Az Európai Unió folyamatosan ellenőrzi a nemzetállamokat, de vajon ki ellenőrzi az uniós intézményeket? A Századvég javaslatot tesz egy olyan intézmény létrehozására, amely transzparenciát teremtene az európai uniós intézmények működésében. Ellenőrizzék a nemzetek az Európai Bizottságot!

Miközben az Európai Unió számára ma minden eddiginél fontosabb lenne, hogy saját intézményei átlátható és hatékony módon működjenek, azt láthatjuk, hogy egyre nagyobb pénzek – súlyos eurómilliárdok – tűnnek el egyre kevésbé követhetően az uniós intézményi struktúra útvesztőiben.

Miközben az uniós vezetők, és különösen az Európai Bizottság a tagállamok nemzeti kormányait szeretnék pénzügyi támogatási és ellenőrzési eszközökkel politikailag sakkban tartani, Európa nem képes megbirkózni az előtte álló kihívásokkal.

Mint ahogy a Századvég közleménye ismerteti, az unió mindinkább lemarad a multipoláris versengésben, teret veszít a globális döntéshozatalban és gazdasági fejlettségi és politikai-ideológiai értelemben is komoly repedések keletkeztek a közösségen belül. Eközben az uniós intézmények sokkal inkább a konfliktusgenerálás és -fenntartás eszközei, semmint közvetítenének, s mindeközben Európát fokozatosan fölemészti a modern kori népvándorlás, a térségünket már több irányból is körbeszorító migráció.

Az Európai Parlament 2019. január 17-én megszavazta, hogy 1,8 milliárd eurót (átszámítva mintegy 577 milliárd forintot) adnának az „Európai Jogok és Értékek” nevű új program számára az Európai Bizottság által eredetileg tervezett 642 millió euró helyett. Vagyis csak ebben a programban megháromszoroznák a támogatást „a nyílt, demokratikus és befogadó társadalom fenntartása céljából” (ahogy az az EB eredeti, 2018. májusi sajtóközleményében szerepelt). Továbbá, a következő hosszú távú, azaz a 2021–2027-es időszakra szóló uniós költségvetés fontos elemeként az Európai Bizottság 2018 júniusában azt javasolta, hogy az unió mindösszesen 34,9 milliárd eurót fordítson „a határvédelemre és határigazgatásra, valamint a migráció kezelésére”.

Vagyis a távlati cél inkább a határok „igazgatása”, a migráció megállítása helyett pedig annak kezelését tartják kívánatosnak. Mindezt úgy, hogy közben elvennék a tagállamok jogát a határvédelemtől. Ráadásul nem biztosított annak átláthatósága, hogy az uniós támogatások – az európai adófizető polgároktól származó pénzek – valóban az európai emberek javát szolgáló intézkedésekre mennek-e el, vagy pedig azzal ellentétes célokat szolgáló magánszemélyek és szervezetek kifizetőhelyei, vagy épp a tiltott pártfinanszírozás csatornái lesznek-e az intézmények – hiszen valódi külső kontroll nem érvényesül.

A brüsszeli székhelyű hivatal feladata az Európai Unió által létrehozott – mindenkori – uniós pénzügyi keret (a hétéves ciklusokban megállapított közösségi költségvetés) terhére megvalósuló valamennyi uniós intézményi kiadás folyamatos pénzügyi ellenőrzése lenne, s a szervezet hivatala hét négytagú állandó tanácsból, valamint összesen huszonnyolc pénzügyi ellenőrből állna.

Az állandó tanácsi tagok, illetve a pénzügyi ellenőrök mandátuma ötéves időtartamra szólna és nem lenne megújítható. A működéséhez szükséges pénzügyi bázist a huszonnyolc uniós tagállam törvényhozó testületei biztosítanák az adott állam központi költségvetésében. A minden tagállam tekintetében azonos mértékű összeg elfogadásának pontos módja később kerülne szabályozásra.

A hivatal állandó tanácsainak tagjait, valamint a pénzügyi ellenőröket a tagállami törvényhozások (parlamenti alsóházak) választanák meg az új Európai Parlament alakuló ülését követő 60 napon belül. Mindegyik tagállam egy-egy tanácstagot, illetve pénzügyi ellenőrt delegálhatna a hivatalba, megfelelő szakirányú végzettséggel és pártpolitikai függetlenséggel. A parlamenteknek indokolt esetekben jogában állna a delegált tisztségviselők visszahívása.

A hivatal csak pénzügyi ellenőrzéseket végezne, büntetőeljárást nem kezdeményezhetne, vádat nem emelhetne, az uniós tagállamok törvényhozásait (parlamenti alsóházait) azonban tájékoztathatná. Együttműködne az uniós intézményeken belüli pénzügyi visszaélések elleni küzdelemben az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF), a két intézményt legfőképpen intézményi legitimitásuk forrása különböztetné meg egymástól.

Az uniós intézményi kiadások jelenleginél sokkal hatékonyabb pénzügyi ellenőrzése hosszú távon helyreállítaná a közösségi intézményekbe vetett bizalmat, és Európa is jobban képes lenne kiállni önmagáért, a saját értékeiért és nem utolsósorban polgáraiért.