Új messiást talált az európai baloldal
2018.07.30. 19:00
A baloldal egész Európában válságban van, az általános tendencia szerint az utóbbi 10 évben választásról választásra csökken a szavazóik, a párttagjaik száma, valamint a támogatottságuk. A válság megoldásához kívülről próbálnak inspirációt szerezni és emiatt minden szem Jeremy Corbynra és a brit Munkáspártra szegeződött. Corbyn baloldali populizmussal, migráns- és bevándorlópártisággal és a muszlimok bevonásával igyekszik növelni a támogatottságát, eddig sikerrel. Ha ezt a receptet próbálja meg követni a nyugat-európai baloldal, annak óriási veszélyei lehetnek.
A holland, német, olasz és francia pártvezetők érdeklődését felkeltette, hogy Corbyn az utóbbi években jelentősen tudta növelni a támogatottságát és be tudta vonni a politikai munkába a balliberális fiatalokat tömörítő Momentum mozgalmat (amelynek semmi köze a magyarországi párthoz).
Corbynt ezért európai baloldali vezetők meghívták egy hollandiai eszmecserére e hónap elején – írja a Politico. A munkáspárti vezető legfontosabb gondolata itt az volt, hogy meg kell szüntetni a megszorító politikát – amely egyébként Európa-szerte még mindig népszerű, Magyarország ez alól ritka kivétel.
A liberális fiatalok mozgósítása fontos volt Corbyn számára, amelyet a Momentummal kötött szövetsége biztosított és amely nagyon jól jött a 2017-es kampányban, ahol a Munkáspárt ajtótól ajtóig terjedő kampányt folytatott. A fiatalok bekapcsolása a politikába főként a balliberálisok hatékony ellenségképzésének köszönhető: a fehérek elnyomók, Trump elpusztítja a világot, a Brexit maga az apokalipszis, a miniszterelnök pedig inkompetens – olvasható a brit liberális sajtóban nap mint nap.
Emellett Corbyn nem a hagyományosan középen álló szavazókhoz akart szólni, hanem kifejezetten a baloldaliakat próbálta elérni. Az imidzsen is változtatni próbált: a technokrata hozzáállás, a menedzserszemlélet helyett a politikus inkább a szociális igazságosság, valamint a "rasszizmus" ellen lép fel.
Ám Corbyn politikájának vannak olyan részletei, amelyet már nem osztott meg olyan lelkesen elvtársaival. Ilyen például a fehérek démonizálása, a migránssimogatás és a muszlimok szavazataiért való kalapozás. Ha ehhez egy kis antiszemitizmus is kell, az sem jelent problémát számára.
Corbyn politikájának egyik legélesebb kritikája a The Economist című lapban fogalmazódott meg. A lapnál leginkább azon akadtak ki, hogy Corbyn nemrég egy szakszervezeti rendezvényen azt találta mondani:
A Munkáspárt ismét a munkásosztály politikai hangja lett".
A brit lap kiemelte, hogy ez a mondat hazugság, és az utóbbi 30 évben biztosan nem igaz. Szerintük a Munkáspárt a leginkább Tony Blair alatt távolodott el az átlagemberektől, a dolgozóktól, ugyanis a kormányban és a pártban egyaránt a balliberális elit és a közép- és felsőbb osztályokba tartozók kaptak helyet, a kormányzati pozíciókba a legjobb egyetemeken végzett emberek kerültek, különösen a nők aránya ugrott meg – ez utóbbival mondjuk pont nem volt probléma.
Corbyn alatt sem sikerült visszacsábítani a munkásokat a párt környékére. A Munkáspárt növekvő tagsága ugyanis nem belőlük áll, hanem három nagyobb csoportból:
- a kisebbségiek előszeretettel csatlakoznak a párthoz, különösen a muszlimok;
- a magánszektorban dolgozó szakemberek;
- és a milleniumi generáció frusztrált tagjai, akik jellemzően a középosztályhoz tartoznak, egyetemet végeztek, ám képtelenek saját ingatlant vásárolni.
A Munkáspárt tagjainak 77 százaléka középosztálybeli. Mindössze 3 százalékuk végzett valaha is kétkezi munkát. A pártot felfuttató Momentum mozgalom vezetője a London Business Schoolon szerzett diplomát.
A brit lap szemlézi egy volt munkáspárti aktivista könyvét, aki szerint a párt állapotát jól mutatja a szabálykönyv, amely a közösségi viselkedés szabályait tartalmazza a párttagok számára. A 91 oldalas dokumentumban 26 alkalommal fordul elő a "gender" szó, 41 alkalommal a "BAME" összetétel (fekete, ázsiai – ami a briteknél a muszlimokat is jelenti– és más etnikai kisebbségek), 43-szor fordul elő az "etnikum" szó, 11-szer a "faj", kétszer a "fekete" és "ázsiai" és az "osztály" szó is mindössze kétszer szerepel. Vagyis az LMBTQ-lobbi is igen aktív a pártban.
A Munkáspárt ilyen módon való megszállása egybeesett azzal, hogy a tradicionális brit munkásosztály sorsa mind nehezebbre fordult. Főként a fehér munkásosztály sorsa. A statisztikák szerint a szegény fehér családok gyermekei teljesítenek a legrosszabbul az iskolában; 2016-ban az öngyilkosok háromnegyede férfi volt, legtöbben a kétkezi munkát végző férfiak közül kerültek ki.
Ennek ellenére a Munkáspárt démonizálja a fehér férfiakat, ők lettek az elnyomók szimbólumai. A Munkáspárt számos tagozatában az a kifejezés, hogy »fehér férfi« vádként hangzik el, nem pedig leíró kategória"
– írja a The Economist.
A 60-as évek óta nagyot változott Nagy-Britannia népességének összetétele és Corbyn ezt ki is használja. A kisebbségek mind többen lesznek és mindinkább bele szeretnének folyni a politikába. Az IPSOS Mori közvélemény-kutatása szerint a 2017-es választáson a kisebbségiek 73 százaléka szavazott a Munkáspártra, a fehérek közül csak 39 százalék. A párt 20 olyan körzetéből, ahol a legjobban teljesített a legutóbbi választáson 13-ban a muszlim lakosság van többségben. A párt közép-angliai sikereit annak köszönheti, hogy tömegével tudja mobilizálni a muszlimokat.
További veszélyt jelent, hogy ez a politika az európai baloldaltól sem idegen antiszemitizmus terjedését vonja maga után, így nagyon nem lenne jó, ha Corbyn valamiféle etalonná válna a nyugat-európai baloldal számára. Főként egyébként Nagy-Britanniában és Franciaországban a baloldal már évtizedek óta a palesztinok pártján áll, ehhez pedig a hozzájön a muszlimok mind fokozódó jelenléte, amely tovább szítja az antiszemitizmust.
Az antiszemitizmus felerősödése a Munkáspártban annyira látványos volt, hogy már a párton belül kezdték el emiatt kritizálni Corbynt – elsősorban a zsidó származású, munkáspárti brit képviselők.
Az elmúlt napokban Ian Austin és Dame Margaret Hodge munkáspárti képviselők a lehető legerőteljesebb szavakat használva támadták Corbynt antiszemitizmusa miatt.
[Corbyn] karrierje nagy részét a Munkáspárt szélsőséges felén töltötte, megvédve, támogatva mindenféle szélsőségest, és bizonyos esetekben antiszemitákat"
Dame Margaret Hodge ennél is keményebb szavakat használt, amikor a parlament alsóházában úgy fogalmazott Corbynnak:
Maga egy kib888ott antiszemita és rasszista"
– fogalmazott a politikus. A válasz nem is maradt el, a Facebookon számos olyan kommentet kapott párttársaitól, amelyek a fentebbi idézetnél is rázósabbak és inkább nem citálnám őket ide. Mintegy 250 komment miatt indult vizsgálat a Munkáspárton belül.
Mindkét politikus leginkább azon akadt ki, hogy a Munkáspárt nemrég elfogadott egy antiszemitizmus elleni tervezetet a párton belül. A probléma az volt, hogy a szöveg túl általános volt és kiskapukat hagytak benne. Például, ha valaki Izraelt a náci Németországhoz hasonlította a palesztinkérdés miatt, akkor ezért nem járt semmilyen szankció.
Corbynnak vannak ismerősei a Hamasznál és a Hezbollah terrorszervezetnél, akikről kijelentette, hogy a "barátai".
Ken Livingstone, London korábbi munkáspárti polgármestere is botrányba került 2017-ben, amikor azt állította, hogy "Hitler támogatta a cionizmust, mielőtt megőrült és megölt 6 millió zsidót". A volt polgármester Naz Shah képviselőt is bevédte, aki 2016-ban Facebookon antiszemita posztokat tett ki.
A corbynizmus, ha az elkeseredett baloldali pártok követendő példának tekintik, akár sikeres is lehet az olyan nyugat-európai országokban, ahol nagyszámú muszlim kisebbség él.
A takarékosság helyett visszatérhet a baloldal felelőtlen, osztogató politikája, és megnyerve maguknak a bevándorló muszlim tömegeket, ezek a pártok akár még esélyesek is lehetnek.
A Munkáspárt példája azt mutatja: ha ehhez kell egy kis antiszemitizmus, akkor ez a sikerért nem túl nagy ár – szerintük.