Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Törökországban dõlhet el Európa sorsa

Tóth Hanna

2015.10.31. 11:00

A vasárnapi török választásokat árgus szemekkel követi az egész világ, különösképpen Európa. Az Unió számára ugyanis életbevágó kérdések múlnak a közel-keleti stabilitásban és a menekültáradat kezelésében kiemelkedõ szerepet játszó Törökország választási eredményein.

Törökországban vasárnap választásokat tartanak, miután a júniusi kört követően az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) elveszítette abszolút többségét a törvényhozásban és a bejutott pártoknak több körös egyeztetés után sem sikerült koalíciós kormányt alakítaniuk. Erdogan pártja, a 2002 óta stabil többséggel rendelkező AKP a szavazatok 40,5%-át megszerezve 13 év után először olyan helyzetbe került, hogy nem volt képes egyedül kormányt alakítani. A második legtöbb szavazatot a Köztársasági Néppárt (CHP) szerezte a voksok 25 százalékával, őket követte az MHP a Nemzeti Cselekvés Pártja 17 százalékkal. A választások legfőbb meglepetése azonban az volt, hogy a szigorú török választási szabályok és az őket érintő retorziók ellenére Erdogan nem kis bánatára sikerült a Kurd Népe Demokratikus Pártnak is átlépnie a tíz százalékos bejutási küszöböt.

Erdogan terve a júniusi választásokat követően az volt, hogy a többséget megszerezve alkotmánymódosítást hajtson végre, amivel az országot elnöki rendszerré alakította volna át. A török vezető két miniszterelnöki ciklust követően elnöki székbe szorult vissza és így akarta újra magához ragadni a hatalmat. Noha tudva levő, hogy elnöki szerep ide vagy oda, Erdogan elég messze áll a semleges államfői karaktertől. A valóságban jelenleg is az ő kezében összpontosul a hatalom. A nyár végi előrejelzések ellenére azonban most úgy tűnik a jelenlegi választásokon sem járhat egyedül sikerrel, muszáj lesz ismét koalíciós partner után néznie.

A mostani török választásokat árgus szemekkel követi az egész világ, különösképpen Európa. Az Unió számára ugyanis életbevágó kérdések múlnak a közel-keleti stabilitásban és a menekültáradat kezelésében kiemelkedő szerepet játszó Törökország választási eredményein.

November 1-je tehát érdekes nap lesz, ahogy ezt maga Merkel is kijelentette. A török voksokon áll vagy bukik a török-európai migrációs cselekvési terv kimenetele.
A török választási rendszer: 550 képviselő van a török parlamentben, akiket 4 éves ciklusra szavaznak meg arányos választási rendszerben. A valódi hatalom letéteményese a miniszterelnök, az államfő elsődlegesen szimbolikus jogkörökkel rendelkezik, akárcsak a többi parlamentáris rendszerben. A török választási rendszer nem igazán kedvez a kis pártoknak, a bejutási küszöb 10 százalékos, illetve a pártoknak a régiók 50 százalékéban is képesnek kell lenniük a listaállításra.

Az induló pártokról

  • AKP (Adalet ve Kalkinma Partisi, Igazság és Fejlődés Pártja)

Erdogan pártja, amelyet jelenleg Ahmet Davutoglu miniszterelnök vezet. A párt a 2000-es évek elején alakult és 2002 óta minden választás ők nyertek. Minden bizonnyal most is a magát jobboldali, konzervatív pártként aposztrofáló „iszlám-demokrata” párt fogja elvinni a szavazatok többségét, azonban az abszolút többség korántsem olyan biztos.

  • CHP (Cumhuriyet Halk Partisi, Köztársasági Népi Párt)

A modern török állam alapító pártja, amelyet Mustafa Kemal Atatürk hívott életre. Az AKP hatalomra kerülése óta a legfőbb ellenzéki párt, amely szociáldemokrata irányt visz. 2010-ben kisebb irányváltást hajtott végre a pártvezetői széket elfoglaló Kemal Kilicdaroglu, a korábbi nacionalista, radikálisan szekuláris irányról egyre inkább a demokratikus berendezkedésért és emberi jogokért kiálló formációvá válva.

  • MHP (Milliyetçi Hareket Partisi, Nemzeti Cselekvés Pártja)

Nacionalista, egyesek szerint fasiszta irányultságú párt, a kurdok nagy ellensége. A párt célja Törökország vezető szerepének megőrzése a világpolitikában. 1997-től kezdve Devlet Bahceli vezetése alatt bizonyos szintű modernizáción ment keresztül. A jelenlegi négy parlamenti párt közül az egyetlen, amelyik kategorikusan elutasítja a kurdokkal való bármilyen nemű béketárgyalásokat. A párt főleg a Szürke Farkasok elnevezésű nem hivatalos paramilitáris fiatalokból álló szervezet révén vált hírhedtté.

  • HDP (Halklarin Demokratik Partisi/Partiya Demokratík a Gelan, Népi Demokrata Párt)

A 2012-ben alapított liberális párt, a kurdok érdekképviselete (Törökországban a kurdok a legnagyobb kisebbség, 20 millióra tehető lélekszámuk) mellett kiáll az olyan liberális ügyekért, mint a nők jogai, LGBT-ügyek, a független média és a társadalmi igazságosság. A párt vezetője 2014 óta Selahattin Demirtas, vezetőnője Figen Yuksekdag. A kormány részéről a párttal szemben felhozott legfőbb kritika a Törökországban terrorszervezetként számon tartott PKK-val (Kurd Munkáspárt) való közeli kapcsolata. A párt egyre nagyobb támogatottságát mutatja, hogy a június 7-i választásokon sikerült átlépniük a tíz százalékos bejutási küszöböt.

 

Kampánytémák

Noha a háttérben valójában nyár közepe óta a kurdokkal való viszony (ekkor indult meg Erdogan offenzívája a kurd PKK és az Iszlám Állam ellen) az, ami valójában dinamizálja a jelenlegi török helyzetet, a biztonsági kérdéseken túl a kormányzat civilekkel kapcsolatos hozzáállása, a sajtószabadság és a gyülekezési szabadság, valamint a török líra folyamatos gyengülése okán a gazdasági kérdések (növekvő munkanélküliség, jövedelmi különbségek) is tematizálták a pártok kampányait.

Mi várható?

A jelenlegi exit pollok szerint az AKP a szavazatok kb. 41-42 százalékára esélyes, a CHP 28, míg az MHP 17-18 százalékon áll. A két nagy kérdés, hogy sikerülhet-e Erdogan terve az elnöki rendszer bevezetésére, valamint hogy mi lesz a kurd párttal és úgy összességében a kurdokkal. Sokak szerint, ha ismét nem sikerül az AKP-nak többséget szereznie, akkor két forgatókönyv a legvalószínűbb:

  • Az egyik, hogy az AKP a CHP-val köt koalíciót, amely nagy jelentőséggel bírna, hiszen a két legtámogatottabb politikai irányzat fogna így össze.
  • A másik forgatókönyv szerint Erdogan akár a radikális MHP-val is összeállhat az elnöki rendszert elérni kívánó alkotmánymódosítás érdekében.
  • Egy harmadik alternatíva, hogy ha a koalíciós kormány kudarcba fullad, ami amúgy is totál idegen a török politikától, akkor mindez akár az AKP megerősödését is eredményezheti. A koalíció bukása ugyanis azt bizonyítaná, hogy az ilyen vészterhes időkben stabil egypárti uralomra van szüksége Törökországnak. A biztonság és stabilitás kérdése ahogy fentebb írtuk kiemelkedő fontosságú most Törökország számára, ahogy erre a legutóbbi terrormerénylet is elég brutálisan rávilágított. Erdogan mindent meg is tesz annak érdekében, hogy a biztonsági kérdésre fókuszálva az AKP-t segítse. A teljesen dugába dőlt kurd-török megbékélés, az Iszlám Állam jelenléte és migránskrízis pedig mind-mind valódi veszélyforrást jelentenek Törökország számára.

Soli Ozel, a Kadiri Egyetem professzora az Al-Jazeerának azt nyilatkozta a választásokkal kapcsolatban, hogy

jelenleg a török társadalom soha nem tapasztalt módon polarizált. A jelenlegi káosz elhatalmasodásával pedig a megbékélés is egyre kevésbé valószínű.

A káosz, a polarizáltság és a terrorfenyegetettség elegye pedig egy az egyben az Erdogan-párti HDP kurdellenes céljait erősíti. A Gezici Research Company szerint a törökök 46 százaléka a mostani török elnököt, míg 40 százalékuk a HDP-t tartja felelősnek az országban jelenleg eluralkodó káoszért, de 31 százalékuk pedig kifejezetten az AKP felelősségét emelte ki.

Mit jelent ez ránk nézve?

A mostani török választás a törökökön és a kurdokon túl Európára nézve is komoly és hangsúlyos kérdéseket vet fel. November elsején áll vagy bukik a török-uniós együttműködés, amely a migránsválság részleges megoldását foglalhatja magában feltéve, ha Európa eleget tesz Erdogan kéréseinek.

Ha Erdogan győztesként kerül ki a mostani csatából, akkor biztosra vehető, hogy nem lehet sokáig halogatni a török vízumkötelezettség és az uniós csatlakozás kérdésének megtárgyalását sem.

(Al-Jazeera, Al-Monitor, Reuters, Foreign Policy, Kitekinto, Maan News, Haaretz, Hürriyet Daily News)

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére