GFG: Ön a bajnokavatásra készülő Honvéd tulajdonosa, de most nem a foci miatt jöttünk ide. Talán kevesen tudják, de rendszeresen megszólal közéleti kérdésekben. Egy cikkében utal arra, hogy kaliforniai és nevadai választási veterán, hogy értsük ezt?

Hemingway: Amikor Kaliforniában éltem, voltak olyan politikusok, akiket segítettem tanáccsal, illetve, ezzel-azzal-amazzal. Segítettem a Reagan-kampányban is, de az már régen volt (nevetés). Nagyra tartottam az idősebb Bush-t. Magyarországon pedig 1990 óta minden választást előre és tűpontosan megtippeltem. Közéleti jós is vagyok tehát (nevetés).

GFG: Olvastam jó néhány írását, és éppen ezt akartam mondani, hogy Ön megmondja előre, hogy mi lesz. 2015 januárjában, nem sokkal a Charlie Hebdo-támadás után írt egy cikket a bevándorlásról, Ön előre megmondta, hogy Európa fő problémája a bevándorlás lesz. Megmondta azt is, hogy mi lesz a narratívája a politikai események és konfliktusok menetének. Nekem tetszett az a gondolata – és kíváncsi vagyok, hogy ma is tartja-e – hogy az Európán belüli bevándorlást célszerű és helyes gazdasági kérdésnek tekinteni, de az Európán kívüli bevándorlásra nem lehet így ránézni. Semmiféle gazdasági racionalitás, nemzetközi jogi feltevés és erkölcsi indok sem igazolja, hogy toleráljuk az Európán kívülről érkező bevándorlást.

Hemingway: Európában az országok közötti vándorlás egy egészséges folyamat. Sokan mondják, hogy milyen szörnyű dolog, hogy elmennek Magyarországról – hát majd jön valaki ide máshonnan Európából, aztán meg vissza is jönnek, akik elmentek innen. Ez egy természetes folyamat és segít abban, hogy az európai tapasztalat univerzális legyen Európán belül. Miután Magyarország egy nemzet, amit egy kultúra tart össze, és a legtöbb európai ország is egy nemzet, amit egy kultúra tart össze, ha nagyon nagy mennyiségű ember érkezik tőlünk idegen kultúrából, az problémákat okozhat. Márpedig a muzulmán kultúra teljesen ellentétben van azzal a felfogással, amit Európa és a modern keresztény felfogás tart. Ráadásul, amíg a kereszténység 500-600 éve rengeteget fejlődött, a muzulmán vallás nagyjából ott maradt, ahol a próféta, Mohamed idején volt. Ez a kettő nem összeegyeztethető. És ebből borzalmas problémák lesznek. Csakhogy a saría törvénykezést említsem példának. A bevándorlók egész egyszerűen nem kompromisszumkészek.

GFG: Azt is mondta, hogy a 99%-a az Európán kívül érkező bevándorlóknak gazdasági bevándorló, nem pedig politikai menekült.

Hemingway: Ez nem kérdés. Ha megkérdez egy bevándorlót, menekültet – hívjuk őket akárhogy –, hogy miért akar Európába jönni, a válasz az, „merthogy ott jobb az élet”. Én Kaliforniában töltöttem életem legnagyobb részét, ha az ember megkérdez ott ugyanerről egy egyébként rendkívül hasznos dél-amerikai bevándorlót, akkor azt a választ kapja, hogy „mert itt jobb az élet, mert itt szabadabban élek”. Ne gondoljuk, hogy azok az emberek, akik bevándorolnak Európába, hülyék lennének – nem azok.

GFG: Azt is írta akkor, hogy egyenes összefüggés van az illegális bevándorlás és a terrorizmus között, de a terrorizmus végül is legyőzhető.

Hemingway: Van egy nagy félelem a terrorizmussal kapcsolatban. Én viszont nem annyira a terrorizmustól tartok. A terrorizmus melléktermék. Rossz, szörnyű, és nagyon is valóságos, de csak egy melléktermék. Az igazi probléma a korlátlan bevándorlás. Ha az Európai Unió jelenlegi irányelveit követik, akkor évente 500.000-1.000.000 bevándorló érkezik majd, ha kedvet kapnak, ennél lehet sokkal több is. Nincs európai ország ma már, amelyik hajlandó ebben részt venni. A németek is már csuklanak. Azok az országok, amelyek nagyon kedvezően fogadták a bevándorlókat, mint Svédország, Belgium, Hollandia, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, ezek nyakig vannak a menekültekkel. Nem akarnak többet, elegük van. Arról nem beszélve, hogy Magyarország szempontjából az, hogy ezek a problémák nincsenek jelen Magyarországon, legalább két okból nagyon fontos a biztonságon kívül: egyrészt attraktívabbá teszi az országot, illetve megengedi, hogy a valóban létező magyar kisebbséget – mert van itt ilyen, cigányoknak hívják őket – a magyar kormány, amint pénzhez jut és költeni tud rá, segíteni tudja. Először ezt a problémát kell megoldanunk, mert mihez kezdhet egy ország, ha elárasztják Szíriából vagy Bangladesből érkező írástudatlan menekültek? Abból társadalmi katasztrófa lesz. Én azt mondom, hogy valóban vannak szerencsétlen menekültek, de meg kell nézni, hogy kik azok és mennyien vannak. A háború elől menekülőket segíteni kell, ez kutya kötelessége minden európai országnak, de a bevándorlók nagy része csak jobban akar élni. Ha őket valakik szeretnék befogadni, azt mondom, tegyék.

GFG: Szívük joga.

Hemingway: Semmi problémám vele. Amelyik ország pedig nem akarja befogadni, annak meg természetesen nem kell befogadnia. Van még egy másik dolog, ami engem még jobban is zavar, mint a bevándorlás. Ez pedig a szuverenitás kérdése.

GFG: Az Európai Egyesült Államok koncepciójára gondol?

Hemingway: Igen.

GFG: Hogy ne legyenek nemzetek Európában.

Hemingway: Vannak emberek, akik tisztességesen kimondják ezt. Gyurcsány Ferenc például, aki nem kedvencem, de legalább tisztességesen kimondta, hogy „én az Európai Egyesült Államokat szeretném”. Sajnos, az európai országokban nagyon sok politikus van, akik ezt nem mondják ki. Azért nem mondják ki, mert nem merik kimondani, mert ezt a saját népességük nem támogatná. A szuverenitás kérdése nagyon fontos. Ha meg tudom azt tenni, hogy azt mondom egy országnak, be kell fogadnia ennyi és ennyi embert valahonnan, akiket egyébként nem akar, akkor én annak az országnak a főnöke vagyok. Ha én azt mondom, hogy megadóztathatom egy másik ország népét, akkor én annak az országnak a főnöke vagyok. Ha én azt mondhatom, hogy ennyi és ennyi haderőt kell kiállítani anélkül, hogy az ország ezt jóváhagyná, akkor én annak az országnak a főnöke vagyok. Ha én azt mondom egy országnak, hogy olyan emberekkel kell együtt élnie, akikkel nem akar, akkor én annak az országnak a főnöke vagyok. Természetesen ezt nem mondják ki, hanem a szolidaritásra hivatkoznak. Nyilvánvaló, hogy az Európai Uniót Németország vezeti. Aki ezt nem látja, az vagy vak, vagy nem tisztességes. Macron, az új francia elnök néhány napja Angela Merkellel együtt azt mondta, hogy Németország és Franciaország egy új tervet készít az Európai Unió jövőjéről. Erre meg azt mondom: micsoda? Németország és Franciaország? Miért nem Magyarország és Ausztria tervezi ezt meg? Mert mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy megvan – ahogy a török időkben mondták – a nagyvezír, és akkor mindenki más álljon be a sorba. Ezt a német dominanciát az első világháború idején és a második világháború előtt már  megpróbálták. Ha egyszer valamit megpróbáltak, akkor én megnézem, hogy az működik-e. És ha nem működött, akkor nem szeretném megismételni.

GFG: Mit szól Soroshoz? Azt mondta róla egy cikkében, hogy Soros nem szent, de nem is az ördög, Soros egy milliárdos akarnok, akinek van egy terve.

Hemingway: Vannak – még a legkellemetlenebb embereknek is – jó pontjaik. Sorosnak pláne! Soros nagyon sok pénzt áldozott arra, hogy diákok arra kapjanak pénzt, hogy tanuljanak. Ez jó pont. Mindig azt hozzák föl, hogy a mostani kormányzat emberei közül voltak, akik Soros-ösztöndíjat kaptak. Még a felvetést sem értem. Ha kap egy diák egy ösztöndíjat, nem nézi meg, hogy az micsoda, hanem azt mondja, hogy milyen jó, elmegyek tanulni Oxfordba vagy Moszkvába – akárhová adják azt az ösztöndíjat. Na most a baj az, hogy emellett a karitatív tevékenység mellett Soros egy rendkívül káros tevékenységet is folytat, ami véleményem szerint egy akarnok tevékenysége. Soros a saját világnézetét – amiben vannak emberek, akik hisznek és vannak, akik nem hisznek – rá akarja tukmálni azokra is, akik ezt nem különösebben szeretnék. Most itt egy nagyon fontos dolgot kell mondanom: én a tolerancia híve vagyok. Ez azt jelenti, hogy elfogadom azt, hogy ha bekapcsolom a televíziót, és ott van négy ember, aki gyalázza azokat az eszméket, amiben én hiszek, akkor azt gondolom, hogy én ezzel nem értek egyet, ezt nem így kellene csinálni, de ennyi. Elfelejtem őket, a nevüket is, de ha találkozom velük az utcán, köszönök nekik, ők pedig visszaköszönnek. Ez tolerancia. Az nem tolerancia, hogy én azt mondom valakinek, hogy légy toleráns a másikkal szemben, de én semmiképpen nem vagyok toleráns a te nézeteddel szemben. George Soros egy rendkívül intoleráns ember. Ha azt mondanám, erre azonnal megkapnám, hogy dehogyis, Soros a toleranciát hirdeti, a Nyitott Társadalmat. Ha valaki megkérdezné, hogy „maga hisz abban, hogy azokat, akik nem hisznek George Soros eszméiben, azokat népnyúzóknak, fasisztáknak, diktátoroknak, ocsmány embereknek nevezzük?” Azt mondanám: „Ácsi! Hát ez nem tolerancia.”

GFG: De Soros a főnök, nem? Megmondja, hogy mi számít bele a toleranciába.

Hemingway: Ez a probléma! Mert a toleranciával nincs semmi probléma, az egy semleges eszköz. Az egyik legnagyobb baj, hogy a semleges dolgoknak politikai töltetet adunk. A tolerancia egy semleges gondolat, a toleranciában nincs politikai töltet. A tolerancia azt mondatja velem, hogy én például rendkívül gusztustalannak tartom a kommunizmust, a nácizmust, egyáltalán mindenféle -izmust, de ha szerencsétlen balfácánok akarnak menetelni az utcán a zászlaikkal, akkor én azt mondom, hadd meneteljenek. Ugyanezt mondom akármi más eszmével kapcsolatban. Lehet, hogy én nevetek, mert úgy gondolom, hogy ez egy butaság, de ezt megtartom magamnak, ha csak valaki meg nem kérdez. A probléma ott van, hogy a toleranciát összekeverik a politikai korrektséggel. A politikai korrektség – ezt talán nem így szokták említeni, de mégis így van – a zárt, intoleráns társadalom első lépése, a szólásszabadság korlátozásának indoka. Úgy működik, hogy én elmondom a véleményem, és valakinek meg kell állapítani, hogy ez politikailag korrekt vagy sem. Ha ez politikailag nem korrekt, akkor ezt a véleményt nekem nem szabadna elmondanom. Ha pedig valaki megmondhatja, hogy nem szabad elmondani a véleményem, akkor vége a szólásszabadságnak.

GFG: Sorosnak az a terve, hogy bevándorlók tömegei jöjjenek Európába. Ha úgy tetszik, Európai Egyesült Államokban gondolkodik, ebben a tervben a nemzetállam akadály.

Hemingway: Tudja, én nagyon jónak tartom, hogy kétszázvalahány évvel ezelőtt az Egyesült Államokban a tizenhárom kolónia egy föderatív államba tömörült. Tudni kell, hogy nagyjából azonos kultúrájú államokról volt szó. De Európában más a helyzet. Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy olyan ország, mint mondjuk – hogy ne mindig Magyarországgal példálózzak – Szerbia, Dánia vagy Svédország a maga történelmével és kultúrájával együtt föladja saját nemzeti kereteit és valamilyen kutyulvány része akarjon lenni. Én teljes mellszélességgel támogatom az európai gazdasági, munkavállalási, útlevél nélküli, mindenféle szabad mozgást, mert ezek borzalmasan hasznosak. De ez nem jelenti a szuverenitás feladását.

GFG: A baloldalnak viszont nem biztos, hogy annyira fontos a nemzeti szuverenitás kérdése. A „világ proletárjai egyesüljetek!” és az Európai Egyesült Államok ugyanúgy egy internacionalista gondolat. Az internacionalista baloldal ma azt mondja, ők képviselik az európaiságot.

Hemingway: Szeretném, ha valaki végre definiálná nekem, hogy mit is jelent az európaiság. Ha megkérdezek valakit Kijevben, egy másvalakit Dél-Franciaországban, hogy ugyan mondja már meg nekem, mi is az az „európaiság”, nagy összeget hajlandó lennék rátenni arra, hogy a válasz más lesz.

GFG: Így van.

Hemingway: Európaiság alatt talán arról beszélnek, hogy vannak Európában közös értékek. Ezek inkább emberi értékek, kultúrértékek, amelyek évszázadok, évezredek során megbecsülésre kerültek az európai országokban. Ezért ezeket közös értékeknek is nevezhetjük. A demokrácia is ilyen közös érték, csak éppen mindenki mást ért rajta és másfajta demokráciát választ. Az Egyesült Államoknak van a világon a legstabilabb kormánya és legstabilabb választási rendszere. Ez azért van, mert az USA-ban többségi választás van: aki megkapja a többséget, az viszi az egészet. A többiek pedig elfogadják, hogy addig, amíg neki többsége van, a kisebbségi jogainak megtartásával joga is van kormányozni. Ez egy nagyon jó dolog! Vegyünk egy másik példát. Nézzük Izraelt. Izraelben nagy demokrácia van, ami alatt azt értem, hogy ha egy kis párt minimális szavazatot kap – azt hiszem, hogy talán fél százalékot – az már képviselőt küldhet a Kneszetbe, az ottani parlamentbe. Ennek az a hozadéka, hogy Izraelnek – mióta a Munkáspárt dominanciája megszűnt – nincs világos és egy irányba húzó kormánya. Az egyetlen dolog, ami összetartja őket, hogy a népesség nagy része elhiszi, hogy fenyegeti őket az arab világ. Ez fenyegetettségtudat tartja őket össze. Abban a pillanatban azonban, amikor az arabok azt mondanák, hogy mi barátok vagyunk, a kormány összeomlana, hiszen mindenki mást akar. És itt van Magyarország. Magyarországon is van egy választási rendszer, amiről azt hallani, hogy nem demokratikus, mert…

GFG: Lejt a pálya.

Hemingway: …felborul a pálya és ez meg az. De először is: ha százalékokról beszélünk, Magyarország még az Egyesült Államoknál is demokratikusabb. Másodszor: amikor egy kormány feláll, a többségnek el kell fogadni, hogy aki megnyerte a választást, az kormányoz. Ez sokszor nagyon kellemetlen, mert azt mondja az ember, hogy én máshogy döntenék. De a demokrácia lényege, hogy ezt el kell fogadni. Magyarországon nincs nagy tapasztalat ez irányban, ez egy hátrány. Amikor nézem a különböző tévéadásokat, és mindenféle emberek zenésztől, színésztől kezdve politológusig, elmondják a véleményüket, általában vehemens iszapbirkózás mellett, akkor mindig azt mondom, hogy ennek a kultúrája még nem teremtődött meg teljesen Magyarországon.

GFG: 2014-ben a baloldal veresége után Ön írt egy cikket arról is, hogy mit kellene megtanulniuk a Fidesz győzelméből. Úgy tűnik, nézve az ellenzék kínlódását, nem sokat tanultak belőle. Ön szerint ez kulturális kérdés, politikai okosság, vagy éppen politikai ostobaság kérdése, esetleg a szűk látókört feltételező rövid távú érdekek problémája? Miről lehet szó?

Hemingway: Ezt nehéz megítélni. Én azt gondolom, hogy az ellenzék részéről – bár szögezzük le, hogy mindenféle ellenzék van már ma Magyarországon – azt kellene elsősorban megérteni, hogy teljesen ellentétes értékeket nem lehet egy gyűjtőpártba behúzni. Szóval, egyszerűbben fogalmazva, amit Magyarországon „baloldali ellenzéknek” hívnak, az nem létezik. Magyarországon talán – a fajsúlyos szerepet nem játszó Munkáspárton kívül – baloldali pártnak talán csak az MSZP nevezhető. De az is csak talán. A DK nem egy baloldali párt. Az LMP nem egy baloldali párt, soha nem is volt szerintem. És hát vannak ezek a…

GFG: Valakik.

Hemingway: …valakik, igen, van a Momentum Mozgalom, Együtt, Külön, stb. Ezek mind vannak és aztán osztódnak, mint az amőba, de a lényeg, hogy ezek sem baloldali pártok. A baloldali pártok azért nem tudnak összefogni Magyarországon, mert nincsenek baloldali pártok. Tehát először is azt kellene felfognia az úgynevezett baloldali pártoknak, hogy az összefogás már eleve egy halott dolog, még akkor is az lenne, ha a vezetőik nem gyűlölnék annyira egymást, mint amennyire gyűlölik. Mert az csak egy hendikep. De maga az összefogás-gondolat, az fából vaskarika. Ha ezt megértik, akkor azt is megértik, hogy ha le akarnák győzni a Fidesz-KDNP-t, akkor kellene egy erős párt. Ez lehet az MSZP, lehet valami más, de semmiképpen se egy kutyulék. A baloldali pártokat nagyon sokszor meggyanúsítják azzal, hogy populisták. Magyarországon azonban éppen fordítva van. Az úgynevezett baloldali pártok gyanúsítják meg a Fideszt azzal, hogy populista. Ez is egy érdekes dolog. A populizmust is nagyon a helyén kell kezelni, mert a populizmus nem azt jelenti, hogy népszerű intézkedéseket hoz. Minden politikus – legalábbis azok, akiket én valaha ismertem – arra törekszik, hogy megnyerje a következő választást. Ezért jó lenne a szóhasználatokat tisztázni.

GFG: Ahelyett, hogy megértenék a Fidesz titkát, éppen az ellenkezőjét akarják csinálni, mint amit a Fidesz csinál. Nem lehet, hogy ez is a kudarc egyik oka?

Hemingway: Nagyon sokszor egy választási kampányban az úgynevezett negatív kampány, a jelzővel mindannyian tisztában vagyunk, hogy mi is az, sikeres. De a negatív kampány még sosem bizonyult sikeresnek egy egész választási perióduson keresztül. Az ellenzék azt a borzalmas hibát követi el véleményem szerint, hogy először is azt mondja, hogy aki kormányon van, az mind gazember. Aki kormányon van, az mind rosszat csinál, a kormány csak rosszat csinál. A kormány a nemzet ellensége. Ezt mondja négy évig. Nincs olyan ember, aki erre négy évig vevő. 3-4 hónapig talán. De ezt nem lehet állandóan csinálni.

GFG: Ha nincs baloldal, nincs baloldali ellenzék, majd jönnek a civilek, nem?

Hemingway: Most válasszuk a civileket ketté. Vannak a civilek, akik csodálatos dolgokat csinálnak, szegényeket etetnek, cigány gyerekeket taníttatnak, díjakat osztogatnak, országjárásokat szerveznek, épületeket védenek és állítanak helyre, Magyarország jó hírét terjesztik a világon, könyvtárakat nyitnak, állatokat védenek és sorolhatnám. A civil világ minden társadalom nagyon-nagyon fontos része. De ha egy politikai irányzat nevezi magát civilnek, attól az még politikai irányzat marad. Tehát attól, hogy civilnek nevezi magát, még nem fog például kutyamenhelyeket építeni. A „civil” egy semleges szó. Van civil, aki az állatokat védi és van, aki azzal foglalkozik, hogy mondjuk magyar hadititkokat csöpögtet ki Oroszországnak. Õ is egy civil. Ezért azt kell nézni, hogy a „civil” mit csinál. Van egy másik dolog és ezt nagyon árnyaltan fogalmaznám meg. Vannak olyan szervezetek, amiket én még az Egyesült Államokból ismerek. Nagyon fontos feladatokat teljesítettek és teljesítenek. Fontosak nemzetközi szervezetekként is, még akkor is, ha sok tekintetben hadban állnak a magyar kormánnyal. Például vegyük az Amnesty Internationalt. Ennek a szervezetnek az a feladata, hogy jogtalanul bebörtönzött, megkínzott, tönkretett, kivégzett embereket vagy azok családjait támogassa, és hogy biztosítsa, hogy a világon ilyen ne fordulhasson elő. Természetesen mindegyik Amnesty International branch abban az országban működik, ahol működik. Az amerikai Amnesty International működését én például nagy mértékben támogatom. Azt hiszem, még pénzt is adtam nekik. Az ottani Amnesty például a koreai háborúban agyonkínzott embereket segíti. Rengeteg jó példát tudnék mondani. De hogy miért működnek itt Magyarországon máshogy, azt én igazán nem tudom megmagyarázni. Talán azért, mert Magyarországon valami oknál fogva több civil szervezet is politikát csinál és kormányellenes tevékenységet fejt ki.

GFG: Szimplán csak meg akarják dönteni az Orbán-kormányt, nem?

Hemingway: Nem tudom, hogy meg akarják-e dönteni, én inkább úgy látom, hogy politikai befolyás alatt állnak és olyan politikai dolgokkal foglalkoznak, amivel nem kellene foglalkozniuk. Az Amnesty International nem egy politikai szervezet. Ez egy nagyszerű szervezet! Tudom, hogy itt mindenféle káoszt okoztak, mindenféle problémát és disznóságot csináltak, de ez egy nagyszerű szervezet. Az kellene, hogy...

GFG: Hogy végezzék a dolgukat.

Hemingway: Hogy csinálják azokat a dolgokat, amiért megalapították ezeket. A politikai dolgokból ki kellene maradni.

Ketipisz: Ön korábban azt mondta a Jobbikról, hogy „néhány év és az újkori magyar demokrácia egyik korcsszülöttjére fogunk emlékezni” bennük.

Hemingway: Mi is a Jobbik? A Jobbik egy összetett gyülekezet. Egyrészt sértett, sértődött, sebesült, máshova nem kellő, pszichológiailag gyenge emberek gyülekezete. A hungarista eszmeiség, ami tiltott volt a kommunista rezsimben, mert erre Magyarországnak valóban nincs szüksége, egyszer csak megjelenhetett a Jobbik soraiban. Ugye horogkeresztet nem szabad használni, nácinak nem szabad az embernek mondania magát, mert ez nem népszerű, de a hungarizmus kedvelt gondolat lett a körükben. Aztán van egy másik, mindennel elégedetlen társaság, ők nem jobb- vagy baloldaliak, én máig mondom, hogy a Jobbik nem egy jobboldali párt, hanem egy rendkívül zagyva dolog, amiben a hungarista eszmék, az elégedetlenség, a rovásírás, a szittya nem tudom micsoda…

GFG: A Kádár-rendszert visszasírók.

Hemingway: Igen, a 3.60-as kenyér hívei összetalálkoznak. Én egyszer megnéztem azt is, hogy honnan szerzik a szavazóikat, mert ment a szöveg, hogy „akik kiábrándultak a Fideszből, azok a Jobbikra szavaznak”. Na, kérem szépen, ez totális baromság.

GFG: Akik kiábrándultak a szocikból.

Hemingway: Kiábrándultak az életből, én inkább azt mondanám. És aztán vannak köztük olyanok, akik a 2010 előtti rendszerből ábrándultak ki.

GFG: Ön szerint mi történik most a Jobbikkal? Ön azt írta valahol, hogy Vona néppártosodási kísérlete olyan sikerrel kecsegtet, mint Szálasi ügye a népbíróság előtt.

Hemingway: Pontosan. Ha én azt mondom magamról, hogy én egy extrém párt vagyok, mint ahogy ők úgy jöttek ide, hiszen azt mondták, hogy én ezt fogom kivégezni, én azt fogom kivégezni, és egyszer csak azt mondják, hogy kutyi, kutyi, gyere ide, na ez nem működik. (nevetés)

GFG: Valaki rá fog kérdezni, hogy mi történt.

Hemingway: Ez nem működik. Vona Gábor szerintem egy jobb sorsra érdemes fiatalember, aki valószínűleg megbánta, hogy nem Fidesz-tag lett, mert egy rendes opportunista fiú, aki valószínűleg ma talán államtitkár lehetne. Valamilyen szinten szomorú, hogy ez lett belőle.

GFG: Van egy érdekes gondolata, ami talán idekapcsolódik. Amikor a Honvéd-szurkolók összetörték Győrben a mosdót, akkor Ön arról beszélt, hogy elég volt abból, hogy a Honvéd szégyenkezzen néhány fasiszta csőcselék miatt. Ezt gondolja a Jobbikról is, elég volt abból, hogy Magyarországnak kell szégyenkeznie a Jobbik miatt?

Hemingway: Én nagyon tisztelem az emberekben a szégyent. Akiben nincs szégyen, az nem hiszem, hogy jó ember lehet. Ha én olyan valamit tettem, ami helytelen volt, akkor utána szégyelltem magam. Visszanézve az eddigi életemre, örülök, hogy tudtam szégyenkezni. Én attól tartok, hogy ezekben az emberekben – hiába mondom én nekik, hogy szégyenkezni kellene – nincs szégyen. A szégyen hiánya szörnyű dolog. Ha én azt mondom egy kisgyereknek, hogy figyelj ide, Pistike, ezt csináltad, ugye szégyelled magad, és azt a választ kapom, hogy igen, szégyellem magam, akkor tudom, hogy megértette, hogy mit tett. A szociopatákban, pszichopatákban nincs szégyen. Azokban, akik a meccs után szétverték azt a vécét, valószínűleg volt még szégyen. A magyar politikai életben vannak olyanok, akik mindegy, hogy mit csinálnak, nem szégyenkeznek. Ez szomorú.

GFG: Az önbecsülésről mit gondol?

Hemingway: A másik probléma, ami Magyarországon néha fölmerül, hogy vannak olyan emberek sajnos, akikben nincs meg az önbecsülés. Ha Magyarországon valami rossz, akkor az rossz. Ha pedig valami jó, akkor nem szabad azt szégyellni, hanem azt kell mondani, hogy igen, ez jó, ez a legjobb! Nekünk ezt kell képviselnünk, nem pedig azt, hogy „bezzeg Hollandiában” és „bezzeg nemtudommicsoda”. Az önbecsülés is egy nagyon fontos dolog, mint ahogy az is, hogy tudjunk szégyenkezni.

GFG: Lehet, hogy az is magyar sajátosság, hogy szégyelljük a sikert. A siker irigységet szül. Ráadásul frusztrációt okoz mások sikere, mert azt gondolom, hogy nem kiérdemelt sikerről van szó. Nem tudom, hogy a Honvédról beszélek-e. (nevetés)

Hemingway: Velünk kapcsolatban az irigység nem vetődik fel, a mi körülményeink nem annyira világraszólóak, mint más csapatoké. De hogy az általános kérdésre válaszoljak, én azt gondolom, hogy ez elmúlik. Ez a frusztráció két dolog miatt van: egyrészt a szocializmus miatt, ahol a sikert dugdosni kellett, másrészt pedig azért, mert még nem mindenki él jól. A magyar növekedést arra kell fordítani, hogy azt a 25-30%-ot, amelyik a piramis alján van, azt felhozzuk. Ha ez megtörténik, akkor itt is az lesz, mint amikor Kaliforniában azt mondom, hogy te ezt csinálod? Jaj, milyen nagyszerű! Úgy örülök, hogy nyertél. Úgy örülök, hogy több fizetést kapsz, úgy örülök, hogy… Itt is ugyanaz lesz, mert most már remélhetőleg a szocialista Magyarországnak vége van.

GFG: Megtippelné a 2018-as választás eredményét vagy még túl korán van?

Hemingway: Még korán van. December környékén már egész pontosan meg tudom majd mondani.

GFG: És a bajnokság?

Hemingway: Azt még kevésbé tudom megtippelni. (nevetés)

GFG: Pedig már csak egy meccs van hátra.

Hemingway: A fociban az van, hogy egy mérkőzés kimenetelét megjósolni – ha csak óriási különbség nincs a csapatok között – lehetetlen. A Budafok megverte a Videotont, a Videoton megvert minket 3:0-ra ebben az évben. Bármi lehet.

GFG: Ha jól tudom, több mint 10 éve a Honvéd tulajdonosa.

Hemingway: 11 lesz júniusban, igen.

GFG: Mégiscsak egy folyamat ez, nem? Akár bajnoki cím lesz, akár ezüstérem, beérik valami.

Hemingway: Az emberek számot szoktak vetni az életükkel, én viszont – és teljesen őszintén beszélek – soha nem vetek számot. Én mindig a holnapnak élek. Most is, ahogy itt ülünk és beszélünk, azon gondolkodom, hogy mi lesz jövő hónapban, a jövő évben mit csinálok, csak ezzel foglalkozom, és hajlandó vagyok kudarcokat is elviselni a végső siker érdekében. Ezért én mindig igazából egy dologra koncentrálok, és egy nőt szeretek.

GFG: Ez egy korszerűtlen gondolat, nem?

Hemingway: Anyám szokta mondani, hogy igen, kisfiam, az igaz, hogy csak egy nőt szeretsz – egyszerre, egy időben. Az segít nekem, hogy én egy nagyon boldog ember vagyok. Ha megkérdezné, hogy miért vagyok ilyen boldog, nem tudnám magának elmondani.

GFG: Talán rá sem lehet kérdezni, nem?

Hemingway: Nem tudom. Lehet, hogy család, lehet, hogy hormonok, lehet, hogy más. De az életem kilencvennyolc százalékában mindig boldog voltam. Boldog voltam akkor is, amikor nélkülöznöm kellett, boldog voltam akkor is, amikor három napig nem tudtam enni, mert nem volt mit. Boldog voltam, bármilyen furcsán is hangzik ez, mert arra gondoltam, hogy holnap biztosan jobb lesz. És ma is ezt gondolom, bár szokás azt mondani, hogy a jól lakott ember optimizmusa nem számít.

GFG: De valahogy el kell jutni a jóllakottságig.

Hemingway: Igen. Magyarország most egy olyan helyzetben van, hogy tényleg a saját maga lábán áll. Mindig meg szoktam kérdezni, van-e valaki, aki szeretné ezt feladni és ha igen, akkor miért. Én azt mondom, hogy „I believe that today is a good day, but tomorrow will be a better one”. Vagyis: Én azt hiszem, hogy ma jó napunk van, de a holnap egy jobb nap lesz. Vagyis bizakodó vagyok a jövőnket illetően.