszú ideje nem volt példa és mintha mi sem értenénk a maga valójában azt, hogy mi vesz minket körül, mi történik, mi zajlik most a világban. Ehhez kerestél egy eszközt, a fikciós irodalmat. Miért éppen a fikció nyelvén mondod el azt, ami foglalkoztat?

KTZ: Mielőtt a kérdésre válaszolnék, el kell mondanom, valóban úgy érzem, hogy a világnak van egyfajta ciklikussága. Körülbelül 500 évente történik valami sorsfordító, korszakos jelentőségű eseménysor.  

GFG: Tehát azt mondod, hogy van a világtörténelemnek egy megfejthető óraműve? Ki tudjuk számítani a ciklusokat, hogy mikor süllyed, mikor emelkedik?

KTZ: Az első könyvem, a 2038 –avagy a magyar történelem eltitkolt lapjai is abból a feszültségből született, hogy ahogy az ember kutat, halad előre, egyre inkább kezdi azt érezni, hogy olyan összefüggések vannak a világban, amelyek túlmutatnak rajtunk, valamiféle teremtő erőt feltételeznek. Sokan egyébként a koronára is azt mondták, hogy ez valójában naptárkorona, ami magában kódol valamiféle évszámot, és a legutolsó évszám a 2038. A húsvét, a feltámadás ideje 2038-ban végződik a legkésőbb, ahogy ugye végződhet március 21. és április 25. között. Innen a könyvsorozat címe is. Leonardo da Vinci is egész életében ezeket a kódokat kereste, Nostradamus is. Én is ezt teszem a magam szerény módján. Dehogy visszatérjek a ciklikusság problémájára, azt gondolom, hogy ez a ciklikusság bele van kódolva a sors könyvébe. Magunk okozzuk saját magunknak. Amikor már nagyon jó lenne, akkor mindig történik valami, ami a dolgokat kimozdítja a helyükről. Így mozdítja ki a kontinuitásból a világot az utóbbi évtizedekben a multikulturalizmus vagy éppen a XIX. század végén az olyan felülről vezérelt folyamatok, mint a Rockefellerek, a Rotchildok tevékenysége.

GFG: A kapitalizmusra gondolsz?

KTZ: Nevezzük kapitalizmusnak. Ez eredményezte a vidéki életmód felszámolódását, az urbanizációt, végső soron a kiszolgáltatottságot. Leértékelte a jó élet korábbi formáit, miközben a hatalom személytelenné vált és egyúttal egyre inkább központosodott is. Gondoljunk bele, mi történne, ha lekapcsolnák a Pokémon Go-t? Megőrülnénk. Ha az internetet lekapcsolják? Végünk. Ki vagyunk szolgáltatva személytelen erőknek.Tegnap végigéltem egy fél órás áramszünetet, az emberek világvégi hangulatba kerültek. Ugyanez van, ha elzárják fél órára a vizet: biztos, hogy nekem akkor kell fürödnöm. Ha nem jön tej a boltba, 3-4 nap múlva éhséglázadás lesz. Ez 100 évvel ezelőtt nem történhetett volna meg.

GFG: TGM kísértetiesen hasonló modernségkritikát fejtett ki, csakhogy ő marxista.

KTZ: Én viszont royalista, királyságpárti vagyok.

GFG: Úgy látszik, a dolgok összeérnek. Amiről most beszéltél, az nem az elpuhult ember kritikája?

KTZ: Egy ideig élveztük az elpuhultságunkat, de a folyamatok felgyorsulnak.  Azok a nyugati társadalmak, amelyek legelőször kapitalizálódtak, most az elkényelmesedés, az ellustultság állapotában vannak. Ha van világkormány, világelit, vagy valakik, akik fent vannak, akkor én a helyükben azon gondolkodnék, hogy ki fog majd termelni nekik, ki fogja szolgálni őket, eltakarítani a szemetüket?

GFG: Hát a bevándorlók!

KTZ: Így van, és akkor eljutottunk oda, hogy ez gyakorlatilag semmi másról nem szól, mint egy emberimportról, amire szükség van legfelül a gazdaságban. Csak egy dolgot felejtünk el: hogy emögött van egy olyan társadalmi és kulturális különbözőség, amit soha nem lehet feloldani. Míg mi nyitottak vagyunk, a jövevények kevésbé. Mint ahogy az sem biztos, hogy dolgozni vágyó emberek jönnek ide. Ne feledjük, paradicsomi állapotokkal kecsegtették ezeket az embereket azok, akik idehívták őket.

GFG: Most különböző pozíciókat mondok: Kant: örök béke. Marx „Világ proletárjai, egyesüljetek”. Rawls: az igazságos társadalom. Ez mind arról szól, hogy azok az „esetlegességek”, hogy én magyar vagyok, te szlovák vagy, ő meg szír, ezek irrelevánsnak bizonyulnak. Mert végül is van olyan, hogy „emberiség”,  vannak „emberi jogok”, megteremthető egy uniformizált egyetemes emberi kultúra, aminek lehet, hogy az alapját (alap / felépítmény – megint marxizmus!) a jólét és a biztonság megteremtése adja. Nem lehet, hogy ez a politikai projekt?

KTZ: Elgondolkodtató, amit mondasz. Én azt gondolom, hogy azok az elképzelések, amelyek olyan ideális államot vázolnak fel, amely uniformizálja az embereket, a gondolkodást, magával az emberi természet gyökereivel kerülnek szembe, a különbözőséggel. Nekem például korábban a családi hátteremnek köszönhetően kettős életet kellett élnem. Mi nemesi család vagyunk, akiket elég rendesen meghurcoltak. Másik nevet is kellett választani a nagypapámnak, ezért nekem 14 éves koromig, a rendszerváltoztatásig nem nagyon adatott meg a lehetőség, hogy keresztény erkölcsöket és egyáltalán bármit is tanuljak a kereszténységről. Aztán a gyertyát két végén égetve a szülők beírattak – abban a pillanatban, ahogy lehetett – hittanra és aztán a névadóból keresztelő is lett a szüleim-keresztszüleim által. Közben természetesen a családi legendáriumok is tanítottak nekem nagyon fontos dolgokat. Ezért is van az, ha bemegyek egy templomba, ott valami áthat engem. Ezt a – nevezzük így – kulturális gyökeret nem lehet csak úgy kitépni.

GFG: Ezzel egyetértek, de ettől függetlenül az utópia-projekt még létezik. Tehát voltak, vannak kommunisták, vannak univerzális liberálisok, akik emberi jogokról beszélnek…

KTZ: Igen, de akkor kellene lennie valamilyen közösen osztott toleranciának is. Mert azt nem lehet engedni, hogy jönnek valakik, merényleteket hajtanak végre, saría-rendőrséget állítanak fel, megkérdőjelezik a fennálló államrendet, és így tovább. Nekik is tolerálniuk kellene.

GFG: De amit most mondasz, az nem ikertestvére a demokrácia-export logikájának? Ha a demokráciát világméretűvé tesszük, és mindenütt ugyanolyan demokratikus normák szerint élnek az emberek, akkor a kulturális különbözőség is háttérbe fog szorulni – erről szól a demokrácia-export feltételezése.

KTZ: Ez persze egy téveszme. A demokrácia-export az egyes kormányok gazdasági érdekeit szolgálja és ha baj van, akkor vagy jön a háború, vagy csődbe döntik az országukat.

GFG: Tehát szerinted a fő probléma a kapitalizmus mint struktúra és a liberalizmus mint gondolat?

KTZ:  Abszolút.

GFG: Mit lehet ez ellen tenni? A K. T. Zelenay könyveknek mi a funkciója,  a forradalom előkészítését végzik el?

KTZ: Isten ments, hiszen akkor rögtön lekapcsolnának, amint kilépek a kapun. (nevet) Ugyanakkor lehet, hogy van abban valami, hogy én például abban az évben születtem, amikor a korona visszaérkezett Magyarországra és, hogy éppen abból a Trencsénből származik a családom, ahol az őseim voltak várurak, és ahol az a Habsburg Albert főherceg is született, aki titkon a templomosokat támogatta.

GFG: Nem tudom az jelent-e valamit, hogy sem annak, amikor és sem annak, ahol születtem, nincs ilyen misztikus vonatkozása...

KTZ: Nyugodt és békés élet vár rád, ugyanis…

GFG: Ne érezzem rosszul magam ettől, hogy én csak ilyen egyszerű ember vagyok?

KTZ: Ne, mert az embernek minél jobban elkezd küldetéstudata lenni, annál nagyobb szüksége van fékre, valakikre, akik visszahúzzák.

GFG: Ezek szerint visszahúznak téged?

KTZ: Egyébként nem. Sőt! Biztatnak és támogatnak. Ez arra jó, hogy kapsz visszacsatolást. Bár Isten ments, hogy hozzá hasonlítsam magam, de Jókai Mór valami nagyon hasonlót csinált A jövő század regényével. Abban megírt olyan fikciókat, amiben a mobiltelefont, a tévékészüléket, minden egyebet megjósolt. Valószínűleg ő sem találta meg a Szent Grált, vagy a jövőbe látó szemüveget. De ha az ember összerak dolgokat, akkor juthat olyan következtetésekre, amit én a Szíriai metéltben csak néhány évre előre mertem megtenni.

GFG: Most megint eggyel mélyebbre mennék, ha engeded. Nem lehet, hogy te olyan modernségkritikus vagy, hogy oké, a kapitalizmus és a liberalizmus a probléma, de a legmélyén – maga az írástechnika mögött is ez a feltételezés állhat szerintem, aztán majd azt mondod, hogy hülyeség az egész –  hogy valójában a modern tudás szerkezetét utasítod el. Merthogy az a baj vele, hogy meg van fosztva a misztikumtól, a szakralitástól és minden egyébtől, amiben a könyveid hősei még hisznek, illetve ami nálad előre viszi a történelmet.

KTZ: Azért nemleges a válaszom, mert én éppen azt feszegetem, hogy ne csak abban a négy evangéliumban higgy, amit neked elmondanak a templomban, és ne gondold magad attól kevesebbnek, ha azt a másik harminchármat is el akarod olvasni, amit egyébként egy jó teológus biztos, hogy elolvas. Legfeljebb maximum keresztet vet tanulmányozásuk közepette.

GFG: De önmagában a keresztet vetés is eredendően premodern dolog. Mert a modern embernek miért kellene bármiben is hinnie, ha nem másban, mint a technikai civilizációban. Ami halad előre, egyre gyorsabb és nagyobb léptekkel, és valameddig talán tudja követni az ember agyban, lélekben, testben.

KTZ: Igen. Most nem akarom reklámozni…

GFG: Tudom, hogy ősszel kijön az új köteted, a Digitális Messiás…

KTZ: Igen, az éppen ezt a problémát járja körbe. A könyv történetével válaszolok: a nem is olyan távoli jövőben a Szent Korona megszerzésével az emberiséget egy központi elme uralma alá hajtják. Ami azt jelenti, hogy minden este lehajtjuk a fejünket egy dokkoló párnába és a gonosz gondolatainkat kitörlik, kicserélik, tesznek vele dolgokat. Ez nagyon sokáig fikciónak tűnt. Erre kezembe akadt egy orvosi szaklap nemrég, amiben azt feszegetik, hogy hogyan lehetséges az emberi elmét – mondjuk Gábor elméjét – elmenteni egy pendrive-ra vagy egy számítógépre. És ha azt gondoljuk, hogy kvantumszámítógépek kora lassan beköszön, akkor egyáltalán nem biztos, hogy ez egy őrült gondolat. Illetve, azok a sci-fi történetek, amelyeket Brad Pitt vagy Keanu Reeves eljátszottak különböző filmekben, azok akár meg is valósulhatnak. Innentől kezdve, ha hiszünk ezekben a felső vezéreltségekben, és hiszünk abban, hogy van valamiféle világkormány, akkor egészen biztos, hogy a helyükben valami ilyesmin gondolkodnék…

GFG: Van világkormány?

KTZ: Visszakérdeznék: van világkormány?

GFG: Nem tudom. Én olyan időben születtem és olyan helyen, ami nincs semmivel sem misztikus  összeköttetésben, tehát nem tudom. Gondolom, az emberi elme szeretné azt hinni, hogy van valami. Hogy van valami erő, ami mozgatja ezt az egészet. Nem tudom, hogy van-e, de a feltételezés, hogy elfogadom, hogy kellene lennie valaminek, az inspirálóan tud hatni a dolgok magyarázatára. Én így olvastam például a te könyvedet is, hogy ha engedem, hogy hasson, akkor akár hathatna is.

KTZ: Tökéletes. Nem akarsz a szóvivőm lenni?

GFG: Úgy tűnik, legalábbis a könyveidet olvasva, mintha már a miniszterelnök is csak K. T. Zelenayban bízna – legalábbis ez visszatérő motívum nálad.

KTZ: Jaj, nem, nem. Szerintem a fikció műfajának éppen az lényege, hogy a gondolati maltert használod olyan tégláknak az összepasszintására, amelyek tényeken alapulnak. Az első könyvem 95%-ban abszolút olyan tényekből áll, amelyek tényleges kutatómunkákból tevődtek össze. Jártam számos olyan helyen, köztük a vatikáni levéltárban (nem abban a részben, ahol a Dan Brown regények megfilmesítése történt), Bécsben vagy éppen Sárospatakon, ahol a szövegekben „hazatérésről” beszélnek, nem pedig honfoglalásról. Természetesen a megtalált dolgok között egyedi módon létesítesz összeköttetést. Nyilván egy töri könyv nem járhat el ugyanígy. Ahogy haladtam előre a munkában, muszáj volt kitalálni egy olyan figurát, aki köré szerveződik a cselekmény, és ez lettem én, pontosabban az író, K.T. Zelenay.

Az interjú a következő oldalon folytatódik.

GFG: De mintha elkezdtél volna szabadkozni is a későbbi köteteidben, hogy a gesta típusú elbeszélésmód mégsem tudja annyira visszaadni a szándékaidat, mert valami kritériumrendszernek mégis meg kellene felelni. Te a fikciós regényt kedvezőbb műfajnak gondolod a probléma kifejtésére. De nem lehet, hogy egyben ez egy provokáció is? Mert hogy lehet olyan mondatot leírni, hogy például: Mária Magdolna a Liszt Ferenc Repülőtéren kislányos zavarában várakozik a tömegben – Ehhez valahogy azért viszonyulni kell.

KTZ:  Egy dolgot tanultam meg: ha középen állsz, akkor senki nem vesz észre. Ha valamilyen irányba tendálsz, elkezdesz eltérni az átlagtól – lehet fölfelé és lefelé is – , akkor észrevesznek és kiváltasz valamilyen érzelmet. Most már 25 ezer követőm van a Facebookon, heti szinten 400 ezer körüli eléréssel. A legkülönfélébb reakciókat kapom: vannak, akik biztatnak, de volt már olyan is, aki kijelentette, ha ő most muszlim lenne, akkor egészen biztosan megölne engem.

GFG: Hanna a mi káoszfigyelőnk, meglehetősen otthonosan mozog ezen a területen, sokat foglalkozott Kelettel.

Hanna: A Kelet mindenkinek nagy kihívást jelent, elképzelni sem tudom, hogy konkrétan erre a kötetre mennyi ideig készülhettél.

KTZ: Az első kötetre 7 évig készültem. A Szíriai metélt esetében másfél-két év jutott kutatómunkára. A felkészülés során arra jutottam, hogy magával a vallással, magával a hittel szerintem semmilyen probléma nincsen. Akkor van probléma, ha ezt valaki fegyverként használja. Ez teljes mértékben igaz a kereszténységre is. Eközben szép lassan az is kezd kiderülni, hogy a templomosokhoz is köze volt a családomnak. Sárkányos rendi kitüntetést kaptak Luxemburgi Zsigmondtól. Mivel ez 700 éve volt, nem nagyon befolyásolja az én identitásomat, legalábbis remélem.

GFG: Nem baj, majd a beharangozóban feltüntetjük.

KTZ: Tehát lehet, hogy az én családomban is voltak iszlám hívőket meggyilkolók, de a kérdést nem kikerülve: egyrészről volt szerencsém olyan katonákkal beszélni, akik a török-szír határ környékén állomásoznak. Aztán a Darknet közelébe érve különböző avatarokkal én is sok mindent megtapasztaltam. Ahogy az a francia újságírónő, aki 15 éves kislánynak adta ki magát, felment a Darknetre, aztán beleszerelmesedett valamelyik kalifa második-harmadik embere. Õ végül egészen odáig eljutott, hogy elment a török határra, és az utolsó utáni pillanatban valahogy mégis ki tudott menekülni a helyzetből. Engem a feleségem ilyen messzire már nem engedett volna el.

GFG: Kinek szól a könyved? Ki a címzett?

KTZ: Nagyon szeretném, ha mindenkinek szólna. Ugyanakkor azt is tudom, hogy mindenkihez nem lehet szólni, mert akkor senkihez sem szólsz. Tök jó lenne, ha Brüsszelben kötelező olvasmány lenne, persze nem lesz. Mindenesetre azoknak az embereknek szántam ezt a könyvet, akik keresik a választ azokra a kérdésekre, amelyeket ti is feszegettek, hogy mi is lesz itt 20-30 év múlva. Nagyon remélem, hogy még idő előtt felébredünk. Ez a nagy szabadosság, talán ez a legjobb szó erre, ami van ebben a világban, nem szerencsés.

KSZ: Mi a baj vele?

KTZ: Például az a fajta digitalizáció, ami átveszi életünk szervezését, a lépésszámlálótól kezdve a legkülönbözőbb kütyükig, az nem normális. Valahol megálljt kell ennek parancsolni. Most kezd felnőni egy olyan generáció, akik már nem itt élik az életüket, hanem benne vannak valamilyen mátrixban.

KSZ: Tehát ez egy visszahódítási küldetés?

KTZ: Részemről? Igen, szerintem az. A technológiai ipari forradalmat is az ember javára kéne fordítani és megtalálni az egészséges egyensúlyt. Szerény megállapításom szerint egyébként most értünk el arra a pontra, ahonnan már jelentős fejlődés nem nagyon érhető el. Azért nem, mert nézd meg mondjuk a telefonom evolúcióját, megtaláltunk egy olyan optimális fejlettségi pontot, ami már elegendő lesz nekünk. Sőt. Mondjuk Amerikában Trump megszólal és én előbb látom, mint az ott lévők hallják, erre már mi szükség van?

GFG: És hogy hat ez ránk?

KTZ: Olvastam egy könyvet, amelyben egy antropológus arról értekezett, hogy az emberi törzsfejlődéshez képest, mindaz, ami velünk az elmúlt 500-1000 évben történt, az a fajta iszonytató impulzus, kb. 3-4000 évet repített minket előre. Tehát mi még mindig valahol a Neander-völgyi és a nem tudom mi között vagyunk érzelmileg, nekünk alapvetően a barlangrajzokat kellene nézegetnünk. Ehhez képest az az impulzusmennyiség, ami minket körbevesz, az egész egyszerűen frusztrálttá tesz minket. Ezt egész egyszerűen nem bírjuk el. Szerintem a depresszió és számos olyan betegség, amiről én inkább azt gondolom, hogy kitalált, mintsem létező betegség lenne, az ennek köszönhető. Valószínűleg egy hegyi pásztor, valahol a Pireneusokban soha nem lesz depressziós… Nagyon felgyorsult az életünk, amellyel szemben megjelent ugyan számos mozgalom, például a fast fooddal szemben a slow food, de nem mondhatnám, hogy győzelemre állunk.

GFG: A K.T. Zelenay könyvek több száz oldalasak, nem? 

KTZ: Igen, mire ezt szép lassan valaki végigolvassa...

GFG: Hogy van az, hogy egy neves politikatudományi professzor könyvét kiadják 300 példányban és néhány év alatt elfogy belőlük 130, míg ezeket a könyveket veszik, mint a cukrot. Azt mondtad 20.000 eladott példány fölött jársz. Hogy lehetséges ez?

KTZ: Marketing.

GFG: Csak a marketing?

KTZ: Ott van például Dan Brown, akiről így elsőre azt gondolnád, hogy egy öreg professzor bácsi, aki írogatja szó szerint a tollával a könyveit. Miközben nyolc szellemíró dolgozik alatta, akiknek az a dolguk, hogy a Firenzei dómban kutassanak szimbólumokat, fotózzanak, írjanak meg egy kerettörténetet, amit majd a professzor bácsi összeszerkeszt. Ez egy üzem, aminek a termékét el kell adni.

GFG: Létezik egy K. T. Zelenay művek?

KTZ: Egyelőre még nincsen, de nagyon szeretnék egy történelemért rajongó segédet találni, aki segít nekem a kutatómunkában.

GFG: Feladhatunk itt egy álláshirdetést?

KTZ: Igen-igen, nagyon köszönöm. Tehát azt gondolom, hogy ez egy brand, amit elkezdtünk építeni, viszonylag tudatosan. Először volt a 2038 a borító legtetején, aztán szép lassan a név helyet cserélt a branddel.

GFG: Valahol azt mondtad, hogy 45-50 könyvben gondolkozol. A könyveid végén van egy lista, hogy 2020-ig mi fog megjelenni. Hogy tudod előre eldönteni, hogy mi fog téged érdekelni?

KTZ: Úgy dolgozom, hogy 4-5 oldalas szinopszisokat írok. A Mindszenty könyv például kerek évszámhoz fog kapcsolódni. Ilyen lesz a Jókai könyv is. Jókai szerintem Magyarország egyik első celebje volt. Akiről bablevest neveztek el, aki reggel fél ötkor megfőzette a pörkölt kávét és üvöltözött az alkalmazottaival. Tehát alapvetően egy cuki ember jut róla eszünkbe, de minden bizonnyal egy kiállhatatlan Győzike volt…

GFG: Még szerencse, hogy nem volt akkoriban Blikk vagy Ripost.

KTZ: Igen-igen, ők teljesen szétszedték volna.

GFG: Lehet, hogy nem született volna meg A kőszívű ember fiai. (nevetés)

KTZ: Úgyhogy, ez egy brand, ami épül.

GFG: Mit szólnak a rajongók? Hogy közelítenek hozzád: ki vagy te? A világmagyarázójuk, modern kódfejtő? Láttunk veled egy interjút, hogy a magyar Dan Brown vagy netán a magyar Indiana Jones?

KTZ: Úristen...(nevetés) ráadásul a nejemnek abszolút kígyófóbiája van…Én azt gondolnám, hogy egy központ vagyok számukra, hiszen a Facebook sem arról szól, hogy a könyvekből idézek, hanem megosztom, nagyon sok esetben a 888-t is, mert egyetértek azzal, amit írtok és ahogy írtok. Szerintem egy iránytű vagyok. Ennél több nem is akarnék lenni. Nem akarom senkinek megmondani, hogy mit higgyen. Ezek a könyvek is arról szólnak, hogy elolvasod, kiváltanak belőled valamilyen érzelmet. Ha gyűlölsz, az is tök jó, ha meg szeretsz, akkor meg jössz velem.

GFG: Itt vagyunk július végén, az elmúlt bő másfél hétben számtalan merénylet történt, már mi magunk sem tudjuk felidézni, hogy hol és micsoda. Ha jól sejtjük, akkor talán ősszel kijön a könyved, mit üzennél addig az olvasóidnak?

KTZ: Azt üzenem, hogy ne várjuk meg az utolsó fejezeteket. Ne várjuk meg azt, hogy romba dől a Vatikán, az Eiffel-torony. Higgyük el, hogy tényleg bármire képesek, és bármit képesek ellenünk tenni. Ha egyáltalán van ellenünk, mert az is lehet, hogy tulajdonképpen egy oldalon állunk azokkal, akik ellenünk vannak és tulajdonképpen a cél az, hogy összeugrasszanak minket. Én azt gondolom, hogy azokra az okos politikusokra kellene hallgatni, akik egy egészen más típusú Európát, a mi Európánkat akarják. Ha így lesz, akkor megúszhatjuk az utolsó fejezeteket. Ha nem, akkor jön a katarzis, mint minden világégés, háború után. De jó lenne katarzis nélkül visszafordulni egy olyan közös Európába, ahol megfér a magyar, megfér a német, az olasz, vagy akár török, vagy szír muszlim. 

GFG: De akkor te elitproblémáról beszélsz? Elitváltás ritkán szokott bársonyosan történni.

KTZ: Mivel ragaszkodnak a bársonyszékhez.

GFG: De akkor a KTZ könyvek nem az elitet, hanem az átlagembert veszik célba. Tulajdonképpen mégiscsak egy szellemi forradalom eszközei és előkészítői.

KTZ: Forradalmat biztos nem szeretnék előkészíteni.

GFG: Ne torpanj meg félúton.

KTZ: Én nagyok hiszek abban, hogy meg lehet beszélni dolgokat.

GFG: A merényleteket lehet szimbolikusan a diskurzus részének tekinteni, de azért ez mégse egy klasszikus érvelő diskurzus.

KTZ: Ha meg lehetne kérdezni az európai embereket, akkor biztos vagyok benne, hogy 90 százalék fölötti egyetértés lenne abban, hogy ami van, az nem jó és radikális változtatásokra van szükség. Valahogy mégiscsak vissza kellene venni Európát az európaiaknak. A fő probléma ugyanis az, hogy Európa ma nem az európaiak kezén van. Ha megnézzük, hogy mennyi arab pénz van az európai fociban, a szállodaláncokban, az üzleti befektetésekben, bármi egyébben, az a hat milliárdnyi dollár, amit az elmúlt tíz évben az iszlám kultúra népszerűsítésére fordítottak, amelyek egyszerre erődemonstrációként, másfelől félelemkeltőként is értelmezhetőek – azok mind azt mutatják, hogy ennek a megváltoztatása békésen elég nehezen működne. 

GFG: A probléma tehát szerinted a globalizáció. Akkor az a kiút, hogy valahogy vissza kellene csinálni a globalizációt?

KTZ: Az biztos, hogy maximum egy emberöltő alatt ennek változnia kell. Persze, kényelmesen hátra is lehet dőlni. Az is lehet, hogy ott fent valahol a világkormányban a srácok azt mondták, hogy ezt maxoljuk ki, mert ebben már nem sok van. Egy világkormány számára mindegy, hogy egy európai vagy egy iszlámhívő fogja-e eltartani azt a világot, amelyben vígan megél és leszedi sápot. Az egész mögött van egy civilizációs probléma is. Elfordultunk a kétkezi munkától. A gyerekeink már zenészek, sportolók, szellemi szabad foglalkozásúak, meg hasonlók akarnak lenni és egyre kevesebben termelnek.

GFG: Tehát nem dolgozunk?

KTZ: Nem dolgozunk.

TH: Szerinted mi lehet ennek az alternatívája? Mert, amit én alternatív megoldásként tudnék elképzelni, azok mind valami neomarxista elképzelések és próbálkozások.

GFG: TGM-mel is valami hasonlókról beszéltünk és tőle is megkérdeztük, hogy mi az alternatíva?

KTZ: Vissza kellene térni a munkához, a munka becsületéhez. Ki kellene rángatni az embereket a Pokémon Go-univerzumból, és visszaszoktatni őket a munkához.

GFG: Úgy tűnik, tényleg a kedvenc filmed a Mátrix. Van egy kód, ami alapján a világ működik és fel kellene ébredni. De nem is biztos, hogy olyan jó felébredni.

KTZ: A rémálomból fel kell ébredni és az valószínűleg keserédes lesz. De reméljük, hogy kiderül, eddig álmodtunk és nem most fogjuk magunkat egy álomba ringatni, hogy a világ így jó, ahogy van. Mert az nem jó.