A vatikáni Szent Péter téren több mint hatvanezer hívő részvételével megtartott szertartáson Ferenc pápa, az első latin-amerikai pápa viselte Óscar Romero püspök véráztatta övét, amely rajta volt akkor, amikor 1980-ban egy kórházban bemutatott misén lelőtte őt egy halálkommandó, és használta VI. Pál pápa botját, kelyhét, valamint ünnepi palliumát is.

A katolikus egyházfő homíliájában „egy extrovertált egyház prófétájának” nevezte VI. Pál pápát, aki megnyitotta az egyházat a világ felé. Romero érseket méltatva hangsúlyozta, hogy

A kanonizációra mintegy ötezer zarándok érkezett Salvadorból a Vatikánba, de több tízezer salvadori maradt fenn egész éjszaka, hogy a San Salvador-i székesegyház előtt kihelyezett óriás kivetítők által legyen részese az eseménynek.

XXIII. János halála után, 1963. júniusában választották meg Giovanni Montinit a katolikus egyház fejévé, aki a VI. Pál nevet Szent Pál előtti tisztelgésül választotta.

VI. Pál kitűnő diplomata volt, a kiegyenlítésre, a kompromisszumra való törekvés jellemezte. A modern világ kérdéseire keresett válaszokat, de teológiai és erkölcsi ítéletei inkább a hagyománnyal voltak összhangban. XXIII. János nyomdokán kívánt haladni, és folytatta az általa 1962-ben összehívott, a katolikus egyház történetében vízválasztót jelentő második vatikáni zsinatot. Zsinati szellemű reformintézkedései közé tartozott a püspöki szinódus létrehozása, a római Kúria újjászervezése, a liturgiareform támogatása, a szentmise új szertartásának bevezetése, az anyanyelvi misézés, az egyházjog revíziója, a bíborosi kollégium nemzetközivé tétele. Feloszlatta a nemesi testőrséget és a palotaőrséget, a Svájci Gárdát tette meg a Vatikán egyedüli fegyveres erejévé.

Ugyanakkor konzervatív döntéseket hozott a papi nőtlenség, a vegyes házasság és a válás, továbbá a születésszabályozás kérdésében, nevezetes enciklikái vitákat váltottak ki. A pápa az egyházat a „megfontolva haladás” szellemében kormányozta, nyitottá tette más vallások és a nem keresztény világ felé. Õ volt az első pápa, aki – a Vatikán falai közül kilépve – megkezdte utazásait a világegyházban. Több százezer kilométert repült, mind az öt földrészt bejárta, látogatást tett Izraelben, többször találkozott Athenagorasz konstantinápolyi ortodox pátriárkával, akivel 1965-ben kölcsönösen visszavonták az 1054-es egyházszakadáskor kimondott kiközösítéseket.

Ferenc pápa a 2014-es, a családról tartott szinódus után avatta boldoggá VI. Pált.

Az egyházon belül is sokszor vitatott pápával egy időben élt Óscar Romerót is „veszélyesnek” tartották egyes San Salvador-i püspöktársai, akik a „leállítását” szorgalmazták a kanonizációs dokumentumok szerint. Az 1917-ben Cuidad Barriosban született Romerót 1943-ban szentelték pappá, 1970-ben püspök, 1977-től San Salvador érseke volt a katonai diktatúra, tüntetések, sztrájkok éveiben. 1979-ben dossziét adott át II. János Pál pápának a salvadori katonai oligarchia bűntetteiről, felvette a kapcsolatot az amerikai Carter-kormányzattal.

1980-ban egy kórházban bemutatott misén halálkommandó lőtte le. Széles körben úgy vélik, hogy a néhai Roberto D'Aubuisson, a salvadori hadsereg őrnagya, a jobboldali ARENA párt alapítója rendelte el megölését, mivel Romero rendszeresen elítélte a salvadori hadsereg és félkatonai szervezetek erőszakcselekményeit.

II. János Pál 2000-ben a 20. század mártírjai között nevezte meg. Romero vértanú érsek boldoggá avatását 2015 májusában tartották San Salvadorban 250 ezer ember előtt, a szertartáson bomba robbant, ami újabb zavargásokhoz és letartóztatásokhoz vezetett.