Június 6-10. között rendezik meg a második Belvárosi Sörfesztivált a Szabadság téren. Szerdán kora délután egy sörkóstolással egybekötött megnyitón vettünk részt.

A szervezőkkel maximálisan egyetértek abban, hogy a sörfogyasztást elfogadottabbá, nagyobb presztízsűvé kell tenni Magyarországon. Röviden úgy is fogalmazhatnánk, hogy menővé, szexivé kell tenni a sörözést egy országban, ahol a bor számít nívósnak.

A magyar kézműves sörök erre a célra kiválóan alkalmasak, főleg akkor, ha egy ilyen rendezvényen találkozhatunk velük. A Belvárosi Sörfesztivál ingyenes, azonban 1490 forintért meg kell venni egy korsót, amibe kaphatunk sört. Ez szerintem korrekt filozófia, kevesebb így a szemét, nincs belépő, haza lehet vinni a poharat – igaz, elfogadható érv az is, hogy 1490 forint nem kevés egy pohárért. A poharakat egyébként magunk is elmoshatjuk, vannak erre a célra kihelyezett csapok, de egyes standoknál is megteszik nekünk ezt a szívességet.

A másik vitatható része a fesztiválnak a készpénzmenetesség. A szervezők szerint ez gyorsabbá teszi a fizetést, amiben van igazság, főleg, hogy érintős bankkártyával is lehet fizetni. Ettől még sorba kell állni a kártyáért, majd vissza is kell váltani, ez nem olyan jó móka.

Ha ezeken túllendültünk, máris elmerülhetünk a kínálatban. Összesen 200-nál is több sört lehet megkóstolni a fesztiválon, ez egészen elképesztő mennyiség. Zömében magyar sörökről van szó, de nagyobb világmárkák is jelen vannak. Gyenge Zsolttól megtudtuk, hogy húsznál is több kisüzemi magyar főzde vesz részt a rendezvényen, mellettük még a nagyobb magyar söröket is megtalálni. A magyar sörökön kívül cseh, belga és német sörök is kóstolhatóak, sőt akár ázsiai söröket is találni.

A bevezető sörtúránkat a Borsodi standjánál kezdtük. Nem számítottam erre, nem is tartozik a kedvenceim közé a Borsodi, de még soha nem ittam Borsodi Mestert, itt volt az ideje megkóstolni. Hááát, a sima Borsodinál jobb, ez vitathatatlan, de maradjunk annyiban, van ennél jobb is ezen a sörfesztiválon. Ezután következett a Pilsner standja.

A Pilsner nagy kedvencem, most sem csalódtam benne. A három csapolási technika közül a "hladinkát" kaptuk, ilyenkor nagyjából a korsó fele hab, a másik fele sör, de a hab is szépen, lassan sörré válik, közben pedig védi a sörünket. Szeretem így, valóban végig friss marad a sör, bár a nyári melegben nekem a "na dvakrát" is tökéletes, nem kell sok hab, hamar lecsúszik a sör...

Ezután kis kitérőként cidert ittunk, majd következett a Heineken pultja. Itt egy belga apátsági sört kóstolhattunk meg, az Affligemet. Ütős sör, ez is egy világos fajta, de nem az a könnyed ivósör, ezt érezni.

Ezután újra magyar sörök következtek. Az Ital Magyarország standjánál a Rothbeer meggyes sörét kóstoltam meg. Nem vagyok oda a gyümölcsös sörökért, de vannak kivételek, ez is köztük van.

A First Beernél nemcsak ihattunk, de csapolhattunk is, amit természetesen kipróbáltam. Egy ipát csapoltam magamnak, amit aztán elégedetten fogyasztottam el.

A túránk itt véget ért, a vezetést innen is köszönjük Vásárhelyi István sörgasztronómusnak. Ahogy láttam és hallottam őt beszélni a sörökről, kicsit úgy éreztem, hogy a példaképemmé kezd válni, a tökéletes szakmát láttam magam előtt. Sörözni és arról beszélni, hogy ez miért jó. A legjobb dolog a világon!

Zárásként még megkóstoltam a Rizmájer dinnyés sörét. Igen, dinnyés. Ez egy IPA egyébként, a színe nem is nagyon különbözik a többi felsőerjesztésű sörtől, viszont a dinnyés mellékíz egészen különlegessé teszi ezt a sört. Csak ajánlani tudom, egyáltalán nem édes, nem túl gyümölcsös, viszont kiváló ez a kis mellékíz.

A Belvárosi Sörfesztivál még csak most kezdődik, de máris imádom! A héten még bármelyik nap kilátogathattok, remek program munka vagy vizsga után. Ugyan drágább, mint egy kocsmába beülni, de jobbak is a sörök, és egyébként is sokkal menőbb a szabad ég alatt inni.