Barthel-Rúzsa Zsolt: "Hogy találkoztam-e Soros Györggyel?"
2017.05.17. 16:34
Olyan családból jövök, ahol a vallás, a kereszténység mindig fontos volt”
Fűrész: Kevesen tudják rólad, hogy evangélikus lelkész vagy.
Barthel-Rúzsa: Vallásos családból származom. Olyan közegből, akik még az átkosban is jártak templomba. Nem volt mit vesztenünk, osztályidegenek voltunk, így az, hogy templomba is jártunk, már nem osztott, nem szorzott. Bár a nővérem ’88-ban még azért kapott hármast történelemből az érettségin, mert a tanár látta őt bemenni a templomba.
GFG: A hármas az jó, nem?
Barthel-Rúzsa: Végül is igen, persze.
GFG: Meg is buktathatták volna.
Barthel-Rúzsa: Abszolút. Anyámat kétségbeesetten hívta föl a történelemtanár, hogy jöjjön be az iskolába, mert egy olyan dolgot látott a lányáról, amit muszáj megosztania vele. Anyám megijedt, nem tudta mire vélni a dolgot. Majd a tanár megkérdezte tőle, hogy „tudja-e, hogy a lánya templomba jár”. Akkor anyám elnevette magát és azt mondta, persze hogy tudja, csak valószínűleg később ment be, mint mi, mert mi is ott voltunk a templomban. Olyan családból jövök tehát, ahol a vallás, a kereszténység mindig fontos volt. Piarista gimnáziumba jártam, és annak idején még latin-történelem-magyar szakban gondolkodtam.
GFG: Piacilag mind hasznos. (nevetés)
Barthel-Rúzsa: Mind. Aztán negyedikben jött ez az ötlet, hogy menjek el lelkésznek.
Fűrész: És gyakoroltad is valaha?
Barthel-Rúzsa: 2004-ben szentelt fel a püspök, mellette ifjúsági-közéleti ügyeket vittem, és egy évig voltam püspöki titkár és Pestújhelyen kisegítő segédlelkész. Majd egyetemi gyülekezetet is vezettem Budapesten. Most is van egy Luther Márton nevét viselő egyházi szakkollégium, aminek az igazgatója vagyok.
GFG: Ugye evangélikus lelkészeknek lehet csajozni?
Barthel-Rúzsa: Lehet, kétségtelenül.
GFG: Csak hogy ne legyünk befeszülve.
Barthel-Rúzsa: Lehet, de azért nem teljesen ez volt a döntő szempont a választásnál.
Fűrész: Hogyan sodródtál a politika közelébe? Annak idején Balog Zoltánnal készítettünk egy beszélgetést, és tőle is megkérdeztük, hogy a szekularizált világban ez nem feltétlenül az a két terület, amely olyan szorosan összekapcsolódna.
Barthel-Rúzsa: Mindig érdekelt a politika. Egyrészt mindig jártak hozzánk napilapok, amelyeket már gyerekként én is olvastam és megvolt a közéleti érdeklődésem. Amikor 1996-ban Budapestre kerültem – eredetileg szegedi vagyok –, akkor elkezdtem a Hallgatói Önkormányzattal foglalkozni. Ott kerültem először igazán kapcsolatba a közélettel. 1998-2002 között a Magyar Ifjúsági Konferencia tagja voltam, ez akkor a Deutsch Tamás által vezetett ifjúsági tárcához tartozott. 2002 őszén megválasztottak a szervezet elnökének, 2003-2004-ben én vezettem a HÖOK-ot, ez pedig természete szerint hozta magával, hogy a közélet sodrásába kerül az ember.
GFG: Most pedig a Századvég elnöke vagy.
Barthel-Rúzsa: Az vagyok.
GFG: Mit jelent ma a Századvég elnökének lenni?
Barthel-Rúzsa: Hatalmas megtiszteltetés.
GFG: Azt mondtad az előbb, hogy lehetett a lelkészeknek csajozni, úgyhogy ebben a szellemben nyilatkozz a Századvég elnöki pozíciójáról is. (nevetés)
Barthel-Rúzsa: A Századvég elnöki pozíciójával nem igazán lehet csajozni. De 12 éve vagyok házas és három gyerekem van. Ez a kérdés már amúgy sem releváns. (nevetés).
GFG: A megtiszteltetésen kívül mit jelent.
Barthel-Rúzsa: Sok munkát. Nagy felelősséget. Olyan szervezetet viszünk a kollégákkal, ami azért aktívan alakítja a közéletet, tanácsaival segíti a politikát.
Ha Európa iszlamizálódik, akkor keresztények nem lesznek”
GFG: Most rendeztetek egy kereszténységről szóló konferenciát. Tudjuk, hogy evangélikus lelkész vagy, hogy látod, mi zajlik ma Európában? Civilizációk összecsapásának vagyunk tanúi?
Barthel-Rúzsa: Az Európai Unió elődjének megalapításakor Robert Schumann azt mondta, Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Ez szerintem az az alappozíció, ahonnan ki kell indulni. Ha Európáról vagy, a civilizációk találkozásáról, „harcáról”, küzdelméről gondolkodunk, akkor én azon a véleményen vagyok, hogy ha Európa nem tud visszatérni a keresztény gyökereihez, vagy nem tudja magát keresztény kontinensként identifikálni, akkor egész egyszerűen el fog tűnni.
GFG: Miért II. János Pálra fókuszált a konferencia?
Barthel-Rúzsa: Ez egy konferenciasorozat, aminek ez volt a befejező része. Az Értékek Európája címet viselte, Margaret Thatcherrel, Konrad Adenauerrel és Charles de Gaulle-lal foglalkoztunk az elmúlt alkalmakon. Olyan, európai mértékkel mérve is jelentős politikusokat vagy közéleti személyeket kerestünk, akik az európai értékrendre nagy hatással vannak, és akiket mindenhol értenek. Ilyen Szent II. János Pál is, aki élénk és világi megközelítésből is maradandót alkotott, illetve meghatározó külpolitikát folytatott, és így például nagy hatással volt többek között a kommunizmus bukására is.
GFG: Szerinted van olyan, hogy jó pápa és rossz pápa?
Barthel-Rúzsa: Szerintem nincs ilyen megkülönböztetés. A Pápa van, aki a kinyilatkoztatásain keresztül viszonyul a világhoz.
GFG: Az aktuálisan regnáló pápa bizonyos megnyilatkozásai még konzervatív körökben is néha megütközést váltanak ki – gondolok itt a migrációval kapcsolatos álláspontjára. Mindegy mit mond a pápa, tisztelet övezi azt, amit mond – mert a pápa mondja. Hogy van ez?
Barthel-Rúzsa: Katolikus körökben a legmagasabb tisztelet övezi és kiemelt jelentősége van annak, amit a pápa mond. A dogma szerint a pápa a hit és az erkölcs dolgaiban tévedhetetlen. Beszédeiben, interjúiban iránymutatást ad a világ megértéséhez. Ha protestáns szempontból nézem, akkor pedig nyilván tiszteletben tartjuk azt, amit a pápa mond, de a protestánsok egyébként számos kérdésben másképp gondolkodnak. Hogy rossz vagy jó pozíciót foglal-e el a jelenlegi pápa, ez nyilván politikai megítélés kérdése is. Szerintem az semmiképpen sem szerencsés, ha aktívan próbál meg a politikába avatkozni bármelyik keresztény felekezet vezetője.
GFG: Tehát elképzelhető olyan állapot, hogy ne tegyen ilyet? A pápaság hatalmi képződmény – mindig is az volt –, cselekvéssel vagy a szavakkal mindig megnyilvánult civilizációs kérdésekben.
Barthel-Rúzsa: Igen, de ezt mindig erkölcsi-teológiai alapon teszi, hogy az ne térjen el merőben attól, amit az egyház maga tanít.
Fűrész: Szerinted melyek azok a pillérek, amelyek miatt a kereszténységre szükségünk van? Vagy másként fogalmazva: mit köszönhetünk a kereszténységnek?
Barthel-Rúzsa: A kereszténység szerintem megadja azt a közös identitást, ami összetartja Európát. Ha Európában mint politikai közösségben gondolkodunk, akkor az EU az államok sokszínűségéből áll össze. Az Európai Unió soha nem lesz olyan föderatív állam, mint az Egyesült Államok, mert nemzetállamok alkotják, és az erős nemzetek a tartóoszlopai Európának. A közös kötőerő pedig a kereszténység. Ez az a kulturális, hitbeli és teológiai alap, ami egyben tartja a kontinenst. Nyilván meg lehetne említeni még a görög kultúrát, a római jogrendszert vagy a germán államszervezési modellt, de a kereszténység a legalapvetőbb kötőerő.
GFG: És ha Európa iszlamizálódni fog, akkor mi lesz?
Barthel-Rúzsa: Ha Európa iszlamizálódik, akkor keresztények nem lesznek. Akkor ez a fajta kultúra megszűnik létezni. Akkor Európa káoszba süllyed. Vannak az iszlámnak szekularizált, európai változatai Albániában, Koszovóban és még néhol a Balkánon, de az iszlám maga nem toleráns vallás. A muzulmán országokban fel sem merülhet, hogy az emberek áttérjenek keresztény hitre. Nap mint nap olvasunk olyan híreket, hogy embereket azért ölnek meg, mert keresztény hitre térnek egy nem keresztény országban. Ha Európa iszlamizálódik, ha Európában az iszlám többségbe kerül, akkor a keresztény templomok kapuit be fogják zárni.
Budapesten probléma, mert valaki problémát akar belőle csinálni”
GFG: Manapság arról szólnak a politikai viták, hogy a Soros György által finanszírozott álcivilek támogatják az illegális bevándorlást. Te civilesként ezt hogy látod?
Barthel-Rúzsa: Soros olyan szervezeteket támogat, akik egész egyszerűen migránsokat hoznak Európába, vagy segítik a migránsok mozgását Európán belül. A Századvég – csak hogy bekapcsoljak még egy szálat – a Matthias Corvinus Collegiummal közösen létrehozta a Migrációkutató Intézetet, a munkatársaknak a saját gyűjteményében vannak olyan tájékoztató füzetek, amelyek konkrétan elmagyarázzák a migránsoknak, hogyan lehet kijátszani a határokat, hol lehet átmenni, mit kell mondani stb., vagyis törvényszegésre buzdítanak. Az az elhatározás, hogy azokat a civil szervezeteket – én egyébként jobban szeretem nem kormányzati szervezetnek hívni őket –, akik egyébként a politika alakításában vagy a közélet gyökeres átalakításában aktívan részt vesznek, ráadásul külföldről finanszírozzák őket és olyan ügyeket képviselnek, amelyek sokszor ellentétesek a nemzeti érdekekkel, ezeknek a működését transzparenssé kell tenni. Mindenkinek joga van tudni, hogy miből és hogyan működnek, valamint milyen motivációik vannak.
Fűrész: Talán azért is jobb ez az idegenül hangzó NGO kifejezés, mint a civil, mert a civil szervezet fogalma azt feltételezi, hogy…
GFG: Hogy ártatlan.
Fűrész: …hogy van mögöttük társadalmi legitimáció. Akik a rákos gyermekek megsegítéséért dolgoznak, az egy érthető civil szervezet, van egy teljesen hasznos céljuk, adott esetben több tízezer ember támogatja azzal, hogy felajánlja az adójának egy részét. Tehát a mögött van egy mérhető társadalmi támogatottság. Viszont, ha megvizsgáljuk a Soros-féle NGO-kat, akkor az egyik szembetűnő dolog, hogy nincsen mögöttük társadalmi támogatottság. Tehát nincs több tízezer tagjuk, nincs olyan mértékű 1%-os felajánlásuk sem, ami egyáltalán relevánssá tehetné őket azon a jogon, hogy annyi ember támogatta volna őket. Ráadásul azt találjuk, hogy külső forrásból óriási eszközök érkeznek azért, hogy bizonyos politikai célokat mozdítsanak elő. Ezt orvosolná ez a törvény.
Barthel-Rúzsa: És ez a törvény nem idegen a nemzetközi gyakorlattól. Múlt héten jártam az Egyesült Államokban, beszélgettem szenátorokkal, kongresszusi képviselőkkel és háttéremberekkel erről a témáról, egyáltalán nem volt kérdés, hogy miért akarja a magyar kormány szabályozni a külföldi finanszírozású szervezetek átláthatóságát. Ráadásul az Egyesült Államokban egészen régóta, a múlt század eleje óta létezik ilyen jellegű törvény, ami egyébként sokkal szigorúbb, mint amit mi szeretnénk. Az Egyesült Államokban írásbeli jelentést is kell tenni meghatározott időközönként az Igazságügyi Minisztérium számára, hogy milyen jellegű tevékenységet végez egyébként a külföldről finanszírozott szervezet. Az Európai Unió előtt is ott fekszik egy nagyon hasonló javaslat, ami szintén azt célozza, hogy átláthatóak legyenek a szervezetek.
GFG: Amerikában nem probléma, Brüsszelben nem probléma, Budapesten probléma.
Barthel-Rúzsa: Budapesten probléma, mert valaki problémát akar belőle csinálni. Probléma, mert nyilván senki sem szeretne teljes mértékben a napfényre jönni. Ugyanakkor „evidens” egyesek számára, hogy a Századvég kormányzat részére készített anyagainak és állami megbízásainak teljesen transzparensnek kell lenniük.
GFG: Napi vizslatás alatt van.
Barthel-Rúzsa: Igen, napi vizslatás alatt van.
Én ezt cáfolnám”
Fűrész: Találkoztál Soros Györggyel? (nevetés)
Barthel-Rúzsa: Hogy találkoztam-e Soros Györggyel? Nem találkoztam.
GFG: A fiával? (nevetés)
Barthel-Rúzsa: Nem, a fiával sem találkoztam. Az az igazság, hogy nem is kerestem.
Fűrész: Az Egyesült Államokban jártál többször is. Hogy viszonyulnak Soros Györgyhöz az Egyesült Államokban?
Barthel-Rúzsa: Amerikában ugyanúgy kérdés, főleg a republikánus körökben és a Trump-adminisztrációnál, hogy hogyan is működik és mi Soros György célja. Az alapítványaival, az általa finanszírozott szervezetekkel, a vagyonával hol és milyen mértékben avatkozik bele belpolitikai eseményekbe. Felmerült ez a kérdés a macedóniai események kapcsán, ahol a USAID segítésével sok százezer dollárt juttattak el olyan szervezeteknek, akik később kormányellenes tüntetéseket szerveztek, és az amerikai nagykövetségnek is volt egy érdekes beleszólása ebbe a történetbe. Mike Lee szenátor volt az, aki egy levelet is írt az adminisztrációnak, hogy ez hogyan történhetett meg. Tehát értik, hogy Soros György mit csinál, látják is, főleg a republikánusoknál, hogy nem jó, amit tesz és szeretnék ők is kivizsgálni, hogy mi történik ezekben az ügyekben.
Fűrész: Tehát vannak érzékelhető szándékok az Egyesült Államokban is arra, hogy vizsgálják Soros György politikai szerepét. Eddig Soros nyilván érinthetetlen volt.
Barthel-Rúzsa: Igen, én így látom. Van erre nézve szándék.
GFG: Ez azért is érdekes kérdés, mert az ellenzéki sajtó azt mondja, hogy Amerika támogatni fogja Soros György intézményeit, mert Soros amerikai, és ha Soros intézményeit támadod, akkor amerikai érdekeket sértesz.
Barthel-Rúzsa: Én ezt cáfolnám. A legutóbbi amerikai úton azt láttuk, hogy két téma van. Van az NGO-ügy, ahol a nem kormányzati szervezetek szabályozásáról van szó és van a Soros-egyetem ügye. A nem kormányzati szervezetek szabályozásának kérdését egyértelműen érti mindenki. Itt nemcsak arról van szó, hogy Soros mit tesz Magyarországon, hanem egyéb külföldi országok és szervezetek hogyan és kiket finanszíroznak hazánkban.
Fűrész: Persze, és az is jogos kérdéseket vetne fel, bár Magyarország esetében ez nem egy életszerű dolog, Európában mégis reális veszély, hogy ha például Szaúd-Arábia akarna szalafista szervezeteket finanszírozni.
Barthel-Rúzsa: Úgy gondolom, hogy az NGO-k szabályozása nem sért amerikai érdeket. A Soros-egyetem ügyében viszont mi is kaptunk kérdéseket. Õk erről ugyanis csak annyit tudnak egyes forrásokból, mintha egy amerikai egyetem hátrányt szenvedne most Magyarországon a jogszabályok miatt. Komoly munka volt azt elmagyarázni, hogy nem egy egyetemről van szó, hanem huszonhatról, és a kínai, maláj és egyéb kormányokkal már folynak tárgyalások, és senki nem kiabál Soros egyetemén kívül. Senki más nem szaladgál a Trump-adminisztrációhoz vagy éppen Brüsszelbe, senki más nem hecceli fel a nemzetközi sajtót, hanem egész egyszerűen mindenki keresi a megoldást. Sőt, azt sem Soroséktól, hanem tőlünk tudták meg, hogy van egy miniszterelnöki megbízott, akinek kifejezetten az a feladata, hogy rendezze ezeket az államközi egyetemi kapcsolatokat.
GFG: Milyenek most az amerikai-magyar kapcsolatok az elmúlt hónapokhoz képest?
Barthel-Rúzsa: A szenátoroknál és kongresszusi képviselőknél egyértelműen látható pozitív elmozdulás, de köztük mindig is voltak Magyarországnak barátai. Mi egy szerződés keretében tanácsadást végzünk Washingtonban, ezeket a szakmai kapcsolatokat igyekszünk tovább mélyíteni, és látjuk, hogy Magyarországnak erős támogatói vannak. Ami viszont nehéz, és amihez hosszú munkára van szükség, az az adminisztráció és különösen a külügyi adminisztráció meggyőzése. Ott ugyanazok a demokrata érzelmű bürokraták vannak most is, akik eddig voltak. Mire ez átalakul és megváltozik, az szerintem még egy jó erős egy év legalább.
Fűrész: Vagyis Trump, aki egy establishmenten kívüli szereplőként lépett fel, mégiscsak szembetalálja magát a begyökeresedett bürokráciával, amit nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, és nyilván ennek vannak hatásai a világra.
Barthel-Rúzsa: Szerintem ezt Amerikában még nehezebb is megváltoztatni, mint bárhol Európában.
GFG: Mi Magyarország híre Amerikában? Mit gondol egy átlag amerikai rólunk, különösen, ha kinyitja a Washington Postot?
Barthel-Rúzsa: Hát, ha éppen a Washington Postot nyitja ki, akkor abban éppen nemrég jelent meg egy cikk arról, hogy kellene megbuktatni az Orbán-kormányt.
GFG: Na jó, de az egyik, aki írta, magyar volt.
Barthel-Rúzsa: Az a példátlan ebben a történetben, hogy a szerzők azt vetik fel, hogy a katonai együttműködési rendszerben kellene visszafogni a kooperációt. Egy NATO-tagországgal szemben ilyet felvetni, egy magyar szerző tollából ráadásul, szerintem ezt nem is lehet jelzővel illetni.
GFG: Jól ismerjük már a dramaturgiát. Az Index megírja, hogy a Washington Postban már megint azt írják Magyarországról, hogy… Aztán kiderül, hogy a Washington Postba egy magyar valaki, jó eséllyel egy political capitales srác beküld egy olvasói levelet, és ez jelenik meg aztán itthon úgy, mint Amerika hangja.
Fűrész: Ez az a liberális szimulákrumvilág, ahol az igazság már nem elég, ezért konstrukciókkal felépítenek egy másik, hazug valóságot.
BRZS: Igen, ez egy mátrixvilág.
GFG: És nálad van a piros kapszula?
BRZS: Még nincs, de már fejlesztjük.